Tanfolyamokra járni könnyű, mert az embernek van feladata. De mi van a szabadsággal? Mi van akkor, mikor az a feladat, hogy bármit megtehetsz. Szoktam ezen gondolkozni, mit tennék, ha bármit megtehetnék. Attól tartok, hogy a jelen elmém a jelen körülményeimet alakítaná ki, mert az "én" nem képes végtelen lehetőségben létezni. Ez az, amiről most a napjaim szólnak. Min vagyok képes változtatni, hogy új dolgokat engedjek be.

Miután felkeltem, lementem kévéért a Seven Eleven-be, itt ez a multi minden sarkon ott van. Közben elkapott a tulaj néni, a víz miatt, hogy nyugodtan igyam a kispalackos vizeket, mondtam neki, hogy olyan rosszul érzem magam a palaskok miatt, majd megoldom, csak a közeli víztöltő állomás nem működik. Illetve kérdeztem hol lehet kávét venni. MOndta h a Seven Eleven-ben, de nem szeretem azt a kávét, amit ők adnak? Mondtam, hogy csak akkor volt a szobában, mikor beköltöztem. Mondta akkor majd rak be. Meg hogy "csak szóljak ha valamie szükségem van, vagy ha nem látom, írjak."

Elmentem, vettem egy zacskó Nescafet, mert a kék tea valahogy nem egy ébresztő típus. Mire feljöttem, volt a szobában kávé, és 10 perc múlva szegény takarítónő, a 38 kilójával felhozott nekem egy rekesz vizet, ami vagy 20 kiló. A helyiek sokan házhoz rendelik a vizet, meg vannak azok, akik pet palackos vizet isznak, gondolom jó itt is a pet marketing, mint otthon... Szóval egycsapásra megoldódott a kínom, és tényleg csak szólnom kellett. Tudom, hogy a néninek érdeke, hogy itt legyek, de attól még nagyon jól esik, hogy intézett nekem vizet meg kávét.

Így már képes voltam meditálni, meg letoltam egy 30 perces jóga&pilates videót, majd jóga nidráztam, mikor felkeltem azt éreztem, jó, most már képes vagyok elmenni a Bevándorlási hivatalba.. de azért előtte ebédeltem, van egy tikkelős néni, akihez járok, nem tudom miért őt találtam szimpinek a soron. Asszem azért mert érti azt hogy vegetárniánus. :) és mindig mosolyog, mikor meglát, de figyeltem, hogy a helyikenek nem mosolyog így. Beült két tahi lány, azegyik egy fehér alapon mintás selyem pizsamában, a másik egy hosszú nadrágban, és a hosszú kapucnis pulcsiban. (32 fok van.) De ez itt igazából általános dolog, vastag polár pulcsit is hordanak.

A szomszéd stand egy kávés, és láttam hogy vmi jeges macha latte szerűséget hoz neki a szomszéd lány, azonnal elkeztem rá vágyni. Gondoltam, holnap ez lesz amit kipróbálok.

Majd elgyalogoltam a Bevándorlási Hivatalba, ami a Central Plaza-ban van, az fél óra séta tőlem. Ekkora plázát még nem láttam. Ekkora parkolót sem. A pláza tele amerikai meg európai márkákkal. Valahogy itt hasított belém, hogy hogy tömegek vesztették el a kultúrájukat, és hogy mi is úgy vesztettük el, hogy észre se vettük.

Mivel az amerikai srác a tanfolyamról részletesen elmondta mire lesz szükségem, meg utána is olvastam, ezért fél pillanat alatt megtaláltam a hivatalban a nyomtatványt, amire szükségem lesz. TM7 Application for extension of temporary stay in the Kingdom, avagy "a Királyságban való ideiglenes tartózkodás meghosszabbítása iránti kérelem" MIután megszereztem a papírt azonnal ki is menekültem a plázából, útközbenbeszereztem 2 mangót vacsira, majd elhoztam a jegeskávés poharat amit még Bankok-ban kaptam, és kértem abból a zöld tea latte-ból, kevés cukorral. Nos. Iszonyú volt. Ez nem zöld tea hanem valami színre hasonló szörnyűség, mint amit gyerekkoromban epres tej néven ittunk. És a lány azt se értette hogy kevés cukor.

Ma még letoltam egy jóga órát, még egy nidrát, és meditáltam, szeretném kikísérletezni, mennyi mozgás és mennyi meditáció kell most ahhoz, hogy minden nap jobb legyen. Hogy elégedett legyek, hogy megtettem mindent, amit aznap kell. Mennyi tevékenység, menyi tett, mennyi újdonság, mennyi élmény szükséges ehhez?

A holnapi feladatom a fotó elkészítése lesz, meg ha találok fénymásolót, akkor az útlevél, meg az útlevél pecsét lefénymásolása.

Szóval, hogy a nyitó gondolatból induljak ki, mi az ami az, ami új szivágott be ma: szólnom kell, ha valamire szükségem van. Tegnap például ráírtam az egyik tanáromra hogy január helyett lehetne-e idén a Haladó hasmasszázs tanfolyam, monta hogy valaki tanul tőle 25-én, akkor jöhetek. Mondtam hogy oké, de ki az az illető, meg elég gyakorlott-e, mert tavaly nagyon sok rossz érintést kaptam, és egy kicsit félek hogy becsatlakozzak. Erre azt mondta, hogy akkor jöhetek 13-tól. Nem is értem miért ennyire jó fej... És itt a szálláson, naponta takarítanak, adnak vizet, olyat amilyet szeretnék nem olyat amilyet nekik könnyebb intézni. Meg megkérik a takarítólányt hogy rakja be hozzáma  kávét, mert az jár.

Az az alapreflexem, hogy ha valami nem oké, majd én megoldom. Erre kondicionáltak, hogy mindent egyedül kell megoldanom. Itt viszont, tök idegen emberek segítenek, igaz tényleg mindkettőjüknél vendég vagyok, de attól még otthon, hasonló körülméynek között ez elég kis eséllyel működne így.

Vajon mi lesz a következő lecke?