Ma volt az elő reggel, amikor úgy ébredtem, hogy nem éreztem fáradtnak magam. Az ébresztőt elegánsan átaludtam, és indulás előtt 18 perccel ébredtem arra, hogy nem stimmel valami, kipihentem vagyok. Így se medi, se jóga, se reggeli nem volt, mégis sokkal elégedettebbnek éreztem magam.

Kíváncsian vártam a képzés utolsó napját, hogy Rosemary mit talál ki, mert elég spontánnak éreztem végig az egész folyamatot. Reggel arról beszélt néhány mondatban, hogy a különböző vallásoknak mi a hite a halál utáni életről. Nagyrész két fele bonthatóak a hirendszerek, a mennyország-pokol verzió, azaz az ember lelke örökké él a földi élete után, vagy az újjászületéses verzió, ahol a lélek egy tanulási folyamaton megy keresztül, amég el nem éri a tökéletesség állapotát. Izgalmas, hogy több vallásban is a halál az alváshoz hasonló állapot, az iszlámban például az az alvás a kis halál, és van a nagy halál. Mennyire közérthető és megnyugtató gondolat, hogya halál igazából egy minden egyes nap gyakorolt dolog.

Ahány vallás annyi hitrendszer, javaslom elolvasi ezt a  wiki cikket, ami elég röviden és részletesen leírja az opciókat: https://hu.wikipedia.org/wiki/Túlvilág

A mai napi kiscsoportos gyakorlás egy jóga nidra szerű gyakorlat volt, annyi különbséggel, hogy két ember tartotta a teret és kalauzolta az embert a saját testében. Adóként és kapóként is azt éreztem, hogy erős áramot vezetnek a testembe, és hogy a bennem levő feszültségek bemoccannak, olvadnak. Attól tartok, ahhoz hogy az ember jól csinálja a craniót, a saját feszkóit illik kioldania magából, hogy minél tisztább legyen az érzékelés, hogy képesek legyünk a másikat tisztábban érezni, de ahhoz képest hogy nem vagyok craniós, jól ment. :)

A legtöbb ember, aki részt vett a kurzuson, Rosemary craniós tanítványa, tehát ez a tanfolyam is a cranio egyik aspektusát mutatta be, és abba nyertem betekintést, hogy hogyan lehet a hospice-os attitűdöt gyakorolni az életben, szinte mindennel kapcsolatban, hogyan lehet a TISZTELET, a FIGYELEM, a MEGHALLGATÁS képességeit erősíteni, hogy érzékelni tudjuk, mi is van a másikban, tisztán, változtatási, vélemény nyilvánítási, és segítési szándék nélkül, és ha meg is kérdezik, szerinted mi van a halál után, a válasz az hogy nem tudom, szerinted? És ehhez a kommunikációs folyamathoz mindig kapcsolódik érintés, ha az illető megengedi.

Ha abban az élményben lehet részünk, hogy valaki az utolsó napjait megosztja velünk, amik azok a pillanatok, mikor megnyílik a kapu a két világ között, és a megbocsájtás sokkal könnyebb, a sérelmek élüket vesztik, mikor sokkal támogatottabb a feloldozás, amikor ha mázlink van megszűnik a duális világ. A jó és a rossz. Ha ebbe a keretbe rakjuk a "tisztelet, a figyelem és a meghallhatás" képességeit, számomra sokkal könnyebb, mint a mindennapi életben élni.Talán ezért érdemes a halál témáját integrálni az életünkbe, hogy az életben segítsen.

Ha belegondolok, mi történt velem az elmúlt 5 napban, igazából annyi, hogy napi 30 percig két ember kíváncsi volt rám, hogy mi van bennem. Mit gondolok, és mit érzek, tabutémákkal kapcsolatban. Remélem mindenkinek megadatik ez a 30 perc legalább egyszer az életben.

És hogy valami gyakorlati segtséget is adjak, leírtam néhány beszélgetés példát, mert a halál témában a manipulációmentes kommunikáción nagyon nagy hangsúly van. Pl. sose mondhatjuk ne tedd, ne érezd.

Haldokláskor:

• Hogy érzed magad most?
• Min gondoloztál az elmúlt napokban?
• Van valami, amit szeretnél csinálni?
• Van valami, amit szeretnél mondani?
  • Igen, van egy adósságom.
  • Ez nyomaszt téged?
  • Igen.
  • Tudja a családod?
  • Nem.
  • Szeretnéd megosztani velük?

Öngyilkosság:

• Meg akarom ölni magam.
  • Hogyan szeretnéd megölni magad?
  • gyógyszerrel
  • És hol szeretnéd?
  • Otthon
  • Mit érzel, miért akarod megölni magad?
  • ...
  • Rendben, csak arra kérlek, ha bármikor meggondolod magad, hívj fel és mond meg a címed, és küldök segítséget.

Ha valakit izgatnak Rosemary tanfolyamai, itt lehet jelentkezni: https://www.integrated-cranial-workshop.com/rosemary.html

Nem egy tipikus tanár, nincs frontális oktatás, történetek vannak, és a résztvevők kérdéseinek, dilemmáinak a körbejárása. Inkább érzékenyítésről, integrálásról szól a tanfolyam, nem arról, hogy megtudunk egy csomó információt, adatot. Nem fogod például megtanulni a gyászfolyamat stádiumait, vagy hogy mi a megbocsájtás receptje. Amit kaptam, a jelenlét, az önreflexió gyakorlása, és hogy rengetegszer észrevettem, hogy gyakorlás közben az adó válik kapóvá, hogy mikor kezdek manipulálni figyelés helyett.

Már évek óta szerettem volna otthon hasonló képzésen részt venni, amiről tudok, hogy a Tabita ház képez önkénteseket, de nem túl jó a kommunikációjuk, már többször írtam nekik, de sosem tudják előre mikor van a képzés, és nem is szólnak róla, hiába kértem értesítést. Viszont azt is tudom, hogy ami otthon nehézkesen indul számomra, és máshol kezdem el tanulni, akkor otthon is rálátok, hogyan tudnék továbblépni a témában, és most azonnal megtalálatm a Hospice oldalát, ami viszont vérprofinak tűnik kommunikációs szempontból is: https://hospice.hu/legyel-te-is-onkentes