Ébredeztem, csiseregtek a madarak, viszonylag hűvös levegő áramlott be az erkély ajtaján, már kelt fel a nap. Megnéztem az időt, de túl korán volt. Gondolatban készültem a bevándorlási hivatalba, illetve azt álmodtam, hogy sorban állok. Mikor felkeltem s az órára néztem, már elkéstem. )-kor nyitnak, fél 9-re akartam oda menni, és már 8 elmúlt.. És minimum félóra séta innen a Central Festival-nál levő hivatal.

Elkészültem, iratok nálam, már csak ragasztót kell szereznem. De a tulaj néni sehol. 10 perc volt mire elértem, mire megtalálta a ragasztót, mire rájöttem hogy a lejárt ragasztóval hogy tudok ragasztani, aztán sietve elindultam. Négány perc sietés után esett le hogy sietek. Nem vagyok jelen. Rápillantottam a telefonomra, és a tulaj néni írt hogy nincs nyitva a hivatal mert ünnep van. Hát, megspórolt nekem minimum egy óra sétát. Visszakanyarodtam reggelire vadászni, szerencsére a közeli zöldséges nyitva volt, mindig van nekik némi felszeletelt gyümölcs, megvettem egy zöld körtére hajazó valamit, amibe semmi vonzót nem találtam, elég jellegtelen íze volt, ami túlérett volt annak volt izgi bukéja. A szobám előtt összefutottam a tualj nénivel, megkínáltam, ő árulta el, hogy ez guava. Életem első guavája. Nem biztos hogy még eszek.

3-ra mentem Joe-hoz masszázsra, addig ennem is kellett, szóval fél egykor elindultam. Ettem egy kao soi-t és hozzá kértem egy kókuszt.

A kókusz számomra olyan dolog, mint az oliva régen. Addig kóstolgattam, még rá nem kattantam a kollégiumban. A kókuszért se voltam oda eleinte, de mikor a tavasszal a dzsungelben elkaptam valamit, amitől minden kijött belőlem, csak a kortyonként fogyasztott kókuszvíz nem, hát, valami átfordult bennem a kókusszal kapcsolatban. Útközben betértem egy boltba, vettem egy kis táskát meg egy szarongot, ezkre se kell végre több vágyakozási energiát pazarolnom. Majd elsétáltam a tanáromhoz a kezelésre.

Azzal kezdődött, hogy mondta hogy nekem a félelem a témám, és hogy az lenne a feladatom, hogy tudatosítsam, hogy mitől félek, és ismerjem meg a félelmem tárgyát, akkor majd oldódik. És mivel családi karma, akár abba is hagyhatom a hagyományt. (Ennyi.)

A két és fél órás kezelés arról szólt, hogy triggerpontok kezelésével megpróbált egy új egyensúlyt kialakítani a testemben. Nem is gondoltam, hogy ennyi fájdalom elfér egy testben. Nem energiavonalakat kezelt, és nem használt se tenyerezést, se nagyujjbegyes nyomásokat, egyszóval igazából fel sem ismertem volna, hogy ez thai masszázs. Kezelte a hugyhólyagomat, a tüdőmet, a szívemet. Csinált olyan fogást is a bordáimon amire már nagyon régóta vágytam, de senkit nem tudtam megkérdni rá, hogy megcsinálja. Rengetegszer röhögtem fel, hogy ezt nem hiszem el, hogy azért fizetek hogy valaki megnyomja az összes fájó pontot a testemen. Volt, hogy azt éreztem a karom kezelésekor, hogy pengeti az idegeimet mintha egy gitár lenne. Vagy a nyakamnál volt egy pont, amikor azt éreztem hogy ki fog nőni a szarvam a szemem felett, ha azonnal abba nem hagyja. Mikor kérdeztem, hogy ezzel a technikával ugye meg is lehet ölni valakit, azt mondta hogy igen, a thai boxban is használják. Hamasszázst nem kaptam, mert hogy érzékeny most a pocim.

Miután vége lett, elmondta hogy mostantól ne tusoljak le 3 órán belül és ne igyak hideget. Megtanított két légzéstechnikára, ami erősíti a tüdőmet, és mondta hogy valami könnyűt egyek, ami savanyú. Pl tésztalevest. hazafele hála és öröm volt bennem, azt hiszem tényleg rengeteg fájdalom kioldódhatott.

Elsétáltam az Aroy Dee-be, a hosztesz lány mondta hogy nincs hely, a tulaj aki főz elöl, ő meg elkapott, hogy de ott van. Mivel tészta leves nem volt, ettem tésztát.. Közben figyeltem, mennyire lenyűgöző, hogy mekkora jelenlét van itt, a tulaj bácsi személyében, milyen szépen működik az étterem. Feláltamí, itt a fizetés hátul van, sorba kell állni. Oda akartam lépni a pénztároshoz, mert az előttem levő bácsi kiállt a sorból, mire mondták hogy várjak, a bácsi meg arogánsan beszólt valamit. Angol volt, vagy amerikai? Nagyon fura volt az arognacia ebben a térben, ahol az emberek kedvesek, előzékenyek és türelmesek. Kb olyan meglepő, mint az utakon a dudálás.

Holnap viszonyt nyitva lesz a Bevándorlási hivatal, szóval időben fel kell kelnem, és nem álmodni hogy sorban állok, hanem jó lenne ha a testem is ott lenne.