Magamtól keltem, volt időm picit mozgolódni és reggelizni a kurzus előtt. Beszélgetéssel kezdődött a nap, hogy kinek milyen volt a tegnap délutáni demo kezlés, hogy élte meg. Nagyon izgalmas és komoly folyamat zajlott le. A lány igazából arra volt kíváncsi, hogy Rosemary-nek milyen volt a kezelés, de ő félreértette a kérdést és egyesével megkérdezett minket. Van aki szerette, van akinek kellemetlen volt, mert hogy túl intim, van aki küldött reikit, amit a tanár nem szeret, mert hogy interferálhat a zajló folyamattal, van, aki egy áldott pillanatnak élte meg, Rosemary meg csak jelen volt, ahogy ő leírta. Remélem egyszer én is eljutok ide, mikor nem rántanak be az érzelmek, csak jelen vagyok, és a jelenlétemmel képes vagyok megtartani egy csapat embert.

Miután ezt megbeszéltük áttértünk a cranium, a koponya részletezésébe, a koponyacsontkra, hogy mit okozhat ha ezek nem tudnak szabadon mozogni. Pl hogy a fogszabályozás az egész testbe feszültséget vezet ki, és rengeteg fájdalom okozója lehet. Majd volt egy demo kezelés, fentről meg oldalról kellett tartani a koponya alapot. Nagy mázlim volt, mert egy profi cranio terapeutával kerültem össze. Ő nem ezt a biodimanikus vonalat képviseli, hanem az Upledger Intézetben tanult. Az a rendszer nagyon anatómia alapú és ismeri milyennek kellene lennie a testnek és az kezeltet abba az irányba tereli. A biodinamikus vonal az a jelenlétről szól, nulla maniplulációval. Amit nagyon nagyon nehéz csinálni. A nem csinálást. Szóval délelőtt kaptam egy szuper kezelést, megint bekapcsolt a lépcsős balesetem, szóval nem azt csináltuk, ami a feladat volt igazából. És a gyakorlótársam pedig engedett menni, és asszem nagyrészt kioldódott. Utána ebédszünetben kaptam tőle egy kezelést, az Upledger féle cranioból, ami irányt mutat a testnek, nem csak hagy lenni. Azt hiszem nagyon sokminden kiolvadt a nyakam környékéről. Aztán én tartottam a  teret, szerencsére ő is nagyon boldog volt, azt mondta nagyon finom és biztonságos az érintésem és érezte a figyelmemet. Azt mondta valami ki is roppant a koponyájában belül. Azt hiszem ha valaki sokat gyakorol, mint ő, akkor az öngyógyító folyamatok sokkal előbb beindulnak.

Délután a koponya csontainak a mozgását kellett figyelni. Ez ismerős volt, mert a Parázska Gábornál már vettem részt ilyen hétvégén. Nagyon izgi volt, mert azt a visszajelzést kaptam, hogy úgy érezte magát a gyakorlótársam, mint egy pórázon vezetett kutya, hogy nem tartottam a  teret, hanem irányítottam a folyamatot. Valószínűleg tényleg így volt, mert a koponya csontok mozgásaival szórakoztattam magam, a kezem mozgatása nélkül. Azt hiszem ez az, amit a biodinamikus vonalban nem lehet csinálni. Utakat keresni, bár azt hiszem, hogy nem volt meg köztünk a bizalom, és ezért nem indult be a folyamat. Mikor én kaptam, akkor meg nagyon erős nyomásokat éltem meg, bár a párom azt állította, hogy alig érintett, én pedig éreztem ahogy kb megfogja és mozgatja a csontjaimat, miközben a csontjaim teljesen mást csinálnának, ha békén hagynák őket. Szerintem ő is ezt érezhette az én kezelésemnél. Csak én a szándékkal meg a fókusszal játszottam, nem fizikailag. Igazából minden érintés rosszul esett. A végén megbeszéltük, hogy valószínű kezdek megint hiperszenzitív lenni, és hogy ne menjek több tanfolyamra hanem pihenjek. Én is azt érzem, hogy ez lesz.

Izgalmas dolgok jönnek elő belőlem, ami a tanár-diák viszonyra vonatkozik. Tanulva az előbbi csalódásokból, a magam által emberi kapcsolatok, tanárok köré épített pátoszról, próbálok most objektív lenni. Látni a tanárt emberi mivoltában. Nincs tejes bizalmam, nem adom át magam teljesen. És igyekszem elfogadni, hogy így működöm. Általában nagyon lassan kezdek el megbízni, és nagyon gyorsan történik, mikor elveszítem a bizalmat a másikban. Óriási jelenlétet, és erőt igényel, hogy az ember elfogadásban és szeretetben létezzen. Azt hiszem a kulcs a felnőtt típusú szeretetben van. Bár senkit nem ismerek aki nem a gyermekkorból hozott mintái alapján szeret, hanem a szeretet elvoluciójában magasabb szinten jár. De ha már felmerült bennem az igény valószínű belebotlom a válaszba is.

A tanfolyam végén Rosemary megkérdezte hogy mi a véleményünk arról, hogy duplájára emeljék a tanfolyam árát. Érdekes volt az emberek reakciója, köztük magamat is figyeltem, mi zajlik bennem. Legtöbben azt mondták hogy megérné. Mert olcsó a képzés. Ami tényleg így van, bár ezért járnak az emberek ide, mert elérhetőbb áron kínálják a tanulási lehetőséget. Én mikor láttam, hogy mennyibe kerül, arra gondoltam, hogy wow, én is ilyen szeretnék lenni, mert egyértelmű hogy magát a képzést nagyon olcsón tartja, de a kezelést már jóval piaci ár fölött árazta be. És hogy mennyire menő, hogy valaki megosztja a tudását, és nem igazán érdekli a pénz. Ha dupla ennyi lenne, akkor én szerintem nem lennék itt. És nem jelentkeztem volna be a Cranio 2-re sem. De most még abban a pillanatban vagyok, mikor megengedhetem magamnak. Lehet egy hónap múlva már annyiba kerül majd, hogy nem.