Ma már egy ember kivételével mindenki megjelent a tanfolyamon. Rosemary rengeteget beszélt a memória és az érzelmek összefüggéseiről. Hogy először van a gondolat, amire a test érzelemként reagál, ami megváltoztatja a test biokémiáját. Tehát ha el akarjuk pl vágni az öngerjesztő folyamatokat, nagyon figyelni kell a gondolatokra. Pl. ma vacsora után elcsomagoltattam az étel felét. És megjelent a tulaj hogy kidobták a kajámat. Fel se fogtam amit mond. Mire felfogtam, azon agyaltam hogy akkor vajon kárpótolnak? Felajánlottak egy italt. Nem voltam szomjas szóval mondtam hogy nem köszi. Mikor a pulthoz mentem fizetni kérdeztem a tulaj amerikai 60-as fickót, hogy akkor mi az ajánlata. Erre azt mondta hogy ad egy italt. Mondtam h nem vagyok szomjas. Erre közölte hogy nem fog adni egy másik adag ételt. (Több mint a kaja fele megmaradt.) Ettől totál felhúztam magam, teljesen betriggerelődtem. Hogy ő követ el hibát, rám akarja erőszakolni ami neki könnyű. Aztán odahívta a feleségét, és a thai nő aki kidobta a kajámat, adott 20 baht kedvezményt. Akor már azt éreztem, hogy mindegy mert semmiképpen nem kezelték fogyasztó barátan a dolgot és ettől csalódott voltam. Hazafele sétálva beindult bennem egy monológ, amitől felspanoltam magam. Aztán megmagyaráztam magamnak, hogy hagyjam abba, mert rengeteg energiát vesztek. És nem éri meg.

Szép volt figyelni, ahogy hergelem magam. Igazából az van, hogy totál kivagyok ezektől az idős nyugati férfiaktól, akik idejönnek, feleségül veszenek egy fiatal thai nőt. A thai nők valahol örülnek a pénzes nyugati bácsiknak. Szval megvan egyfajta egyensúly. De attól még kivagyok tőle. Ezek a bácsikák miért nem a korabeli nénikékre ugranak? De komolyan.

Szóval a bennem levő történet betriggerelődött, mikor az amerikai thai feleséges bácsika hibát követett el és arogánsan viselkedett velem. (A thaiokban nincs arogancia. Simán kinevetik az embert de úgy, hogy velük lehet nevetni. És az ember nem érzékel rosszindulatot.) És még pöröghetnék ezen sokáig, de ha képes vagyok leállítani a gondolataimat, mikor észreveszem mit csinálok, és tudatosítani, hogy ezzel csak én vesztek, a Föld pedig forog tovább, akkor le tudom állítani önmagam pörgetését.

Illetve szó volt anatómiáról, az agyvízről, agykamrákról, az agyhártya felépítéséről, a slymről, ami egy tavalyi felfedezés, egy új réteg az agyhártyában. És szó volt a koponyát körbevevő izmokról, és az állkapocs izületről.

Délelőtt egy belga pszichológussal voltam párban a gyakorlás alatt, aki úgy kezeli a pácienseit, hogy egy ülés a betegével, és egy cranio kezelés. Nagyon jól érzékelte a testemet, hogy a bal oldalam a gyenge ami gyógyulni akar. Délután a magyar craniós lánnyal voltam, és a kulccsont, gége, és a rágóízület volt a téma. Nagyon szép kezelés volt. Sokat oldódott. Utána én kaptam, és az is nagyon szép volt, hipp-hopp olvadtak a feszültségek a nyak, váll, arc, medence területéről. Azt mestélte, hogy a torok kezelése azért oldja a medence izmait, mert ezek a rekeszizomnak nevezett, a testet vízszintesen tartó izomcsoportok, mint. Medencefenék, a rekeszizom, a kulccsont-7-es csigolya által alkotott szint, és az oxiput-torok egymást támogatják, ezért ha a torokból oldódik valami akkor a többi 3 is oldódni fog. Nagyon izgalmas.

Nem tudom holnap mi lesz a téma de biztos jó lesz. Remélem olyan emberekkel gyakorlok majd akiknek megbízható az érintésük.l, és kioldódik belőlem megint hat tonna feszkó.

A tanfolyam után a japán fiú bevitt a robogójával a városba, és együtt vacsoraztam Calossal, Chrisszel, Floval, meg két másik barátnőjével. Itt történt a fent említett incidens az étteremben. Majd akartam hívni Bolt-ot, de a lábam végül hazavitt, s jól esett a séta.

