Éjszaka egy szúnyoggal küzdöttem, a levendula olajamat nem találtam, így befújtam magam az anyukámtól kapott kemikáliával, becsuktam az ablakot, feltoltam a légkondit, és elbújtam a szúnyog elől a paplan alá. Nincs benne semmi természetes vagy környezettudatos, de sok óra szerencsétlenkedés után ezt találtam ki. Reggel ennek megfelelően keltem, azt se tudtam hol vagyok, kinyomtam az ébresztőt. Nem sikerült eljutnom enni, így éhesen kezdtem a tanfolyamot és félájultan.

Rosemary ma többet mesélt, én ezért többet unatkoztam, rajzolgattam a füzetembe, és próbáltam elég éber lenni ahhoz, hogy tudjam mikor hangzik el valami fontos.

A mai napon bevezette a CSF (cekebral spinal fluid) fogalmát, amit magyarul agyvíznek, vagy agyi gerincfolyadéknak fordítunk. Délelőtt azt gyakoroltuk, hogyan érzékeljük ezt a pumpálást ugyanazokon a pontokon, amit tegnap gyakoroltunk, azaz a lábfej, comb, csípő, bordák, váll. Én egy japán masszőr fiúval voltam, és sokmindent éreztem de a CSF pumálását nem. Ettől függetlenül a srác mélyre ment, és éreztem hogy valami történt. Délután bevezette a "rekeszizom" fogalmát, még nem teljesen tiszta hogy pontosan miről beszél. Ahogy értelmeztem, a medencefenék az első, aminek figyelnünk kellett a mozgását.

Az egész dolog még elég kuszának érződik, olyan mintha egy szobában lennék, ahol mindenki beszélget mindenféle nyelven, de én semmit nem értek, csak hallom a zsizsgést, a hangokat, de nem tudom elkülöníteni egymástól a őket, nem tudom, hogy ki beszél, és hogy mit mond. Csak annyit érzek hogy nagyon nagy a nyüzsgés. Kíváncsi vagyok hogy hova jutok 6 nap alatt. Igazából az a kérdés, hogy beránt e annyira a dolog, hogy annyit gyakorlok, hogy megtanulom ezt a nyelvet is. 

Beszélgettünk a láthatóságról is. Hogy van olyan, hogy az ember megbízik valakiben és engedi látni magát, és bekövetkezik a változás az egészségben, és van olyan, hogy nem. És hogy egy emberen látszik, azon, hogy hogyan öltözködik, mozog, beszél, hogy látható akar-e lenni, vagy láthatatlan.

Beszélgettünk arról is, hogy a kezelő jó, ha nem ugrik bele az érzelmi levesbe, ami azt jelenti, hogy teljesen semleges megfigyelőnek kell maradnunk. Mert ha valaki minden vendégével belemegy az érzelmi viharokba, hozzászól, együttérez, véleményt nyilvánít, akkor megszűnik a jelenlét. És kérdésessé válik, ki az adó és ki a kapó. Szóval az egész az érzékelés fejlesztéséről és a jelenlétről szól. Arról is szó volt, hogy az érzelmek a múlt tapasztalatain alapulnak. Tehát egy érzelem mikor megjelenik, az nem e jelenre való reakciónk, hanem a jelen mint trigger előhív egy érzelmet, ami a múlthoz kötődik. Ha ezen mélyebben elgondolkozunk, akkor az alapvetően megváltoztathatja az életszemléletünket.