Az elmúlt napokban nem írtam, a napjaim arról szóltak, hogy kialudtam magam, meditáltam, jógáztam, jókat ettem, sétáltam, volt mikor cranio gyakorlás is volt.

Hirdettem PiJem tanfolyamát, hogy meglegyen a negyedik ember. Nézegettem a szállásokat Chiang Rai-ba és Pai-ba.

Megszerveztem a visa runt Malajziába, 20-án repülök Penang-ba, 21-én a határon foglaltam szállást. Megszerveztem hazafele is a szállást Bangkokba, mikor 18-án jövök majd Koh Panganról hazafele. A szállásadóm engedi hogy otthagyjam a nagy csomagomat. (Ezért tudok repülni Malajziába.)

Két napja találkoztam Palomával, akivel tavasszal ismerkedtem meg, résztvett Laurino tanfolyamán. Most Shanti tanfolyamára fizetett be, szeret a faluban lenni. Elmentem vele a találkozó helyre, ott volt Andrea, az iskola vezetője. Emlékezett rám. A nevemre is. Pedig élőben nem beszélgettünk, csak az incidents után telegramon egy órát, ahol se az arcom se a nevem nincs feltüntetve. Gyógyító volt vele a beszélgetés. Egyrészt még jobban megértettem, hogy nem lehetett másképp. Mert Laurinonak így volt jó, ami történt, ezt tudta kihozni belőle. Másrészt azt is éreztem, hogy az a hierarchikus rendszer, amit Asakonandától örököltek, magas szinten úgy működik jól, ahogy van, pl Andrea tanfolyamán nincs helye ilyen történeteknek, mert ő mint a nagy apa, mint egy lányos apa egyszerűen leuralja a teret, és mindenki a védelme alatt áll. Ha viszont olyan emberhez kerül az ember tanfolyamra, ahol a tanárnak ez a vakfoltjában van, akkor az történik, ami Laurinonál történt.

Amit még megértettem, hogy egy ilyen nagyon erős alapú, férfidomináns hierarchikus rendszer nem fog változtatni a rutinjain. Hiába éreztem, hogy Andrea teljesen együttérez velem, hogy érti és átérzi a történteket, tavasz óta nem kommunikáltak tanártársával. Azaz maga az "intézmény" nem tett semmit azért, hogy ez ne fordulhasson elő. És nem is fog tenni semmit. Felajánlotta, hogy összeköt egy nővel, akinek ugyanezek a tapasztalatai voltak, de már értem hogy miket éreztem, nem akarom etetni tovább ezt a sárkányt. Szóval egyrészt velem együttérző, de igazából nem érdekli a téma. Maga a rendszer nem együttműködésen, együtt fejlődésen alapul. Hanem a régi öregek azt csinálnak amit akarnak nulla kontrollal és visszajelzéssel. Az idén a régi öregek, és Asakonanda fia tart csak tanfolyamot a faluban, azaz semmilyen fiatalabb tanárnak nem adtak lehetőséget, pedig már sokan vannank. Tavasszal, mikor ott voltam Kaline kurzusán, az utolsó meditációnál, és éreztem a mély fájdalmat, hogy én nem vagyok benne a körben, ki vagyok taszítva, akkor azt a választ kaptam, hogy ez nem a te köröd, nincs itt helyed mert nem itt kell lenned. Most már sokkal jobban értem, hogy mi volt ez a válasz. Kicsit olyan számomra ez a leválás mintha letépnék a két karomat. Értem, hogy a tradícióban meg a hierarchiában óriási erő van, de a rugalmasság hiánya, hogy a jelen történéseire képes legyen reflektálni, és tovább fejlődni, legalább annyira fontos. A másik, ami leesett még ott, hogy azzal, hogy meg akarok javítani, hogy jobbá tenni egy rendszert, a rendszer el fogja utasítani, mert úgy érzi hogy kritizálva van. És a jelenlétemmel igazából egy számomra már nem oké rendszert támogatok, ami hierarchián és dominancián alapul. Tehát a legtöbb, amit tehetek, hogy azért mert rengeteget kaptam a rendszertől, és nagy hálát érzek a tanultak miatt, az emberek, a kapcsolódások miatt, az nem azt jelenti, hogy ezek a múlton alapuló történések legalizálják azt, hogy elviseljem a rendszer korlátait. A lelkem lázad minden pillanatban, hogy ez nem oké, ez nem oké. És a lelkemet kell választanom. Bármennyit is kaptam a rendszertől.