Észrevettem, hogy megváltozott a hozzáállásom az első tanfolyam óta. Mintha megszoktam volna Rosemary-t, mintha nem érdekelne hogy milyen hibákat követ el, csak az érdekel, hogy mit tudok tanulni tőle.

Összesen 12 ember van a tanfolyamon. 10 nő, 2 férfi. Megint nem volt bemutatkozás, és hárman nem jöttek mert betegek.

A fogások amiket tanultunk, ugyanazok, mint az alap tanfolyamon, annyi változott hogy megváltozott a fókusz. Bevezette a nagyagysarló fogalmát (falx celebri) és annak mozgásait.

Izgi volt, mert a kettes tanfolyamon eddig olyan emberekkel gyakoroltam, akik nem gyakorlottak, így ugyanúgy lövésük sincs, hogy mi történik meg mit éreznek, mint nekem. Nekem viszont az a mázlim, hogy a magyar craniós lány mindent el tud nekem magyarázni, úgy, hogy értsem. Így mintha picit jobban rálátnék arra hogy mi az amit viszont érzékelek. Az pedig a saját testem feszültségei. Szóval jó sok meló áll előttem, mert amég ezek a nagy feszültségek lekötnek, addig nem fogok tudni rendesen kezelni. (Vagy most ezt hiszem.) 

Szóval kíváncsian várom a holnapot. És hogy mennyitváltozok ennek a tanfolyamnak a hatására. Nagyon izgalmas. 

Ma volt az utolsó szabadnapom Chiang Maiban, mielőtt elmegyek Bangkokba. Holnaptól tíz napig folyamatosan tanfolyamon leszek, így végig kellett gondolnom, hogy mi az amit meg kell tennem még. Vásárlás, templom látogatás!

Délelőtt elmentem a Warrarot Piacra bevásárolni, vettem ruhákat meg teákat. Rámírt Carlos, hogy megérekezett és találkoztunk, így rendeltem egy robogó taxit, hazarohantam, leraktam a cuccokatés vissza a robogóval az étterembe ahol megbeszéltük a találkát.

Carlos a bezárt étterem előtt várt óriás mosolyával. Mindig lenyűgöz ez az ember a lényével, a tisztaságával, a figyelmével, az értelmével, az érzékenységével. Már tudta is hogy hova megyünk mire megérkeztem. 10 perc gyaloglással elértünk egy vega-vegán helyre, ahol mindketten zöld curryt ettünk barna rizzsel. Mikor ránéztem az órámra, pont délután kettő volt. Mikorra Joe-nál kellet volna lennünk. Írtam neki hogy késünk, és hogy siessünk-e, mondta hogy nem kell. Így 45 perc késéssel érkeztünk. Be akartam fotózni a haladó hasmasszázs tanfolyamának anyagát, mert egy nagyon régi jegyzetet használ, ami igazából használhatatlan. Így felajánlottam, hogy segítek a fotózásban. (És elfogadtam, hogy nem bírok nem segítséget felajánlani olyanoknak akiknek nincs szükségük segítségre. Mert nekem van szükségem rá, hogy egy jó jegyzete legyen, ha már csudás dolgot tanít.)

Először Carlos nem akart modell lenni, de asszem vágyott masszírozódni, így ő lett a modell Joe felesége helyett. Gyorsan és hatékonyan lement a fotózás.

Majd elindultunk a belváros felé, minden templomot megnéztünk, majd elkeveredtünk a péntek esti piacra, amikor még csak kezdődött így nem volt akkora tömeg. Utána beültünk vacsizni. Rengeteget beszélgettünk, meggyóntam neki, mi történt velem tavasszal itt Thaiföldön, a megéléseimet, azt az érzelem és gondolat óceánt, amiben úszni próbáltam de csak süllyedtem. A félőrületet. Hogy mi történt azóta, és hogy mennyire nagy megkönnyebbülés, hogy összeállt a kép és már tudom, hogy mi történt és miért.

Nehéz, ha az ember a lelkét akarja követni, mert a megkövesedett egodarabkák haldoklása, az indentitásvesztés, az illúzió vesztés mindig iszonyú fájdalmas. Mert nem tudjuk hogy kell haldokolni és meghalni még akkor se, mikor fizikailag történik, nemhogy akkor amikor az ego törik.

