A mai nap egy extra volt. Úgy döntöttem kipróbálom az éjszakai kompot, Koh Panganról Suratthani-ba, megpróbálom elcsípni a 9.00-ás vonatot másnap, így nyerek még egy napot, amit munka nélkül a szigeten tölthetek, nem kell fizetnem a szállásért, és napközben vonatozom, így nyerek egy kis időt a pihenésre.

Reggel kicsit tovább aludtam, de még így is odaértem a vipassanara 7-re. Utána elmentünk reggelizni. Megettem az utolsó ananász mangó banán salátát reggelire kókusz joghurttal, meg zabpehellyel. Imádom ahogy a hideg joghurt találkozik az érett zamatos gyümölccsel. Utána megittam a jeges thai teámat, majd elmentem az óceánhoz csobbanni, mielőtt eljött az utolsó gyakorlás a ChiKung mesterrel. Az óra csodás volt, megint kaptam lelki táplálékot, azt próbálta átadni nekünk, hogy a chi a megmélyebb szint, amit egy ember elérhet, meg hogy mikor gyakoroljuk az érzékelő kezek gyakorlatot, akkor mindig a belső az első, és azt követi a külső, azaz a chi mozgatja a testet, a test leköveti a chi-t. És hogy az életben is így kellene lennie, hogy figyelünk befelé, merre visz a csí, és a testünk, a tetteink csak lekövetik ezt a belső áramlást.

Csomót mesélt a felnőtt meg a gyerek közti különbségről, hogy ha túl sok gyerek van aki az élvezeteket meg a játékot hajtja, káosz lesz a világban.

Nagyon megérintett. A világban káosz van, és nekik van kulcsuk hozzá, hogyan válhatunk gyerekből felnőtté.

Mindent visszavezetnek a yin yang egyensúlyra, egy pofon egyszerű gyakorlatban. Mindig ugyanazt gyakoroltuk és minden nap egyre mélyebbre mentünk ugyanabban a mozdulatsorban. Soha nem gondoltam, hogy valaha találkozom igazi mesterrel. Megnyugtat és meghat, hogy még van belőlük néhány. A srác templomban született, és nem tudom hány éves lehet, talán huszon valamennyi. Meg tud tartani egy nagyon erős, naturális állapotot ahol nincsenek érzelmek csak a csí, a tiszta tudatosság, de közben ember is. Különben nem kellene elfednünk a testünket. Érdekes lehet, hogy egy ilyen fiúban vajon hogy viaskodik a tudatosság, és a polaritás, a férfi nő. Bár az egész gyakorlása és élete ennek a polaritásnak a kiegyensúlyozására törekszik, szóval nem akármilyen mankói vannak, hogy megtartsa magát a középpontjában. Azért láttam, hogy az elvonuló bikinis lányok bármyilen erős is ő, ki tudják zökkenteni.

Kaptam útra valót is. Az utolsó gyakorláskor oda jött a mester, és azt mondta hogy több yin, több yang. Mindig azt éreztem, hogy bennem a yang nagyon erős, viszont a gyakorlatban a.yang és a yin is a mozgástartomány felét tette ki, tehát mind a yinben mind a yangban fejlődnöm kell, elmenni a végéig.

Ez első néhány napban a gyakorlatban a yin könnyebbnek érződött számomra, mint a yang, mert azt érzem tudok engedni a partneremnek, tudom követni, viszont a yang résznél az a megélésem, hogy a partnerem rohan, és mikor én a yang, ő a yin fázisban kellene hogy legyen, a yin-jét yang-gal uralja azaz nem követ engem, hanem visszahúzza a karjait, azaz a yin vezeti a yang-ot. Tehát az egész felborul. Asszem ez az egész a társadalmunkra is igaz. Nincsenek határok az adás és kapás között, nincs egyensúly, nincs megfelelő aktivitás és pihenés, és emiatt kiégünk. Mert nem a belső, a csí vezeti a külsőt, a formát, hanem az elme, az elmét meg a társadalmi kondícionáltság. Így veszítjük el magunkat. Így lehet, hogy a globális felmelegedés alatt Magyarországon gátlástalanul irtják az erdőket, amik hűtik a földet, és emiatt senki nem megy tüntetni, nem követelik, hogy a polgármester mondjon le. Pedig ez legalább akkor abúzió a természettel, mint a pedofil botrány. 

A CsiKung után elmentünk ebédelni, és visszafele Luna engedte hogy vezessem a robogót. Először csak mögöttem jött aztán felült mögém. Hihetetlen bátor nő, hogy rám bízta magát.

Utána szétszéledtünk, én pakoltam és lementem az óceánhoz, majd elmentünk kókusz turmixot inni, hogy megkoronázzam a napot. Renate csinált néhány fotót a parton, mert alig van nyoma fényképen hogy Thaiföldön jártam.

Majd elhozott Thong Sala-ba, végigmentünk az éjszakai piacon, elkerültem a lányokat, így nem tudtunk elbúcsúzni. De jó így. Mikor mentem a komphoz, valaki elesett a motorral a hátam mögött 100 méterrel, hangosan sírt, odafutottak az emberek, főleg helyiek. Aztán mikor felszálltam a kompra, egy nő meg egy férfi ordítozott egymassal. Azt hiszem kezdek visszatérni az álomvilágból az életbe. Az ékszakai komp pici piros, thai méretű zöld matracokkal, párnával, mindenki csendben átszenderegte a 7 órás utat, ringatózva.