Miután biztonságban éreztem magam az új helyen, körbenéztem a szobámban. Rácsos ablakok, keményfa ajtó két zárral, sűrű nehéz függönyök. Olyan mint egy börtön. Hálas vagyok hogy nem ebbe a kultúrába születtem. A villanyt se kapcsoltam fel, a cipőmet se hagytam ki a ház előtt, hogy ne látszódjon hogy van valaki a szálláson.

És azon agyaltam, hogy mennyire durva, hogy 7 perc egy abúzív emberrel egy légtérben, az autóban, és az egész testem össze van húzódva, a figyelmem éber, és a gondolataim félelem alapúak. Pedig már órák óta biztonságos helyen vagyok. Ezért nagyon nem mindegy, hogy kivel kapcsolódunk.

A taxissal azt beszéltük meg reggel 6-kor jön értem. 5.16-kor hívott idegesen. Legalábbis akkor ébredtem fel rá. Mint kiderült, az órám nem állt át és a thai idő szerint még lett volna időm de a maláj szerint elaludtam. Mondtam neki hogy nem ezt beszéltük meg és még van időm, és várjon de nagyon ideges volt. Mondtam hogy ok, 10 perc. Csak tűnjek el ebből az országból. Szóval 8 perc alatt összepakoltam a táskámat, fogat mostam, beraktam a kulcsot a postaládába ahogy a tulaj hölgy kérte. És szóltam neki hogy kész vagyok. Remélem semmit nem hagytam ott.

Kivitt az autós határra, mert az 6-kor nyit, a vonatos 9-kor. Simán átengedtek minden nélkül. Egy hosszabb séta van a két határ között, bandukoltam a sötétben. Megállt egy bácsi, mondta hogy elvisz a thai határra a robogón. És elvitt. A thai határon ki kelletttöltenem a TM6-os nyomtatványt. De nem vették túl komolyan és viccelődött a határőr hogy nem tudom helyesen kimondani hogy KohPangan. Mikor kiértem az épületből egy öreg bácsi sim kártyát árult a túristáknak, kérdezte hova megyek, mondta elvisz a busz állomásra 50 baht-ért. 3reztem hogy ez több mint amennyit egy taxis kérne, de nem működött a telóm. Szóval elvitt az állomasra. Ami 6-kor nyitott és még csak 5.45 volt. Az állomás mellett egy néni reggeli italokat árult meg tojást. Kértem 2 lágy tojást, meg egy kávét. De nem igazi kávét adott hanem nescafe-t. Illetve por kakót igazábol. De legalább van bennem fehérje a hosszú út előtt. A busz 6.10-kor indult, a morcos néni alig akart felengedni a buszra. De végül utolsónak felszállhattam. Hatyai-ig megy ez a busz ahonnan eljutok majd Surtthani-ba. Gyorsan mentünk, mire vége lett az útnak felkelt a nap. 7 előtt érkeztem és 8.30-kor indult a busz Suratthani állomasra. 70 perces késéssel indultunk. A sofőr egy vagány csávó volt. Érezni lehetett hogy olyan ki ha én nem úr. Sokat dudált, ami nekem Thaiföldön idegen. Egyszer egy mentőt is ledudált. Sokszor megálltunk, felvettünk csomagokat, leadtunk csomagokat. Másfél órás késéssel 3.10-re értünk be. Tudtam hogy az utolsó bisz 15.30-kor indult a komphoz. Mikor kiszálltam, azonnal elkaptak hova megyek, és felajánlották hogy 550-ért elvisznek. Online 500 alatt vannak az árak, szóval éreztem hogy épp át akar verni. Nem a pénz a lényeg hanem hogy hallottam hogy hülyének néz. Mondtam neki hogy körbekérdezek még. Átmentem másokhoz, egyik vitt a másikhoz, majd elvittek egy nénihez ahol több túrista ült és 450-ért vittek el a szigetre a komp jeggyel együtt. Azt mondta 15.30-kor indulunk. 16.20 körül jött egy minibusz. Beültem. Majd néhány perc múlva kiszállítottak hogy más céggel megyek. Jött egy másik minibusz. 16.30 után indultunk. 17.15-re értünk oda a komphoz. Kaptam egy zöld jegyet. Amit elhagytam. 20 perccel indulás előtt már nem találtam. Kétszer körberohantam de sehol nem volt. Szóval kellett vennem még egyet, 240 baht. Ezek szerint 210-et kértek el azért hogy ide hozzanak. Kicsit dühös voltam magamra, hogy elhagytam a jegyet. De túl fáradt, hogy átmenjek komolyabb önostorozásba, és ha nem egy nap alatt teszem meg az utat, akkor kevésbé lennék fáradt de a szállas miatt többe kerülne.

A kompon kétféle ember volt. A party arcok, és a széplelkek. A party arcok egy perc ismeretség után mesélték egymásnak, hogy mennyire ajánlják Chiang Mai-t, ahol milyen jó happy masszázsokat kaptak. Bennem óriási düh lobban ilyenkor, ahogy a nyugati turisták nulla tudatossággal de maximális elégedettséggel fenntartják és táplálják a szex ipart ebben a csodás országban. A buddhisták azonban könnyebben kezelik ezt. Bár még sosem beszéltem ilyen masszőr lánnyal, hogy mit érez mikor kiszolgálja ezeket az arcokat. Gondolom fenntartja belőle a családját.

A komp 18.00 helyett 18.30-kor indult, az út 2.5 óra helyett 3 óra tíz percig tartott. A jóga suli 9-re hívott nekem taxit, és 9.45 -re értem oda. Taxi sehol, se Bolt, se Grab a szigeten. Még nyomkodtam a telefonom, és rájöttem hogy nincs online taxi, csak a helyiekkel tudok menni, odajött egy úr a nevemmel. Huh. 20 perc volt az út, ketten is vártak rám, a helyemre vezettek. Mentettek nekem étel a szombat esti közösségi vacsiból. Lementem a tengerhez a jóga iskola végébe, és eszegettem. A szomszédban élőzenés koncert. Ha nem lennék ennyire fáradt azt hinném hogy a paradicsomban vagyok.