Visszatekintve, hogy miért éltem át annyi lelki fájdalmat, veszteségélményt, mert a lelkemet kellett követnem, és nem volt bizalmam a folyamatban, hogy a lelekem egy sokkal igazabb hely fele vezet. Csak azt tudtam hogy leszakad egy fátyol és nehéz nagyon látni amit látok. És az ismeretlen áll előttem, ami nagyon félelmetes. A megnyugvás akkor ért, mikor összeraktam a a puzzle darabkáit, és rájöttem, hogy semmi személyes nem volt abban ami történt, csak magamra vettem. 

Aztán rendeltem megint egy taxit. (Robogót.) És csodák csodája, a sötétben sem féltem. Mikor megérkeztem hat hete, emlékszem hogy mindenem feszült a robogón, most se se a pocim, de a nyakam, teljesen lazán vettem a kanyarokat. Mi jöhet még?

Nagyon szeretnék egy ilyet otthonra. Phra Mae Thorani, a Földanya aki segített Buddhának a megvilágosodásban. ❤️ Szinte minden bolt és otthon előtt ott van, a víz mellett, tavirózsával, guppikkal.

Az elmúlt napokban nem írtam, a napjaim arról szóltak, hogy kialudtam magam, meditáltam, jógáztam, jókat ettem, sétáltam, volt mikor cranio gyakorlás is volt.

Hirdettem PiJem tanfolyamát, hogy meglegyen a negyedik ember. Nézegettem a szállásokat Chiang Rai-ba és Pai-ba.

Megszerveztem a visa runt Malajziába, 20-án repülök Penang-ba, 21-én a határon foglaltam szállást. Megszerveztem hazafele is a szállást Bangkokba, mikor 18-án jövök majd Koh Panganról hazafele. A szállásadóm engedi hogy otthagyjam a nagy csomagomat. (Ezért tudok repülni Malajziába.)

Két napja találkoztam Palomával, akivel tavasszal ismerkedtem meg, résztvett Laurino tanfolyamán. Most Shanti tanfolyamára fizetett be, szeret a faluban lenni. Elmentem vele a találkozó helyre, ott volt Andrea, az iskola vezetője. Emlékezett rám. A nevemre is. Pedig élőben nem beszélgettünk, csak az incidents után telegramon egy órát, ahol se az arcom se a nevem nincs feltüntetve. Gyógyító volt vele a beszélgetés. Egyrészt még jobban megértettem, hogy nem lehetett másképp. Mert Laurinonak így volt jó, ami történt, ezt tudta kihozni belőle. Másrészt azt is éreztem, hogy az a hierarchikus rendszer, amit Asakonandától örököltek, magas szinten úgy működik jól, ahogy van, pl Andrea tanfolyamán nincs helye ilyen történeteknek, mert ő mint a nagy apa, mint egy lányos apa egyszerűen leuralja a teret, és mindenki a védelme alatt áll. Ha viszont olyan emberhez kerül az ember tanfolyamra, ahol a tanárnak ez a vakfoltjában van, akkor az történik, ami Laurinonál történt.

Amit még megértettem, hogy egy ilyen nagyon erős alapú, férfidomináns hierarchikus rendszer nem fog változtatni a rutinjain. Hiába éreztem, hogy Andrea teljesen együttérez velem, hogy érti és átérzi a történteket, tavasz óta nem kommunikáltak tanártársával. Azaz maga az "intézmény" nem tett semmit azért, hogy ez ne fordulhasson elő. És nem is fog tenni semmit. Felajánlotta, hogy összeköt egy nővel, akinek ugyanezek a tapasztalatai voltak, de már értem hogy miket éreztem, nem akarom etetni tovább ezt a sárkányt. Szóval egyrészt velem együttérző, de igazából nem érdekli a téma. Maga a rendszer nem együttműködésen, együtt fejlődésen alapul. Hanem a régi öregek azt csinálnak amit akarnak nulla kontrollal és visszajelzéssel. Az idén a régi öregek, és Asakonanda fia tart csak tanfolyamot a faluban, azaz semmilyen fiatalabb tanárnak nem adtak lehetőséget, pedig már sokan vannank. Tavasszal, mikor ott voltam Kaline kurzusán, az utolsó meditációnál, és éreztem a mély fájdalmat, hogy én nem vagyok benne a körben, ki vagyok taszítva, akkor azt a választ kaptam, hogy ez nem a te köröd, nincs itt helyed mert nem itt kell lenned. Most már sokkal jobban értem, hogy mi volt ez a válasz. Kicsit olyan számomra ez a leválás mintha letépnék a két karomat. Értem, hogy a tradícióban meg a hierarchiában óriási erő van, de a rugalmasság hiánya, hogy a jelen történéseire képes legyen reflektálni, és tovább fejlődni, legalább annyira fontos. A másik, ami leesett még ott, hogy azzal, hogy meg akarok javítani, hogy jobbá tenni egy rendszert, a rendszer el fogja utasítani, mert úgy érzi hogy kritizálva van. És a jelenlétemmel igazából egy számomra már nem oké rendszert támogatok, ami hierarchián és dominancián alapul. Tehát a legtöbb, amit tehetek, hogy azért mert rengeteget kaptam a rendszertől, és nagy hálát érzek a tanultak miatt, az emberek, a kapcsolódások miatt, az nem azt jelenti, hogy ezek a múlton alapuló történések legalizálják azt, hogy elviseljem a rendszer korlátait. A lelkem lázad minden pillanatban, hogy ez nem oké, ez nem oké. És a lelkemet kell választanom. Bármennyit is kaptam a rendszertől.

