A mai nap a fogakról szólt. Rosemary két órát beszélt róla, mi történik a fogakkal, milyen beavatkozások lehetségesek, implantátumok, hidak, operációk, amik teljesen megváltoztatják a test struktúráját, és óriási feszültséget hagynak maguk után és betegségeket okozhatnak. Fogszabályozás. Balesetek, ahol sérülnek a fogak. Korona, híd, implantátum. Azt vettem észre ahogy mesél, sztorizgat, egyre jobban be vagyok feszülve és parázom hogy én ezt nem akarom. Szóval mikor megkérdezte hogy ki lenne a modell akkor azonnal jelentkeztem. Szerencsére a többiek is féltek szóval én voltam az első. Éreztem hogy irtóra félek, ahogy közeledtem az asztalhoz, a testem mindenfélét elkezdett termelni.

Rosemary bemutatott egy sorozatot, amit már gyakoroltunk:

• a 7-es csigolya kulccsont kör,
• az occiput és a nyelvcsont kör, ami a palyzsmirigy porc fölötti kis csont.
• Occiput (nyakszirtcsont)
• Frontale (a homlokcsont)

És ezután jött 2 fogás gumikesztyűben:

• Maxilla, (felső állcsont)
• Ethmoidale (rostacsont)

Teljesen be voltam parázva hogy benyúl a számba és megfulladok. Szóval mikor Rosemary bemutatta rajtam a kezelést, nagyon finoman érintett, és egy részem tudta hogy biztonságban vagyok, de a másik részem hullámokban fuldoklott csendben. Közben próbáltam lazítani. Nem tudom meddig tartott a kezelés, rengeteg minden oldódott. Ki tudja mi.

Aztán én kezeltem a belga nőt, aki szétparázta magát, volt egy nagyon durva fogászati élménye 10 évesen. Szóval kb semmit nem éreztem csak próbáltam a lehető legfinomabban és leglasabban tartani-mozgatni a kezem. Sokat instruált, sokat javított, de éreztem hogy így jó ez az egész. Ő irányított, nem csak energetikaliag de szavakkal is. Ettől ő is feloldódott, hogy ő a főnök, meg én is, hogy könnyű együttműködni, nem fogom túltolni, mert azonnal visszajelzést ad. Közben a szomszéd asztalon valaki rengeteget mozgott, a terapeutája le tudta követni, de örültem hogy az én páciensem nem ugrál. Volt akinek sírógörcse lett. Nem csodálom, annyi trauma kapcsolódik az embernek a szájához, a fogorvoshoz. Azt hiszem talán a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, a leuraltság a legszörnyűbb az egészben. Hogy nem lehet elmenekülni.

Van a csoportban két thai fogorvos. Ezért még izgalmasabb, hogy ők is ennyire rálátnak hogy mit tesznek nap mint nap. El is mondta az egyikük, hogy őket arra képzik ki, hogy megjavítsák a dolgokat, és nem tanulják a dolog pszichologiai aspektusát, illetve azt, hogy vannak igazából nem szükséges műtétek, pl egy bölcsességfog kiműtése, vagy idős korban az implantátumok, amik nem szükségesek, de szépészeti szemponból nagy biznisz van benne, és nagyon egészségkárosító.

Ebédelni egy új japán helyre mentünk, én miso levest és krumpli salit ettem. Olyan pici adag volt hogy utána hazamentem gyümölcsöt enni.

Délután én voltam a kapó, és nagyon érdekes volt hogy nem volt bennem semmi félelem. Hihetetlen felszabadító volt a kezelés. Persze rengeteg feszkó van bennem még, de akkor is éreztem hogy a lehető legjobb dolog történik épp velem ami ezen a kurzuson történhet.

Olyan volt, mint mikor az ember elmegy egy hang ébresztö, integráló, ének workshopra, amiből szerencsére már sok van otthon is. És azokat a hamgokat, amiket nem merünk kiadni, mert félelmetes nekünk vagy másoknak, vagy csak szégyen kapcsolódik hozzá, hogy nem elég jó a hangom, vagy csak egyszerűen az adott kultúra kitagadta az adott hangot, hogy undorító, vagy nem illik, szóval minden egyes ilyen hang kiadása integrálja egy énrészünket.

Ugyanígy, ha a testnek vannak olyan részei, amihez félelem kapcsolódik, mint a száj, és megérintik, tisztelettel és figyelemmel, akkor a félelem, a szégyen, a fájdalom leomik, a rész integrálódik. Ezt éltem meg ma. A torkom persze be van durranva nagyon, remélem gyorsan kimegy. És nagy kíváncsisággal várom a holnapot, bekuckózva.