Szeretem az ilyen napokat, amikor mindenre jut idő. Alvásra, gyakorlásra, rohanásra, evésre, masszázs gyakorlásra, szocializálódásra, utazás szervezésre.

Időben keltem, volt időm felébredni, majd kávézni, teázni, reggelizni, gyakorolni, letoltam egy rövid pilátest majd egy laza nyújtást, tudtam meditálni is, és elindultam. Késésben voltam, de gondoltam így is odaérek. De annyira meleg volt, hogy új árnyékos utcák után mentem, át a piacon, sikerült pont a húsos utcán átmennem. Nem tudom akik itt esznek húst, azok jártak-e erre. Lehet jobb, ha nem. Aztán kaptam egy üzenetet Jeremy-től, aki a masszázs alany szerepet vállata ma, hogy most beugrik egy taxiba hogy előbb odaérjen ahol eszem. Ezért gyorsan az utcán felvettem a nadrágot a szoknya helyett, ami rajtam volt, és hívtam egy Grab-es robogót aki egy percen belül ott is volt. És így öt perc alatt megérkeztem a Tien Sien Sang Vega étterembe. Gyorsan megettem a levesem, és elindultunk Joe-hoz. Akitől 20 percet késtünk miattam.

Szerencsére Joe akkor robogott be a két kisebb gyerkőcével a robogón, mikor odaértünk. Kb 20 percet elbeszélgettünk, de szerencsére Jeremy céltudatosan lefeküdt hogy emlékszem e miért jöttünk. Először azt akartam rajta gyakorolni, amit tavasszal tanultam, és nem használtam, a vastagbél, a petefészek és prosztata kezelést, és a psoa gyakorlatokat. Izgalmas, hogy annak ellenére hogy egyszer sem csináltam, mintha már ez a tudásanyag megérett volna bennem, és könnyedén mentek a gyakorlatok.

Nem így az új anyag, amit két hete tanultam. Kb semmire nem emlékeztem belőle. Kb 2,5 óra alatt sikerült legyakorolnom az első napi tananyagot. Remélem még egyszer vissza tudok menni gyakorolni. Közben Joe-nak volt egy masszázsa. Egy japán lány. Szerintem még sose találkoztak, így nem tudta mire számítson. Úgy hogy én már átéltem a fájdalmait, kívülről vicces volt nézni, magamat láttam, és azon agyaltam hogy biztos nagyon jó a hatása a kezelésnek, de azért az arca a lánynak nem egy marketing anyagba való.

Leléptünk mielőtt végzett volna, csendben elköszöntünk. Elmentünk a Bodhi Tree Vega étterembe. Jeremy meghívott vacsizni. Rendeltem egy vegan hamburgert. Ami elég felejthető volt. Maga a kaja felejthető itt, de bármit megcsibálnak, amit Jeremy kért tőlük. Ami annyit jelentett, hogy só, gmo, glutamát, fehér cukor és olajmentes legyen. Közben ajánlott egy csomó kajáldát, ahol nem használnak glitamátot. Merthogy kiderült, hogy ő azért nem eszik a helyen ahol ettem, mert ott raknak glutamátot az ételbe.

Aztán hazasétáltam, és azon gondolkoztam, ha nem lenne a cranio meg a womblifting tanfolyam, én tuti most elindulnék délre. A város tele van emberekkel, de ami ezerszer rosszabb, hogy a levegő minőség olyan, mintha február közepén lennénk. Alig lehet látni a hegyet a füsttől.Tavasszal mázli volt, mert voltak nagy esők, nagy vihar is márciusban ami kitisztította a levegő valamennyire.

Szóval ott van ez a csoda ország a csoda kultúrájával, az csuda embereivel, és közben iszonyat mennyiségű szemetet termelnek, és hónapokig szagolják a füstöt. Mert észak Thaiföldön, Laoszban és Burmában az a merögazdasági trend, hogy felégetik a szüret után a földeket. De még Lahu village-ben is, mikor majd megfullalladtak a szmogtól a dzsungel közepén, simán miután az utcán összesöpörték a faleveleket, elégetik. Annyira mélyen benne van a kultúrában az égetés, hogy előbb fullasztják meg magukat, minthogy elkezdenének gondolkodni.