A mai nap témája az os sphenoidale volt. Magyar művészneve, ékcsont. Az állkapocs kivételével az összes koponyacsont kacsolódik hozzá. (Bocsi ha ez nem igaz.) Ez a csont egy szupercsont. A kezelése ezért elég intezív tüneteket produkált a csoportban. Valaki sírógörcsöt kapott, van aki rángatózni kezdett. Én szerencsére a szuper bizalmatlan japán fiúval voltam, aki a 40 perces kezelésnél fél óra után kezdett belazulni, így nem produkált meglepő hirtelen tüneteket, de benne volt a térben, hogy most valami szuperizgalommal játszunk. Olyan ez, mint nekem a hasmasszázs. Belenyúlsz a legizgalmasabb izgalom közepébe. Sok olvadást érzékeltem, a srác szerette volna ha folytatom amikor neki kell adnia, de mondtam hogy maximum utána. De ahhoz nem volt kedve. A kezelés után azt éreztem, hogy ezzel a csonttal még nagyon sokat kell foglalkoznom. Szünet után én kaptam, izgi volt, a srác szokott kezelni, és bár nem volt tökéletes a kezelés, túl sok nyomást adott, túl sokat gondolkozott, próbálkozott, de mikor végre abbahagyta, az utolsó 10 percben, akkor beindult a dolog intezívebben. Nagyon izgalmas megtalálni a fókusznak azt az erősségét, amitől a test inteligenciája még biztonságban érzi magát, de nem túl sok. A végén megbeszéltük, hogy akkor volt a legjobb mikor elkezdte a fákat bámulni.

A furi ír fiúval ebédeltem, kiderült hogy 40 éves, hogy thai barátnője van, hogy cripto biznisszel szórakoztatja magát. Nekem ő nagyon nem biztonságos, kezelő partnerként. Ő volt az, akitől teljesen befeszültem. És a testem azt mondta hogy nem. A japán srác azután lett rosszul, hogy kezelést kapott tőle. Szóval érdekelt hogy mi annyira NEM bennem ezzel az emberrel kapcsolatban, de nem jöttem rá. Rosemary szinte mindig odamegy hozzá gyakorlás közben, szval valószínű nagyon bírja. Általában ha van férfi a csoportban, akkor őket kiemelt figyelemmel kezeli.

Délután is ugyanez volt a téma. Jó is, mert totál le volt zsibbadva az agyam. Iszonyat mennyiségű feszültségvan a fejemben, a koponyámban, a nyak és koponya körüli izmokban. A furi lengyel lánnyal voltam, aki azonnal azzal kezdte, hogy neki 2 napja semmilyen mozgást nem produkálnak a koponya csontjai. És hogy nagyon érzékeny a shenoidale, az occiput az még ok. Nagyon lágy kezelést adtam kb meg se érintettem az csak az elején. Amiért nagyon hálás volt. Arról lövésem sincs hogy volt e craniális pulzus, mert annyi mindenféle mozgást olvadást érzékeltem. Utána tőle kaptam, nem volt rossz. De jó lenne egy igazán jó kezelést kania ennek a résznek. Igazából még most is összevissza zsibbad a fejem és a nyakam, szóval még van a területben rengeteg elengedési potenciál. Viszont a térdem és a csípőm nagyon nagyon sokat javult. Igazából meg is feledkeztem róluk az elmúlt 3 napban.

Korán, 4-kor végeztünk, ezért volt lehetőségem megkérdezni, hogy ki hogyan érzékel, 3 ember kivételével mindenki megosztotta. Nagyon izgalmas, hogy senki nem mondja meg hogyan "hallgassuk a testet" mégis mindenki tudja érzékelni. És a legtöbben hálásak voltak, hogy van egy megosztó kör. Volt aki nem, de ők kimaradtak. 

Utána volt egy nagyon szép gyógyítás. Az egyik thai lány megosztotta, hogy mi számára az, hogy azt tanulta a szüleitől, hogy ő erős és mindent meg tud csinálni. És rájött, hogy ez nem így van. Azt hiszem a mondat, amitől kipukkant a buborék az volt, hogy gyenge aki érzi a fájdalmat. Vagy valami ilyesmi. És előtört az érzelem. A jelenlét gyógyító ereje manifesztálódott. Csak annyi, hogy "Látlak." Nem tudom értelmesebben leírni sajnos. Sokáig csend volt. Aztán Rosemary intett h menjünk és a legtöbben felálltunk és haza indultunk.

Ma nem szocializálódom, ez a sphenoidale egy kicsit sok volt mára. Csak pihenek otthon, ananászt meg sárkánygyümölcsöt és kígyógyümölcsöt ettem vacsira. Fel kell töltekeznem vitaminnal mert otthon nem nagy a felhozatal.