Ma vasárnapi műszak volt, ami annyit jelent, hogy egy órával később kezdtünk, azaz egy órával tovább alhattam. Ma mindenki együtt kezdett reggel, mert matracokat mostunk. Az összes teremből egy helyre hordtuk a matracokat, és szappanos ecetes vízzel átsikáltuk, kiteregettük, majd délután feltekertük, és visszaraktuk a helyére. Felsepertük együtt az óceán parton a leveleket, nylon zsákba raktuk (amitől totál kiborultam) Utána volt sok szünetem,és 16-ra kellett visszajönni befejezni a matracokat.

A szünetben el akartam menni víz meditációra, de a tanár megbetegedett. Ott ült egy rakás ember, köztük én, gondoltam be kéne dobnom, hogy tartok nekik egy spontán víz témájú medit. Aztán jött a kollégám, az osztrák 28 éves fiú, aki már két éve dolgozik magán, és elvégzett egy coach képzést is, leült az oltár előtti matracra, és egy perc múlva bedobta hogy tart egy vizualizációt. Mindenki örült. Gondoltam kipróbálom. A jövőről szólt, hogy elképzeljük magunkat néhány év múlva, kikké akarunk válni. Ő pl tudom hogy embereket akar tanítani, előadó akar lenni, spiri témában. És minden nap megcsinálja ezt a vizualizációt. 5 percig bírtam. Arra gondoltam, hogy 15 éve lehet hogy adott volna valamit ez az egész, de most úgy érzem, hogy inkább egy lámpát kapcsolt fel a fejemben.

Rengeteg csodás gyógyítót ismerek. Akiknek nincs önbizalmuk. És itt van ez a fiú, beleáll egy ilyen helyzetbe. Nem is kérdés számára, hogy mit kell tennie. A végén még egy lány oda is ment hozzá hogy kérdezzen tőle. A saját maga által álmodott valóságban ő egy spirituális tanító. Aki hisz magában és talál tanítványokat.

Ez az egész jóga iskola ilyen. A legtöbb tanár középkategóriás, vagy még alatta. De egy ilyen jóga és ébredés centrumban, ahova az emberek egy két hétre jönnek gyógyulni, ez a szint teljesen rendben van. Mert akik idejönnek azzal a feltételezéssel jönnek hogy itt jó oktatók, gyógyítók vannak, ezt a világot teremtik maguknak, ebben hisznek, ebben élnek. Ahogy az izraeli kollégám aki főnök akar itt lenni. Vagy a másik, aki tanár akar itt lenni.

Számomra ez több okból is fontos. Egyrészt nagyon szerencsés vagyok hogy ennyi szuper tanítót ismerek. Képzett és tapasztalt embereket. Másrészt, rájöttem, hogy engem ez a spiri turizmus nem izgat. Inspirálódni jöttem ide, nem azért hogy embereket "világosítsak meg", mint az itt dolgozók. Persze az ötlet maga szuper. Itt vagy a paradicsomban, nyaralsz, meleg van, fizess be egy heti programra, és gyógyulj. Ez szuper. Nagyon erőteljes technikákat használnak, amik érdekes és izgalmas élményekhez juttatják azokat akik próbálkoznak vele. Vannak magy érzelem kiszakadások.

Szóval rengeteg gyógyítót ismerek, akik 10-40 év tanulás és tapasztalatal a háta mögött még mindig nem hisz magában. Bárcsak ők is látták volna ezt a 28 éves osztrák fiút, ahogy belül az oltár elé, (számomra az egy szent hely és tiltott) tanár helyére, és iszonyat lelkesedéssel előadja, a vizualizációt amit gyakorol. És mindenki elégedett. Én 14 éves koromban kezdtem pszichodrámara járni, az egyetem alatt egy barátnőmnek köszönhetően aki 7 évvel idősebb volt nálam prána nadit és NLP-t kezdtem el gyakorolni, tanulni, szóval az önfejlesztés, a tanulás igazából 28 éve tart, és még mindig nem tartok ott, ahol ez az osztrák fiú, két év után. Hogy vállaljam magam. Nem véletlen, hogy ide keveredtem.

És ma mindezek után találkoztam a tanítómmal. Az összes képzésére járni fogok, amit itt tart a suliban. Korábban mikor az osztrák fiúnak magyaráztam, hogy az itteni oktatók nagy része teljesen alapvető dolgokkal nincsen tisztában a tanítással kapcsolatban, azt mondta hogy nagyon magasak az elvárásaim.