Reggel könnyen keltem, és picit nyújtózkodtam, picit lélelgeztem, de így is hosszúra nyúlt mert elkéstem. Rosemary már a demo-nál tartott. Nem is értettem miért rohan, mert egy óra beszélgetés szokott lenni az elején. A koponyacsontokról volt szó megint. A falcsontot tartottuk fentről, ami az os pariatale, délután meg az occiput és az os spenoidale kapcsolata volt a téma.

Olyan ez, mintha egy új nyelvet próbálna az ember elsajátítani. Ezért voltak gyakorlatok, amit hárman játszottunk. Az elsőben két ember csukott szemmel kifeszített egy lepedőt, ez volt a gerincvelő folyadékot szimbolizálni. A harmadik ember lerakott egy tárgyat a kifeszített lepedőre és a két csukott szemű lepedő tartónak meg kellett mondani hogy hol van a tárgy. 

A második feladat az volt, hogy szintén hármas csapatokban egy fekszik az ágyon, egy tartja a lábat vagy a fejet csukott szemmel, és a fekvő bemozdul, a tartónak meg ki kell találnia mit mozdított meg és hogyan. Vicces játék volt és nehéz. 

Ma két téma is felmerült bennem a biodinamikus technikával kapcsolatban. Tegnap az egyik kezeltem azt mondta úgy érezte magát, mint egy pórázon rángatott kutya. Rosemary azt mondta hogy valószínű nagyon akarom csinálni a craniot és gondoljak az ebédre meg az időjárásra kezelés közben, és néha térjek vissza a kezelthez. Ez nagyon nehéz nekem mert arra trenírozom magam hogy koncentráljak, ez meg épp au ellenkező irány. 

A másik pedig a délutáni kezelés alatt merült fel. A feladat a sphenoid tartása volt. A fiú akit kezeltem, mikor odaértem a sphenoidhoz, tudtam hogy ott vagyok mert azt éreztem mintha ráznák a kezem. Hozzá se értem, de nagyon erősen érezem. Aztán becsuktam a szemem, és mikor kinyitottam, a kezem egy centivel odébb volt. Ekkor visszavittem és kezdődött az egész elölről. Nagyon erős kis amplitudldójú rezgés, kb két miliméterre a bőrtől, tehát hozzá se értem. Majd mikor becsuktam a szemem erős feszkó az agyban, az állkapocsban, a maxillában, az occiputban. Ami terjed a nyakra vállra. Fél órát voltam kb a sphenoid-nál, aztán vége lett a gyakorlásnak. És a fiú úgy élte meg, hogy nem hagyom, hogy lazuljon a feszkó benne mert mindig visszamegyek a forráshoz. Megkérdeztem Rosemary-t mit kellett volna tennem, azt mondta hogy mindegy hogy mi az története amit utólag összeraktuk, a srác és én, mert a sztori különbözik. Mikor történt, meg kellett volna kérdeznem a srácot hogy most mi történik. Megint visszajutottam oda ami állandóan téma, hogy nem kommunikálok. Ez egy nagyon régi berögzülésem, hogy mindent meg akarok oldani egyedül. Mondjuk eddig azt mondta hogy ne beszéljünk a kezelés alatt. Ezért mindenki csendben volt. Szóval ez is bennem volt, hogy nem lehet kommunikálni.

Holnap lesz az utolsó nap. Egy órás kezelést adunk majd egymásnak. Kíváncsi vagyok ki lesz a szerencsés akit majd a tanár megkezel demo kezelésként.