Új téma. Rengeteget pörögtem rajta, hogy elutazom először új évre, aztán csak hétvégére, mert már 5 hete vagyok itt. Kialakítottam a mindennapokat. Aztán végig gondoltam, hogy miket tennék Chiang Rai-ban. Elmennék a templomokat megnézni. (Itt 200 templom van.) Elmennék az éjszakai vásárra. (Itt van Esti Piac, Szombati éjszakai piac és vasárnapi is. És mióta megérkeztem egyiket se néztem meg. Szóval úgy döntöttem, hogy a maradék két napban itt próbálom a túrista szerepet gyakorolni és ehhez nem kell 4 órát utaznom egy irányba. Ez egy kis harc ugyan a megkövesedett egómmal, de megéri.

Illetve tegnap elmentem főző iskolába. Egy rendes túrista itt elefántokat látogat, főző iskolába megy. Éjszakai piacra, templomokat látogat.

Szóval megkerestem a térképen legközelebbi főző sulit. Galangal Főzőiskola. A neve is tetszett. Levest, egy tésztát, egy curryt, egy salit és a mango sticky rice-t főztük. Mikor megkérdezte tőlem egy itteni ismerősöm, hogy mi a kedvenc kajám, mondtam neki hogy mindennek ugyanolyan íze van. Furán nézett. Szóval jelentem, hogy mindenbe ugyanazt rakják. 1-1 fűszer eltérhet. Galangal, kaffir lime levél, thai citromfű, fokhagyma, vöröshagyma, chili, szójaszósz, halszósz, osztriga szósz. Vegáknak néha lecserélik gomba szószra. Mindenbe lime. Ez a szósz az alapja mind a leveseknek, a főételeknek, és a saliknak is. Sajnos a leves képe elszállt, szóval csak a többi 4 ételt fotóztam.

 Az elő a padthai. Gyakorlatilag minden nap ezt eszem. A vega az szója szósz, gomba szósz, savanyú tamarind, és egy pici cukor. ( Ezt mindenbe raknak szintén.) A hozzávalók pedig risztészta, tojás, rofu, répa, mungó csíra, mogyoró, chili por. Ja és vmi újhagyma szerűségcsak sokkal kisebb.

A leves az Tom Ka Je volt. Ami a Tom Ka vega változata. Kókusztejbe belerkanak mindent és kész. Hagyma, galangal, kaffir lime, thai citromfű. Majd a zöldségek, paradicsom, gomba, chili, cukor. Tofu. Kész. Csoda finom.

Aztán volt a Koi Soy amit mindennap eszem. A többiek mindenféle izgi curryt főztek, a zöld currybe volt valamelyik bazsalikom. Van nekik citrom illatú bazsalikom, a szent bazsalikom, meg a thai bazsalikom. Mindet más ételbe rakják. Szóval az én curry-m a helyi leves volt, aminek az a legizgalmasabb része, hogy tojásos rizstészta van benne, egyrészt a levesben főve, másrészt a friss tésztát olajban kisütik és ez kerül rá a tetejére. Én elcsomagoltattam mert gyümölcsöt szoktam vacsizni és 5 fogás az kicsit sok lett volna.

Ez a thai csomagolás. Mindent műanyag zacskóba raknak. Kíváncsi vagyok mikor jutnak el addig hogy rájönnek mekkora kárt tesznek ezzel az iszonyat mennyiségű zacskóval meg műanyag pohárral.

Volt még tavaszi tekercs, meg desszert.

A főző suli egyébként igazából egy show. Nem te készíted elő az ételt, nem te főzöd meg a tésztát. Nem te szerzed be az alapanyagokat, de szerencsére elviszenek a piacra hogy megmutassák mit hol lehet beszerezni. Szóval olyan mint egy főző színház ahol a kezedbe adják a kést és a megpucolt feldarabolt hagymát 4 fele kell vágni. A megtisztított gombát két fele. Stb. Azt hiszem a legtöbb túristának ez pont elég.