Új téma. Rengeteget pörögtem rajta, hogy elutazom először új évre, aztán csak hétvégére, mert már 5 hete vagyok itt. Kialakítottam a mindennapokat. Aztán végig gondoltam, hogy miket tennék Chiang Rai-ban. Elmennék a templomokat megnézni. (Itt 200 templom van.) Elmennék az éjszakai vásárra. (Itt van Esti Piac, Szombati éjszakai piac és vasárnapi is. És mióta megérkeztem egyiket se néztem meg. Szóval úgy döntöttem, hogy a maradék két napban itt próbálom a túrista szerepet gyakorolni és ehhez nem kell 4 órát utaznom egy irányba. Ez egy kis harc ugyan a megkövesedett egómmal, de megéri.

Illetve tegnap elmentem főző iskolába. Egy rendes túrista itt elefántokat látogat, főző iskolába megy. Éjszakai piacra, templomokat látogat.

Szóval megkerestem a térképen legközelebbi főző sulit. Galangal Főzőiskola. A neve is tetszett. Levest, egy tésztát, egy curryt, egy salit és a mango sticky rice-t főztük. Mikor megkérdezte tőlem egy itteni ismerősöm, hogy mi a kedvenc kajám, mondtam neki hogy mindennek ugyanolyan íze van. Furán nézett. Szóval jelentem, hogy mindenbe ugyanazt rakják. 1-1 fűszer eltérhet. Galangal, kaffir lime levél, thai citromfű, fokhagyma, vöröshagyma, chili, szójaszósz, halszósz, osztriga szósz. Vegáknak néha lecserélik gomba szószra. Mindenbe lime. Ez a szósz az alapja mind a leveseknek, a főételeknek, és a saliknak is. Sajnos a leves képe elszállt, szóval csak a többi 4 ételt fotóztam.

 Az elő a padthai. Gyakorlatilag minden nap ezt eszem. A vega az szója szósz, gomba szósz, savanyú tamarind, és egy pici cukor. ( Ezt mindenbe raknak szintén.) A hozzávalók pedig risztészta, tojás, rofu, répa, mungó csíra, mogyoró, chili por. Ja és vmi újhagyma szerűségcsak sokkal kisebb.

A leves az Tom Ka Je volt. Ami a Tom Ka vega változata. Kókusztejbe belerkanak mindent és kész. Hagyma, galangal, kaffir lime, thai citromfű. Majd a zöldségek, paradicsom, gomba, chili, cukor. Tofu. Kész. Csoda finom.

Aztán volt a Koi Soy amit mindennap eszem. A többiek mindenféle izgi curryt főztek, a zöld currybe volt valamelyik bazsalikom. Van nekik citrom illatú bazsalikom, a szent bazsalikom, meg a thai bazsalikom. Mindet más ételbe rakják. Szóval az én curry-m a helyi leves volt, aminek az a legizgalmasabb része, hogy tojásos rizstészta van benne, egyrészt a levesben főve, másrészt a friss tésztát olajban kisütik és ez kerül rá a tetejére. Én elcsomagoltattam mert gyümölcsöt szoktam vacsizni és 5 fogás az kicsit sok lett volna.

Ez a thai csomagolás. Mindent műanyag zacskóba raknak. Kíváncsi vagyok mikor jutnak el addig hogy rájönnek mekkora kárt tesznek ezzel az iszonyat mennyiségű zacskóval meg műanyag pohárral.

Volt még tavaszi tekercs, meg desszert.

