A mai napra is terveztem medit meg jógát, meg akrót, de az első kettőt átaludtam. Akróra elmentem, de késett a tanár több, mint fél órát. Próbáltam láthatatlan maradni. Megreptettem 3 embert még vártuk a tanárt. Az egyik egy nagyobb darab német lány volt, akit szerintem miután elmentem senki nem reptetett. Tudom magamról, hogy a hatvan kilómmal a legtöbb base nem szeret velem dolgozni mert túl nehéz vagyok nekik. Nem beszélve a kezdőkről akik fizikaliag sem képesek rá. Szóval 60 kilósan egy óriás bálnának számítok, aki nehéz flyer-ként és gyenge base-ként. Na ezért hagytam abba az akrót és ezért reptettem meg a német lányt, mert tudtam hogy a fiúk nem fogják. Elbírni.

Déltől dolgoztam az izraeli sráccal. Vicces karakter. Kitalálta magának hogy itt akar főnök lenni a jóga suliban. És ki tudja, lehet pont kapóra jön a tulajnak. Én csak hallgatom, mintha egy tévét néznék, annyira irracionális, hogy egy kizsákmányolásra épülő jóga iskolában ő mint önkéntes vezető akar lenni. Nem azért vicces, mert hogy önkéntes, mert itt mindenki lehet önkéntes. Hanem nem tudom elképzelni, hogy egy 40 plusszos férfi miért akar egy ilyen rendszer része lenni. Miért akarja az energiáját és a tudását odaadni valakinek hogy az meggazdagodjon. Az a vicces a karakterben számomra hogy teljesen komolyan veszi magát, hogy ezerszer elmondja hogy én ezt csinálnám, azt csinálnám, ezt javítanám meg meg azt. Lehet azért találom ennyire viccesnek és irracionálisnak a figurát mert a korábbi kiadásomat látom aki mások teremtését akarta jobbá varázsolni, mert nem akarta vállalni a felelősséget a sajátjáért? Nem tudom. Ami szintén szórakoztató, hogy az általa álmodott valósághoz mások is csatlakoznak, reflektálnak rá. Vagy felnéznek rá. Teljesen úgy érzem magam mintha egy tragikomédiát látnék. Azt érzem, mégha tényleg főnök lesz itt, akkor se tudom elképzelni, hogy a tulaj hagyja hogy javítson a dolgokon, kivéve ha a tulaj maga óriási transzformáción megy át. 

Ebédre az osztrák srác hozott nekem padthai-t, ajándékba, mert előző nap beregisztráltam helyette egy jógát, még ő coaching-olt valakit. Két éve kezdett foglalkozni magával és már vannak online ügyfelei, és előadásokat tart a fiú. Csodálatos.

Utána elmentem és ettem egy tofu burgert. Majd előkészítettük a termet a so ham légzéshez, amit egy indiai tanár tartott. A srác állítólag a hely fő oktatója hét éve. Azonnal elkönyveltem hogy egy büszke indiai brahman lehet. Teljesen irrracionális kérései voltak hozzám mint önkénteshez, hogy mit helyezzek át a teremben, egyáltalán nem segített. Csak utasításokat osztogatott.

Az órán a légzésről semmilyen technikai infót nem adott át. Hogy hova kell lélegezni. Rosszul számolt. Mivel nem adott egyértelmű instrukciókat, mindenki csinálta amit gondolt. A számolás felvételről ment, ő papírzsepit osztogatott a sötétben. A végén le kellett feküdni, de nem voltak takarók, és hideg volt.

Összességében tök gagyi volt a légzés amit tartott, és izgalmas volt megyfigyelni hogy ahogy az emberek a gyors légzés hatására a transzlégzésnél szokásos tüneteket produkáltak, iszonyú hálásak voltak a tanárnak a megélt élményeikért. A tanár tényleg csak elindított egy kazettát, meg előtte beszélt az öt testről és hogy a pranayama kósa hat az érzelmekre. 

 Az a helyzet, ha az ember telepumpálja a vérét oxigénnel, fog izgalmas és érdekes dolgokat tapasztalni. Ők mivel biztonságban érezték magukat, tapasztaltak is. Én nem éreztem magam biztonságban, ezért nem tapasztaltam. A jógaiskolában a tanárok és a tanítás színvonala elég gagyi. Ez a 4. napom és eddig egy profi tanárral találkoztam. Mondjuk a kezdők úgyse veszik észre. A kezdők nem tudják, hogy a megéléseik nem a tanárnak köszönhetőek, hanem nekik. A képességüknek hogy mernek érezni és bíznak a tanárban.

Utána beugrottam egy kirtan-ra, a lánynak gyönyörű hangja volt. De mégsem kötött le. Lementem az óceánpartra sörözni a sráccal aki meg akarja reformálni az iskolát, meg az osztrák coach fiúval. Ekkor esett le hogy minden rádióműsor talál követőket, attól függetlenül hogy én nem tudom komolyan venni az adást. Csak hallhattam és hallhattam a sok okosságot. A kedvencem az volt, hogy az mentené a világot, ha minden férfi ki tudná elégíteni szexuálisan a partnerét. Ja, aki nem tudná, Koh Pangan-t tantra szigetnek is hívják. Szóval ez az okosság gondolom az általa a tantrából megértett tanításokból jöhet. Félelmetes világok vannak. Félelmetes, hogy az emberi ego mennyire elválaszt minket a valóságtól és egymástól.