Elérkezett a nap, amikor végre eljutottam PiJem-hez a Lifting the womb tanfolyamra. 13-kor kezdtünk, szóval előtte ki tudtam pihenni magam, mert a cranio 2. után megint bedurrant a torkom. Írtam is neki, hogy mehetek-e így.

Késve kezdtünk egy órával, én érkeztem először, pedig 10 perces késésben voltam, mert azt kérte 15-20 perccel korábban érkezzünk. A görög lány 10 percet késett, az orosz 45 percet. A holland két órát, de ő két nappal korábban már szólt a tanárnak.

Fura volt a nap. A tanárnak ez volt az első tanfolyama, mióta elkezdte a mellrákos kezelést. Kicsit bizonytalan volt, fáradékony, és hagyta hogy a fejére nőjünk. Az anyaggal alig haladtunk. A demonstráció alatt állandóan kérdeztünk, ezért azzal se haladtunk. A végén volt gyakorlás, amitől megnyugodtam, meg mondtam a többieknek, hogy holnaptól hagyjuk már szóhoz jutni a tanárt.

Azt hiszem nehéz, hogy új a tanár, új a hely, új a csoport, nehéz eljutni a tanárhoz, mind taxival jöttünk. Ráadásul pályán kell jönni, és sokkal lazább vagyok mint mikor megérkeztem Thaiföldre, de akkor is van bennem félelem a pályán motorozástól. Persze próbálok lazítani.

Mázlim van, mert a görög lány ott szállt meg ahol én, és van robogója, szóval hazamentünk, zuhany, aztán elvitt a többiehez, a Goodsouls Kitchen-be beszéltük meg a Wera szülinapi sütijének megevését, ahol csodás vegan hamburgereket meg sütiket árulnak. Igazából minden finom. A vendéglő előtt raktak ki, és nagyon jól éreztük magunkat. Werával elfeleztünk egy hamburgert, mert vacsira túl nagy az adag. Meg négyen feleztünk két sütit. Azok is isteniek voltak. Ez ebben az országban elég ritka, hogy európai léptékkel finom sütit áruljanak. Csacsigtunk fecsegtünk, rengeteget nevettünk, Wera viszi igazából a show-t. Aztán elsétáltunk a motorig, onnantól Carlossal sétáltam. Volt egy randija, elkísértem, majd hazasétáltam. Egy kitya majdnem megkapott, éreztem hogy hátulról nekem akar jönni. És bekapcsolt, hogy valaki hetekkel ezelőtt megkérdezte, hogy nem félek e a vad kutyáktól éjjel. Azt válaszoltam akkor hogy nem. De ezen az éjjelen 3 kutya is elindult felém és morgott, fura volt. De egyben hazajutottam. És arra gondoltam hogy mennyire tökéletes a lét, tanulhatok egy tanártól, aki csoda hogy tanít, gyorsan és ingyen hazajutottam robogóval, gyorsan és ingyen eljutottam az étteremig. Csodás és könnyed estét töltöttem az ismerőseimmel. De vajon hogy kezelnénk, ha lenne köztünk feszkó? Akkor is vajon mindenki ilyen könnyed meg vicces lenne? Meg tudnánk oldani intelligensen? Reménykedem, hogy majd mikor lesznek feszültségek már egy magasabb szinten tudunk rájuk reagálni.  Nem a szokásos szőnyeg alá söprős módon. De majd hozza az élet. Könnyű jól lenni a könnyedségben, könnyű élvezni ezt a végtelennek érződő megtartottságot. De kell erőt merítenem a könnyedségből. Vizsgálom magam most. Ritkán érzem magamban a könnyedséget. Hogy mi a recept.