A főző suli egyébként igazából egy show. Nem te készíted elő az ételt, nem te főzöd meg a tésztát. Nem te szerzed be az alapanyagokat, de szerencsére elviszenek a piacra hogy megmutassák mit hol lehet beszerezni. Szóval olyan mint egy főző színház ahol a kezedbe adják a kést és a megpucolt feldarabolt hagymát 4 fele kell vágni. A megtisztított gombát két fele. Stb. Azt hiszem a legtöbb túristának ez pont elég. 

Szeretem az ilyen napokat, amikor mindenre jut idő. Alvásra, gyakorlásra, rohanásra, evésre, masszázs gyakorlásra, szocializálódásra, utazás szervezésre.

Időben keltem, volt időm felébredni, majd kávézni, teázni, reggelizni, gyakorolni, letoltam egy rövid pilátest majd egy laza nyújtást, tudtam meditálni is, és elindultam. Késésben voltam, de gondoltam így is odaérek. De annyira meleg volt, hogy új árnyékos utcák után mentem, át a piacon, sikerült pont a húsos utcán átmennem. Nem tudom akik itt esznek húst, azok jártak-e erre. Lehet jobb, ha nem. Aztán kaptam egy üzenetet Jeremy-től, aki a masszázs alany szerepet vállata ma, hogy most beugrik egy taxiba hogy előbb odaérjen ahol eszem. Ezért gyorsan az utcán felvettem a nadrágot a szoknya helyett, ami rajtam volt, és hívtam egy Grab-es robogót aki egy percen belül ott is volt. És így öt perc alatt megérkeztem a Tien Sien Sang Vega étterembe. Gyorsan megettem a levesem, és elindultunk Joe-hoz. Akitől 20 percet késtünk miattam.

Szerencsére Joe akkor robogott be a két kisebb gyerkőcével a robogón, mikor odaértünk. Kb 20 percet elbeszélgettünk, de szerencsére Jeremy céltudatosan lefeküdt hogy emlékszem e miért jöttünk. Először azt akartam rajta gyakorolni, amit tavasszal tanultam, és nem használtam, a vastagbél, a petefészek és prosztata kezelést, és a psoa gyakorlatokat. Izgalmas, hogy annak ellenére hogy egyszer sem csináltam, mintha már ez a tudásanyag megérett volna bennem, és könnyedén mentek a gyakorlatok.

Nem így az új anyag, amit két hete tanultam. Kb semmire nem emlékeztem belőle. Kb 2,5 óra alatt sikerült legyakorolnom az első napi tananyagot. Remélem még egyszer vissza tudok menni gyakorolni. Közben Joe-nak volt egy masszázsa. Egy japán lány. Szerintem még sose találkoztak, így nem tudta mire számítson. Úgy hogy én már átéltem a fájdalmait, kívülről vicces volt nézni, magamat láttam, és azon agyaltam hogy biztos nagyon jó a hatása a kezelésnek, de azért az arca a lánynak nem egy marketing anyagba való.

Leléptünk mielőtt végzett volna, csendben elköszöntünk. Elmentünk a Bodhi Tree Vega étterembe. Jeremy meghívott vacsizni. Rendeltem egy vegan hamburgert. Ami elég felejthető volt. Maga a kaja felejthető itt, de bármit megcsibálnak, amit Jeremy kért tőlük. Ami annyit jelentett, hogy só, gmo, glutamát, fehér cukor és olajmentes legyen. Közben ajánlott egy csomó kajáldát, ahol nem használnak glitamátot. Merthogy kiderült, hogy ő azért nem eszik a helyen ahol ettem, mert ott raknak glutamátot az ételbe.

Aztán hazasétáltam, és azon gondolkoztam, ha nem lenne a cranio meg a womblifting tanfolyam, én tuti most elindulnék délre. A város tele van emberekkel, de ami ezerszer rosszabb, hogy a levegő minőség olyan, mintha február közepén lennénk. Alig lehet látni a hegyet a füsttől.Tavasszal mázli volt, mert voltak nagy esők, nagy vihar is márciusban ami kitisztította a levegő valamennyire.

Szóval ott van ez a csoda ország a csoda kultúrájával, az csuda embereivel, és közben iszonyat mennyiségű szemetet termelnek, és hónapokig szagolják a füstöt. Mert észak Thaiföldön, Laoszban és Burmában az a merögazdasági trend, hogy felégetik a szüret után a földeket. De még Lahu village-ben is, mikor majd megfullalladtak a szmogtól a dzsungel közepén, simán miután az utcán összesöpörték a faleveleket, elégetik. Annyira mélyen benne van a kultúrában az égetés, hogy előbb fullasztják meg magukat, minthogy elkezdenének gondolkodni.

