Korán sikerült lefeküdöm, szerintem 11 előtt elaludtam, így viszonylag pihenten ébredtem. Ettem egy kis banánt reggelire, és megígértem maganak, hogy eszem két tojást a piacon, hogy figylejk a fehérje bevitelre. A narancs csészében vannak a lágy tojások.

De előtte elmentem a cipész bácsihoz és leadtam neki a cipőmet.

Mire odaértem a tanfolyamra, már mindenki ott volt a tanfolyamon, csak a tanár nem szerencsére. Mikor megjött, kértem hogy mondja el megint mi a köszönés szimbolikája, mert nem írtam le tegnap. "Sawadee Ka" a nőknek szóló verzió, és "Sawadee Krap" a férfiaknak. És össze teszik a kezüket és meghajolnak. Joe azt mesélte, hogy az összetett kéz a lótuszt jelenti, és emlékeztet arra, hogy mind lótuszok vagyunk, csak más stádiumban, és meghajunk egymás előtt.

4 féle lótusz, ember, tanítvány van:

• Aki az iszapból se jött még ki,
• Aki már az iszap felett van, a vízben,
• Aki a vízfelszín alatt van,
• Aki pedig a víz fölött tündököl, ez a lótusz nem iszapos már, hanem kész befogadnia  tudást. a Napfény szimbolizálja a tudást.

Egyik se jobb vagya rosszabb a másiknál, hanem a tudás felé vezető út különböző szintjein vannak éppen. És a tanár feladata például, hogy azon a nyelven beszéljen, ahogy a tanítvány tanulni képes. Olyan példákat hozzon a magyarázatoknál, hogy értse az illető. Kérdeztem tőle, hogy én melyik lótusz vagyok, azt mondta az aki a víz alatt van, mert a testem még tele van nagyon öreg energiákkal, az elmém meg már máshol akar járni. És türemesnek kell lennem. Hogy a test utolérhesse a többi részemet.

Mindig, mikor köszönnek egymásnak és mutatják az ima tartást, (ami igazából a lótusz) meghajolnak egymás előtt, akkor az illető emlékezteti az embert a 4 féle lótuszra, a tudás felé vezető útra, hogy mind úton vagyunk, ez előtt hajlunk meg. 

És valóban, itt sokkal jobban látják egymást az emberek, jobban észreveszem a  csöviket is, köszönnek, és én is a szemükbe nézek és köszönk. Lehet, hogy a köszönés szimbolikája már sokakban elveszett, de maga a gesztus, az ima tartás és a meghajlás megmaradt, amit ha az ember naponta sokszor csinál, sugároz egyfajta attitűdöt, ami otthon hiányozni fog. Ha belegondolok milyen más lenne, ha otthon is így köszönnénk, meghajolnánk egymás előtt, nem lennének hülyék, betegek, öregek, nők vagy férfiak, csak lótuszok. A thaiok is veszítik el a kultúrájukat, de még mindig sokkal közelebb vannak hozzá, mint a legtöbb nyugati nemzet, valószínűkeg a templomok meg a rengeteg szerzestes miatt.

A tanfolyam mai napi anyaga a hát kezelése volt. A mai sorozatban volt a leglustább thai masszázs fogás, amit eddig életemben tanultam, viszont a testemnek még meg kell tanulnia, hogy mi a feladat, mert fél perc után éreztem, hogy fárad. Főleg könyökkel meg alkarral dolgoztunk. A tanfolyam után felszedtem a cipőmet, 80 baht azaz 800 forint volt az ár, a bácsi nagyon mogorva volt, de a cipőm meg most egy jó ideig fog még funkcionálni.

El akartam sétálni acro jam-re, de annyira fáradtnak éreztem magam, inkább hazasétáltam a nagy hőségben. Szerintem akkor van esélyem, hogy eljutok, ha nem leszek épp tanfolyamon.

Közben meg elfogadták a jelentkezésem a jógaközpontba Koh Pangan-ra, szóval az utam végén egy hónapot ott töltök majd, messze a thai masszázstól. Már csak a vízumot kell valahogy megoldani az utolsó egy hónapra. Gondolkodom hogy mégis lenne értelme elmenni Malajziába, mert akkor a legkönnyebb a bejutás az országba, ha repülővel érkezik az ember. Csak nem stimelnek a dátumok, mert jan 22-éig van az utolsó pecsétem, és februáár 20-án a repjegyem, a kettő között pont 30 nap van. Kíváncsi vagyok melyik megoldás lesz a legegyszerűbb.

Ma is feltöttem a tanárom csatornájára a mai tananyagot, ill láthatjátok a videókat: Joe Khum Lee