Reggel 5.45-kor akartam kelni, mert gondoltam elmegyek a 7eleven-be kókusztejért. Természetesen mikor 5.45-kor csórgött az óra annyira abszurdnak éreztem az ötletet hogy boltba menjek hogy hagytam az egészet. Négyen voltunk reggel, én osztottam ki a feladatokat, elvileg. Jass kontrol mániás így elég nehéz volt átállítani magam. Ő nálam is idősebbnek érződik, szóval az ő egója van legjobban bekövesedve. Kb 10 napja valaki kiverte a balhét a denevér kaka miatt, azóta minden reggel 10 perc telik el hogy valaki denevér kakával kezdi a napot. Addig a pillanatig senkit nem érdekelt ez a feladat, de akkora trauma volt ez Jess számára, hogy azóta is kényszeresen sikálja reggelente.

38 éves, de 50-nek néz ki. 17 éves kora óta harcol a leukémiával. Szinten van tartva. Rengeteg terápián van túl. Nagyon izgi számomra látni, hogy ő most ott tart, hogy teljes határhúzás, meg teljesen komolyan veszi az érzéseit. Azt hiszem miután az embernek lerombolták gyermekkorában az egészséges önhatárait, és 20 évniy terápiávl sikerült megerősíteni az énhatárokat, a következő lépés, hogy el kell engedni az egészet. Hogy ki vagyok, hogy mik az értékeim, hogy az igazságért harcolok, stb. Ő pl. úgy érzi, hogy nem jók itt az energiák, az iskolában. A tanárok, a dolgozók furák. Érzem, hogy miről beszél, de sokkal többet kapok itt azáltal, hogy itt vagyok és itt lakok, mintha nem lennék itt. És egy hónapra köteleződtem el, nem egy életre. Igyekszem tapasztalni a saját tempómban, beengedni minél több új minőséget, etetem a belső gyermekemet, játszom, próbálom nem komolyan venni, próbálom gyakorolni a kommunikációt, és élvezem az itteni emberek társaságát.

Békésen és lassan telt a reggel, megcsináltuk a termeket, majd felsepertük a partot, a két órás szünetben reggeliztü k és elmentünk a thai teáshoz. Utána ketten festettek, ketten sepregettünk. Mondanom sem kell hogy telejsen értelmetlen feladatok. A sepregetéstől úgy érzem magam, mintha a fogamat húznák. Mikor a parton seprünk, a kis kupacok alá azonnal bemennek a hangyák. Keresik a búvóhelyet. Itt meg az egyik fő meló a levelek felszedése. Az ember vajon miért akarja kontrollálni ennyire a természetet? Még Ázsiában is. Ugyanaz a kontroll függőség. A levelek legEnek neylon zsákba rakva, a fű meg pont 3 centisre nyírva. Nem durva hogy még a fű hosszát is kontrollálni akarja az emberiség jó része? Ahelyett hogy valami értelmesebb dologba tennék be ezt az energiát. Pl a rombolás helyett építhetnének egy komposztot. Tele élettel.

Utána tartottunk egy önkéntes megbeszélést, a koordinátor nem jött el, és az önkéntesek csak negatív benyomásokat osztottak meg a helyről. Rozi mondta nekik h beszéljenek a koordinátorral, mert nem elég hogy nekünk elmondják a tapasztalataikat. Asszem most először büszke voltam külföldön egy magyar leánykára, aki nagyon bölcsen és nagyon jókor nagyon igazat mondott. Utána elmentem a MamamKop nevű étterembe, senki nem akart velem jönni mert 10 perc séta. A napon.

Vissza akartam jönni a BioDevelopment-re. Aminek témája a DivineConnection. BioDanza és tantra együtt. Nagyon jó volt. A belső gyermekem nagyon boldog volt a vidám zenéktől, a tánctól, a sok öleléstől. Még az se érdekelt, hogy éreztem az egyik új német fiún hogy csak azért van itt, hogy nőket ölelgessen. Az acro yoga alatt is sokszoer éreztem, hogy vannak itt olyanok akik azért járnak, hogy hozzá érhessenek nőkhöz. Hát itt is van ilyen. Itt az az előny, hogy mindenki jön, megy. Nem alakul ki kapcsolódás, mert ez egy üdülőhely. Nem ugyanazok járnak az órákra hónapokig. Nem alakul ki egy csapat akik évekig összejárnak. Így a csalódási lehetőség is kevesebb.

Az óra szuper volt. Mindenki óriási mosollyal távozott. Utána bementem egy yin jóga órára, majd este egy Extatic dance-re mentünk a dzsungel közepén, a téma a düh volt. Az Osho Dynamic meditációs elemekkel, meg páros gyakorlatokkal próbáltuk felébreszteni a dühünket. Nek ez így nem megy. Ha kívülről egy mondattal ledominál egy férfi, vagy valami igazságtalanság történik, attól iszonyat dühös leszek. De itt inkább vicces volt. A lány próbált tantrikus gyakorlatokat is behozni, a férfiaknak el kellett mondaniuk mit respektalnak a nőkben, a nőknek hogy mit a férfiakban. Meg haka-hoz hasonló mozdulatokat kellettvégeznünk. Az egész erőltetett volt. A demókon sem jelent meg az érzelem. Nemhogy a gyakorlatokban. Az emberek kiszivárogtak az óráról. Utána elkezdődött a zene, kicsit próbálkoztunk de aztán inkább elmentünk fagyizni az óceánpartra.

Nagyon szép nap volt, több jó beszélgetéssel. Jó lenne, ha ezt a könnyedséget, ezt a biztonságot hazavihetném. Ha otthon is így mernék táncolni. Mert lehet. Nem tudom mennyire kell megerősödni ahhoz, hogy az ember a saját táncát járja, mindekitől és mindentől függetlenül.

Minden nap gondolom rá, hogy már kevesebb mint két hét, és hazamegyek az életembe. Picit várom is. Hogy hátha hideg lesz. Hátha lesz hó és megérinthetem, hátha képes leszek olyan rutinokat tartani, amivel minél tovább megtartom azt, aki most vagyok. Hálás lennék, ha gyakorolhatnék otthon ilyen tantrikus gyakorlatokat, mint itt. Az a helyzet, hogy elmenni egy thai masszázs elvonulásra, ugyanolyan hatású, mint az itt tantrának nevezett játékok, gyakorlatok összessége. Elég kegyetlen, hogy összemosták a tantrát a szexualitással, és a szexuális visszaélésekkel. Nem sok órán voltam, de számomra a tantra óra a belső gyermekemmel való kapcsolódást hozza, visszavisz abba az állapotba, mikor van kapcsolódás a lelkek között.