Ma reggel korán kellett kelnem, mert 8.30-ra a városba kellett érnem. Befizettem egy igazi turista programra. Későn indultam, s nem volt nálam apró, így csak a 7eleven-ben tudtam kaját venni, mert a piacon nem tudnak visszaadni. De mivel késve indultam esélyem se volt a piacra. 40 perc helyett 20 percem volt, hogy eljussak a McDonalds elé, így leintettem egy piros autót, a neve shongthaew. Az első elment, mert nem vállalt, a másodiknak már magyaráztam hogy nem kell oda vinnie, elég ha arra visz. Azzal is időt nyerek. Végül a bácsi beültetett maga mellé, és 5 perc sétára rakott ki a célomtól amiért irtó hálás voltam. Így időben odaértem.

Kb 20 percre rá vettek fel minket. Volt egy francia család meg két thai. Beültünk egy másik autóba, ami egy dzsip volt, két padon ültünk 8-an. Kb egy óra volt mire beértünk a dzsungelbe az elefánt rezervátumhoz. Kb óránként váltják egymást a csoportok. Készítettünk valami vitamint az elefántoknak majd banánlevélbe csomagoltuk. Meg több zsák cukornádat  vittünk nekik. Ami apróra volt hasogatva mint a gyujtósnak használt fa. Először lementünk a völgybe, megetettuk őket, volt 3 lány egy fiú és két kiselefánt. Mindegyiknek volt gondozója aki ment velük. És etette őket, hogy jöjjenek arra amerre ők szeretnék.

Utána elmentünk az elefántokkal fürdeni, locsoltuk a hátukat, az egyik meg minket. Az egyik kiselefánt felmászott a sziklára és beleugrott a tóba, ott úszkált és hancúrozott. Utána ment az anyukája és aztán együtt úszkáltak, birkóztak. 

Nem vártuk meg még kijönnek hanem felmentünk enni. Banánlevélbe csomagolt pirított rizs volt egy tojással és egy csirkecombbal. Amit odaadtam a közösbe.

Eddig nem ismertem az elefánt minőséget, nagy, lassú, imbolyog, iszonyú erős és makacs. Játékos, vicces, nagyon családszerető. Most hogy megtapasztaltam az elefántságot, már jobban értem, hogy Ganesa ki. Aki segít eltávolítani az akadályokat az útból. De miért. Mert óriási erő, makacsság van benne.

Ez után elvittek minket egy vízeséshez. Sokan ugráltak, úszkáltak, nekem sok volt az az óriási erő ami a vízesés felől jött, így lepihentem. Próbáltam utol érni magam a sok élmény után. Mire letelt az idő rávettem magam h én is csobbanjak. 

Utána elvittek minket babmbusz raftingolni. 7-8 hosszú bambusz össze van erősítve, egy fiú egy hosszú bottal irányít elöl, 2-3 ember meg hátul ül. És sodor a víz, minden gyönyörű, találkoztunk más elefántokkal, más csoportokkal is. Utána visszavittek Chaing Maiba.

Nekem a háromból egy progi is teljesen kitöltötte volna az élmény igényeimet így ezzel most egy hétig elleszek. 

A tegnapi napot átpihentem. Ettem, filmeket néztem, nyújtózkodtam, picit meditáltam, albit fizettem, fesztiválra jelentkeztem. Így végiggondolva rengeteg dolgot csináltam. Megnéztem a Paddingont és a Paddingron 2-t, és a Doctor Strange című csodát. Gyakorlást szerveztem, hasmasszázst és craniot is. Az hogy elhúzok vidékre az újév elől, nem fog menni mert nincs szállás Pai-ban se Chiang Rai-ban nem találtam szimpi helyet. Foglaltam Bangkokban szállást, ott alszom egyet mielőtt lemegyek Koh Pangan-ra. És nagyjából látom már hogy fog menni a visa run. Január 20-án elmegyek Malajziába, ott alszom 2 napot, egset szerintem Pinengeben, egyet a határnál, 22-én minél korábban elindulok a határról a szigetre, lényeg, hogy 22-ei pecsétem legyen, az kitart a hazautamig. Beszéltem a jóga központtal ahova megyek, azt mondták hogy a viza fontosabb mint a meeting. Szóval nem fogok odaérni a meetingre ahol mindent elmondanak.

