Ma volt az első szabad napom. Eddig mióta ide érkeztem a szigetre, minden nap dolgoztam. Reggel elmentem ajógára, amit a kedvenc tanárom tartott. Görcsölt a pocim, de nem akartam kihagyni, kíváncsi voltam milyen lesz erőtlenül ott lenni. A tanárnő azonnal tudta hogy menstruálok. Nem tudom hogy tud egyszerre 26 embernek teret tartani de tud. Mindent lassan és lustán csináltam. Mikor eljött a Nap üdvözlet, egy kört csináltam, a légzőgyakorlatokat ülés helyett fekve, a hős pózoknál feladtam. Tudtam mi következik mert két napja ezt a sorozatot gyakoroltuk, és elmentem. És nagyon jó érzés volt, hogy ez teljesen rendben volt. Az is hogy ott voltam, hogy mást csináltam, és hogy az óra felénél leléptem. Olyan mintha ez a tanár teljesen értené, miben van az ember. Pedig még sosem beszéltem vele.

Utána találkoztam a Chi Nei Tsang tanárral, jelentkeztem hozzá asszisztensnek. Mondta hogy cseréljünk kezelést. Nem volt teljes bizalmam felé, nem annyira éreztem őt, de próbálok nyitott lenni.

Utána Renate, a holland hölgy felvett a robogójával, és elmentünk a Jade Templom nevű jóga központba, ami az erdő közepén van és nagyrészt női programok vannak. Női körbe mentünk. A nádból épült építményről az erdőben azonnal az ugrott be hogy én is szeretnék egy ilyen helyet. A női kör csodás volt.

A téma a sisterhood, a nővéri közösség volt. A nyitó kérdés az volt, hogy kinek van valamilyen fájdalma a női közösséggel kapcsolatban. Cserbenhagyás, árulás barátnők részéről, vagy a lánytestvéreitől stb. Mindenki megosztott egy történetet, és aztán akinek volt hasonló élménye, felrakta a kezét.

Utána 3-as csoportokban 5 percig beszélt valaki, 2 másik meg hallhatta közbeszólás nélkül. Három kérdés volt. Mi számodra ami hiányosság a női közösséggel, mi az amit te adni tudsz a női közösségnek, és mi lenne akkor ha a minden olyan lenne ahogy szeretnéd a női közösségben, mi a víziód.

Én azt osztottam meg, hogy sokszor a fájdalmon keresztül kapcsolódom, és szeretném ha nem csak akkor tartanánk egymást ha baj van hanem akkor is megosztanánk, ha örömünk van. Illetve azt érzem, ha képesek lennénk megtartani egymást, meghallgatni, inspirálni, bármire képesek lennénk. Nagyon mélyen érzem ezt, hogy a női körben óriási erő lakozik.

Az utolsó kör az volt, hogy szintén 3-as csoportokban 2 percet beszéltünk milyennek látjuk a másikat. Majd 2 perc volt mikor lehetett kérni, érintést vagy bármilyen kedvességet. Hihetetlen számomra, hogy úgy hogy nem ismerjük egymást mennyire egyszerű olvasni a másikat. Ez volt az első női köröm, a végén majdnem elbőgtem magam, annyira azt éreztem hogy hazatértem.

Utána elmentünk enni, egy óceánoarti vendéglőbe, úgy éreztem magam mintha nem a valóságban lennék. Olyan szép volt az óceán, olyan kedvesek voltak akik kiszolgáltak. Aztán elmentünk a híres üti boltba.  Mostanában igyekszem gyümölcsöt enni, de kaptam tőle egy csoki tortát ami a kedvence. Thaiföldön nem jellemző, hogy jó sütik vannak. Hát itt vannak. Házi sütik, nincs belőlük semmi kispórolva.

Utána hazajöttem, és készültem életem első tantra workhopjára. Az a néni tartotta aki a godess awakening-et. De most vegyes csoport volt. Számomra elég komfort zóna túli dolog, de azért tesztelni szerettem volna. A különböző csakrákkal voltak táncos gyakorlatok. Zenére először egyedül, majd párban. Valószínű ez egy tantra alapvetés, hogy a különböző csakrák nőknél és férfiaknál ellenkező pólusúak. Ami érdekes volt számomra, hogy mikor párban kellett táncolni, 7 táncból 2,5-ben tudta a partner tartani a szemkontaktust. A fiúk simán kimenekültek. Éreztem hogy zavarja hogy látom őket, nem tudnak vele mit kezdeni. Megnyugtató volt látni a sebezhetőségüket, meg hogy mennyire nem érzik a másikat. Nagyon felszabadító volt például, hogy leesett ha valaki túl közel jön, én hátra léphetek, és a tánc rövid, így max néhány percig hátrálok, ha az illető nem veszi észre mit csinál. Szóval érdekes volt és lágy. Nem triggerelődtem be. Biztonságban éreztem magam.

Majd Lunával beszélgettem, mondott egy érdekességet, hogy az új generációnál nagyon magas a depressziósok aránya, mert megkérdőjelezik a jelenlegi rendszereket, így nincs stabilitásuk. Azt hiszem ez viszont a mi feladatunk, hogy támogassuk őket önmagukká válni, hogy a szabad lelket amit kaptak, szárnyalhasson.

Csodás napom volt, rengeteg szép élménnyel.