Amennyire sokat feszültem az első egy hónapban a vízumon, most annyira lazára vettem a szervezést. Ami azt jelenti, hogy holnap indulok Bangkokba és nincs jegyem.

Reggel kétszer csörög az óra, de a melegtől nem tudok mélyen aludni, ezért sokáig hallgatom a gondolataimat, meg a madarakat, és a háttérben érzem a város zúgását. A megtartó, gyógyító városét, ahol 200 templom van, a város tele könnyedséggel, tudással, lélekkel, gazdagsággal, szegénységgel. Rengeteg túristával.

Miután ébredezés közben rájöttem, hogy holnap indulok, hogy nem vagyok összepakolva, hogy nincs jegyem, megnéztem a vonatot, és olcsóbbank tűnik online mint a busz. Szóval írtam Elisabeth-nek hogy elsétálok a vonatállomásra, a szállástól kb 45 perc. Mert ha nem teszek valamit, egész nap agyalhatok hogy vajon lesz e jegy. És az rengeteg energia. És nem tudok jelen lenni a tanfolyamon. Szóval pakolásztam, elindultam, beültem a reggeliző helyre, rendeltem 2 tojást és rizst. Majd írt Elisabeth hogy neki is kell vonatjegyet vennie és hazafele beugorhatunk az állomásra. Attól, hogy elindultam a cél felé, és eldöntöttem hogy elgyaloglok, vagy ha nem lesz elég idő hívok egy Bolt-ot, és az állomástól a jeggyel a zsebemben már nyugodtan hívhatok egy másik Boltot hogy elvigyen PiJem-hez, szóval attól hogy nem pörögtem a gondolataim körül mint egy búgó csiga, hanem konkrét terveim voltak, és el is indultam időben. Ettől lenyugodtam, és teljes lelki nyugalommal megyek majd délután jegyet venni.

Nem volt új anyag a tanfolyamon kettőnket már megnézett PiJem, és ketten maradtunk, így előkészítették a pocinkat a méh emelő gyakorlathoz. A pontok az egész testen, a gyógynövény párnás masszázs, olajos, majd végül a has pontjainak kezelése. Először a görög lány méhét nézte meg, aztán az enyémet. Szóval elérkezett a nap amire vártam. Nehéz volt a szembesülés, de azért megtörtént. PiJem nekem külön letolt még egy adag bemelegítő lazító masszázst, megfogtuk a méhemet, de nem próbálta a helyére rakni, azt mondta előbb érzelmi oldásra van szükség. Alapvetően azt hiszem tudtam, hogy mi a helyzet, de megérinteni az egy másik dolog. Azért szeretek megérinteni embereket, mert egy érintés, egy ölelés többet tud mesélni mint több órányi beszélgetés.

Utána körbe ültünk, azt mondta amiről eddig tanultunk az egy szent tudomány és hogy úgy és akkora tisztelettel érintsük meg a méhet mint ami kijár az élet forrásának. Mesélt a tanáráról, hogy a tanárának nagyon erős kapcsolata volt a spirit teacher-rel. Azt hiszem a thai medicinának ez az a része amiről nagyon keveset tanítanak, hogyan kapcsolódnak ezek a tanárok a nem testben levő mestereikkel. Számunkra teljesen kínai. De azért vágyunk rá, hogy ennyire megtartva meg vezetve legyünk.

Jó volt látni, ahogy PiJem napról napra erősebb volt. Azt hiszem jót tett neki a munka, ez volt az első képzése miután megműtötték mellrákkal és elkezdte a kemót. És jól néz ki, élettel teli. Hálás vagyok, hogy tanulhattam tőle, nem azért mintha olyan sok új tudáshoz jutottam volna hozzá, hanem azért, mert a vágyam valóra vált, és egyre jobban képben vagyok arról, hogy mit tudok.

A tanfolyam után Elisabeth elvitt a vonat állomásra, megvettem a holnapi egyetlen maradék vonatjegyet az éjszakai vonatra, (hogy lehetek ennyire mázlista???) És hazamentünk, majd be a belvárosba. Weronikával vacsiztam. Csodás volt látni az ő szemével, hogy friss szemmel művészként mire figyel. Izgalmas volt hogy megosztotta csalódásait és elvárásait. Elmentünk egy eldugott étkezdébe a Chiang Mai Gate-nél levő piacon, pad thai-t ettünk. Miközben egy patkány szaladt át a lábunk alatt. Utána megpróbáltunk bejutni néhány templomba de mind zárva volt. Hálás vagyok nagyon ezeknek a csoda embereknek, hogy ismerem öket, élvezem a bizalmukat, látom őket boldogan, teljesen az erejükbe állva. Wera közülük való. Inspiráló energiabomba, aki áttranszformálja a világot és nem ismer kompromisszumot. Elbúcsúztunk. Ki tudja látom-e még őt.

Majd hívtam egy Bolt-ot és hazajöttem. Nem volt jó érzésem a sofőrömmel.

• Holnap lesz az utolsó fél napom Chiang Mai-ban. Reggel elmegyek masszázsra, aztán egy búcsú pedikűrre, meglátogatom még a piacot egyszer, majd hazajövök összeszedni magam és elmegyek az állomásra az óriás csomagommal. Jody azt mondta hogy nem láttam még semmit a városból, pedig 2,5 hónapot töltöttem itt. Ha visszajövök valaha, akkor nem a kurzusokra fogok koncentrálni, hanem a létezésre, a nyelvre, a kultúrára, a buddhizmusra, a templomokra, vipassanára, craniora, a dzsungelre.