Ma korán keltem, nyujtózkodtam, meditáltam, ettem, 12-re szerveztem cranio gyakorlást. Ebédre ettem egy pad thai-t és a kávézóban összefutottam Shantival és Nagaval, Lahu village-ből. Ma indult Shanti tanfolyama.

Hárman voltunk a cranio gyakorláson. De csak ketten kaptunk kezelést. Az elsőnél tértartó voltam. Nagyon nehéz volt fizikailag. Másodszor kapó. Az is nehéz volt. Majd 5-kor zár a suli, kiraktak minket. A lányok kérdezték van e kedvem velük tartani csütörtökön elefántos kirándulásra, szóval besétáltunk a belvárosba és kifizettem a kirándulást. A hasmasszázs gyakorlást átszerveztem péntekre. Hazafele hívtam egy Bolt-ot. Mióta itt vagyok még nem taxiztam. 

Holnap megint pihenő nap lesz. Ma is rengeteg dolog történt 

A Karácsony itt olyan, mint otthon a Halloween. Nem nagyon ünneplik, de azért a turistáknak árulnak néhány csúnya pulóvert meg díszeket. Az új év viszont nagy ünnep, nagy buli, lehet lelépek akkor a városból a tüzijátékok és petárdák elől. 

Reggelre nem sikerült magamnak masszázs alanyt szervezni, így lemondtam a tanárnál a gyakorlást. A torkomat is éreztem reggel, ezért gondoltam akkor egész nap pihenek. De egy magyar barátnőm a városban van néhány napig, szóval erőt vettem magamon, és besétáltam a városba, elsétáltunk Joe-hoz, akinél Csilla kezdő thai órát vett. Én voltam az alany. Így Joe is meg Csilla is megmasszírozott, ezzel telt el a nap. Átvettek egy 5 napos tananyagot kb 5.5 óra alatt, az oldalsó pozícióról nélkül.

Joe ma szuperkedves volt, kaptunk tőle thai tea-t meg meghívott minket jégkrémet enni. Az utcán árulta egy néni. Szendvicskenyér közé raknak vanília fagyit egy kis ragacsos rizst.

Annyi izgalmas étel ital van erre, csak lassan merem kipróbálni az ilyen csodákat.

A masszázzsal el is telt a nap. Fáradtan hazasétáltam, lemondtam a ma esti táncolást, és megígértem magamnak, hogy holnap már tényleg nem megyek sehova.

1. Tegnap sűrű volt nagyon, ez volt az első nap hogy úgy feküdtem le, hogy nem írtam. Időben keltem, időben keltem, jól indult a nap. Vártam, vajon milyen lesz a zárása a képzésnek. Délelőtt még gyakoroltunk egy-egy koponyacsont fogást, amin azzal szórakoztattam magam, hogy tudatosan nem figyeltem arra amire kellett volna. Néztem az ablak előtti fát, néha visszatértem a koponyacsonthoz, aztán vissza a terembe, a fához. A lány akivel voltam, a profi cranios nagyon megdícsért. Mondta hogy van közte különbség hogy az ember akar érezni, meg hogy érez. És hogy most nem érzékelt manipulációt vagy akarást részemről.

Kapni is jó volt, megint a nyakam kapcsolt be. A születés, hogy a köldökzsinór a nyakamon szorít. Lehet ezzel elleszek még egy ideig.

Ebédkor végre hárman együtt ebédeltünk, a japán fiúval és a francia nővel. Ami azért nagy szám mert a csoport valahogy nem akart csoportosulni. Mindenki ment egyedül enni eddig. Kiderült, hogy a japán fiúval vannak közös ismerőseink, közös tanárunk is. Pici a világ..

Délután az volt a program hogy adtunk egy 1-1 órás kezelést egymásnak. Először Rosemary letolta a demot a japán fiún. Én a vietnámi lánnyal voltam párban, én kaptam először, 5 percet voltunk egy egy gyakorlatnál, ezért az egész egy ámokfutó száguldásnak tűnt, mert eddig 40 percig tartottunk egy-egy területet. Egy-két fogás nagyon soknak tünt, a halántéknál, de egyébként nagyon jó volt. Amikor én adtam, az volt a célom, hogy minél jobb kezelést adjak. Szóval eldöntöttem, hogy nem fogok koncentrálni, csak tartok, és nézem a fákat. Elkezdődött a kezelés, és már vagy fél órája ment, mikor Rosemary kitalálta, hogy megfogja a mellettem levő asztalnál levő lány lábát. A lányból erre kitörtegy hirtelen sírás, de olyan erővel, mintha egy petárdát dobtak volna mellém. Az érzelem beleszakadt a térbe, tokre megijedtem, összerezzentem. Közben a tanár magyarázott, hogy ne érjen hozzá a kezelést adó a lányhoz. Majd mondta hogy üljön a feje fölé és érintés nélkül tértattás.

