Reggel Rozival voltam meg két új lánnyal. Rozi volt a főnök, a lányok hozzá voltak bekötve, mint a kutyák a falkában, mikor a tulajnak egy kutyával van kapcsolata, aki az alfa. Ezek az utolsó napjaim. Figyelem magam, ahogy hajlamos vagyok mindig a nehezebb munkánál kikötni, figyelem a saját és mások agymenéseit, azon keretek között hogy másfél nap és elmegyek. Az új emberek semmit nem kérdeznek tőlem, mind rohannak Rozihoz. Egy ismerősöm mondta hogy már nem vagyok itt a jóga suliban csak a szigeten. Nem akarok már itt semmit, csak élvezni a pillanatokat.

Reggel felosztották a melót, majd elmehettem segíteni virágokat ültetni Syviával. Nem szerettem volna semmi maradandót magam után hagyni itt, mert arra emlékeztet hogy ingyen munkából építették fel ezt a jóga iskolát miközben a tulaj egy csomót kaszál. Majd kiderült, hogy nem ér rá a jógaoktató helyettesítő jógaoktató. A végén én tartottam meg az órát. Kicsit izgultam. Idegeneknek tartottam órát, volt 3 ember aki teljesen új volt a jógában, volt szuper profi astangi. Nehéz volt, egyszerre akartam figyelni mindenre és mindenkire, és mivel nagy a tér, nem ülhettem simán, körbe kellett járnom, hogy halljanak. Lement az óra de nem voltam elégedett, fontos számomra hogy amikor órát tartok akkor az egy közösség legyen. Sorstársak, és ezek csak nagyrészt beeső emberek voltak. Azt hiszem jó órát tartottam, de nem adtam magamnak időt, hogy figyeljek hogy nekem mire van szükségem. Még pénzt is kaptam az óráért. Utána ellógtam a maradék munkaórámat, mert elmentem a CsiKung gyakorlásra, majd utána a tanításra. 3 napja járok hozzájuk, de egyenlőre nagyon hitelesnek érzem őket. Azt érzem mikor a diú beszél, higy nem egy ember beszél, nem egy személy, hanem egy tradíció bölcsessége nyilvánul meg. Nincs elme, ego. Van viszont erő, könnyedség, mély bölcsesség, humor. Ahogy beszélt, azt éreztem balzsamozzák a szívemet, éreztem ahogy fellélegzem, hogy igen, vannak még mesterek a Földön, és milyen vicces, hogy épp Németországba költöztek. És hogy ott voltak Chiang Mai mellett, elmehettem volna, de nem tudtam róluk. És most itt vannak a jóga központban, ahol élek, ahol dolgozom, és adományos órákat adnak. Imádom a gyakorlásokat. Az előadások inkább a szívemre hatnak. Megnyugszom tőlük, hogyvan mégbölcsesség a földön, vannak még hiteles emberek.