Idén úgy terveztem, hogy két nappal a kurzus előtt ideérek, mert tavaly 6 hét ausztriai rabszolgamunka után élesváltásban jöttem, Budapest Bécs Bangkok, aztán 10 órányi Chiang Mai, reggel 3-ra értem be, 4-11-ig aludtam és azt hiszem délben volt a találkozó a thai masszázs tanfolyamra, talán 14-kor indultunk ki Lahu village-be. És hiába kértem a tanáromat hogy nagyon kivagyok, egy ideig nem akarok beállni gyakorolni, azért a nyomás végig megvolt, és nem volt könnyű megérkezni. DE idén ebben okosabb voltam, majdnem két nappal korábban érkeztem, és a szállás 7 percre van gyalog a kurzustól.
Kb dél előtt ébredtem, ami otthoni idő szerint 7 előtt, szóval nem mondhatom hogy átálltam egy picit is. A mai napra az volt a cél hogy beszerezzem a jógamatracot. A matrac amin alszom nem annyira jó, és a hirtelen barefoot-ra váltástól első nap a térdem, másnap a derekam jelzett hogy álljunk meg egy szóra..
A matracot a helyi Decathlonban szereztem be, aztán beültem vacsizni, eg pad thai szerű cuccot ettem csak lapos rizstésztából, meg egy kókuszt ittam, ez volt 85 Baht ami kb 850 Forint. Mikor fizetésre került a sor, nem találtam a pénztárcám. Biztos a Decathlonban hagytam. Mondta a pultos nő ne aggódjak. Mondtam h visszajövök fizetni. Hívtam a Decathlont, azonnal fel is vették, de közbe a másik kezemmel megleltem a pénztárcát... Nagyon figyelnem kell erre, mert a félelmeimet mostanában instant manifesztálom.
Az utam utána a körmöshöz vezetett. Igen. Tavaly eljutottam, és mikor hazamentem még hónapokig nem szedtem le a pedikűrt, mert arra emlékeztette hogy mennyi mindent megtapasztaltam Thaiföldön, ami egyébként sosem érdekelt. Például hogy beüljek egy körmös szalonba ahol megmasszírozzák a lábszáramat és a lábfejemet, bedörzsölték bőrradírral, és kapok egy pedikűrt egy olyan színű lakkal amit nem tudok nem bámulni. Ilyennek képzelem az univerzum színét. Lilás. Most is ugyanazt a lakkot választottam. (Otthon is próbáltam megtalálni.) A lány aki kezelte a lábamat először nagyon ingerültnek és dühösnek érződött, azonnal bekapcsolt, hogy jajj nem akarom ezt érezni. Aztán figyelmeztettem magam hogy lazítsak, hátha akkor ő is megnyugszik. És megnyugodott. Utána művészi aprólékossággal dolgozott a lábamon, próbáltam figyelni, tanulni mit csinál. A pultoslány közben elkezdett velem beszélgetni, 43 éves, egy francia férfihoz ment feleségül 24 évesen, aki nem engedte hogy dolgozzon hanem az idős szüleit kellett ápolnia. Van egy 18 éves lányuk aki Luxemburgba jár iskolába. A covid előtt hazajott látogatóba és itt ragadt. Végre szabad. Dolgozhat, és csak magáról kell gondoskodnia. Íme egy thai művész története, akinek saját vállalkozása volt mielőtt 24 évesen férjhez ment. Íme egy modernkori rabszolga története.
A körmös után bementem a vasárnapi éjszakai bazárba, aztán a Warrot Marketen át haza. Nemzeti ünnep van. Holnap lesz a Loi Krathong, amit évente rendeznek meg Thaiföldön. Szó szerinti fordításban kosarat úsztatni a jelentése. A krathong egy díszített kosárka füstölővel és mécsessel, virágokkal, láttam olyat is amit lilahagymából.készítettek, és nagyon szép lótuszvirágra emlékeztetett. Teliholdkor tehát vízrebicsájtják a krathongokat, és kívánnak valamit. Többrétű szimbolikája van, egyrészt a víz szellemeinek hódolnak, másrészt gyakran helyeznek levágott hajat, körmöt rá, így a lebegő krathong a haragot és a gyűlölet elengedését szimbolizálja. Sok thai hálájának kifejezésére használja Pra Mae Kronghka, a víz istennője felé. Érdemes utána olvasni mert ennél ezerszer komplexebb az ünnep szimbolikájával kapcsolatban.
Ennyit mára, holnap kezdődik a tanatológia tanfolyam.