Teljesen bekapcsolt az intellektusom, hogy ez mennyire nem oké a csoporttal szemben ami történt, és aggódtam hogy az én kezeltem vajon mit érzékel ebből az egészből, mert tőle is egy méterre történt. Végigcsináltuk az egy órát, majd volt 10 perc marketing, tanfolyam meg kezelés ajánló, és kihajtottak minket a teremből, miközben én igyekeztem mindenkinek megszerezni a kontaktját, hogy gyakorlást szervezzek.

Utána együtt vacsiztunk a japán sráccal, meg egy barátnőjével. Ő a terem másik végében volt, épp 

Reggel könnyen keltem, és picit nyújtózkodtam, picit lélelgeztem, de így is hosszúra nyúlt mert elkéstem. Rosemary már a demo-nál tartott. Nem is értettem miért rohan, mert egy óra beszélgetés szokott lenni az elején. A koponyacsontokról volt szó megint. A falcsontot tartottuk fentről, ami az os pariatale, délután meg az occiput és az os spenoidale kapcsolata volt a téma.

Olyan ez, mintha egy új nyelvet próbálna az ember elsajátítani. Ezért voltak gyakorlatok, amit hárman játszottunk. Az elsőben két ember csukott szemmel kifeszített egy lepedőt, ez volt a gerincvelő folyadékot szimbolizálni. A harmadik ember lerakott egy tárgyat a kifeszített lepedőre és a két csukott szemű lepedő tartónak meg kellett mondani hogy hol van a tárgy. 

A második feladat az volt, hogy szintén hármas csapatokban egy fekszik az ágyon, egy tartja a lábat vagy a fejet csukott szemmel, és a fekvő bemozdul, a tartónak meg ki kell találnia mit mozdított meg és hogyan. Vicces játék volt és nehéz. 

Ma két téma is felmerült bennem a biodinamikus technikával kapcsolatban. Tegnap az egyik kezeltem azt mondta úgy érezte magát, mint egy pórázon rángatott kutya. Rosemary azt mondta hogy valószínű nagyon akarom csinálni a craniot és gondoljak az ebédre meg az időjárásra kezelés közben, és néha térjek vissza a kezelthez. Ez nagyon nehéz nekem mert arra trenírozom magam hogy koncentráljak, ez meg épp au ellenkező irány. 

A másik pedig a délutáni kezelés alatt merült fel. A feladat a sphenoid tartása volt. A fiú akit kezeltem, mikor odaértem a sphenoidhoz, tudtam hogy ott vagyok mert azt éreztem mintha ráznák a kezem. Hozzá se értem, de nagyon erősen érezem. Aztán becsuktam a szemem, és mikor kinyitottam, a kezem egy centivel odébb volt. Ekkor visszavittem és kezdődött az egész elölről. Nagyon erős kis amplitudldójú rezgés, kb két miliméterre a bőrtől, tehát hozzá se értem. Majd mikor becsuktam a szemem erős feszkó az agyban, az állkapocsban, a maxillában, az occiputban. Ami terjed a nyakra vállra. Fél órát voltam kb a sphenoid-nál, aztán vége lett a gyakorlásnak. És a fiú úgy élte meg, hogy nem hagyom, hogy lazuljon a feszkó benne mert mindig visszamegyek a forráshoz. Megkérdeztem Rosemary-t mit kellett volna tennem, azt mondta hogy mindegy hogy mi az története amit utólag összeraktuk, a srác és én, mert a sztori különbözik. Mikor történt, meg kellett volna kérdeznem a srácot hogy most mi történik. Megint visszajutottam oda ami állandóan téma, hogy nem kommunikálok. Ez egy nagyon régi berögzülésem, hogy mindent meg akarok oldani egyedül. Mondjuk eddig azt mondta hogy ne beszéljünk a kezelés alatt. Ezért mindenki csendben volt. Szóval ez is bennem volt, hogy nem lehet kommunikálni.

Holnap lesz az utolsó nap. Egy órás kezelést adunk majd egymásnak. Kíváncsi vagyok ki lesz a szerencsés akit majd a tanár megkezel demo kezelésként.