Magamtól keltem, volt időm picit mozgolódni és reggelizni a kurzus előtt. Beszélgetéssel kezdődött a nap, hogy kinek milyen volt a tegnap délutáni demo kezlés, hogy élte meg. Nagyon izgalmas és komoly folyamat zajlott le. A lány igazából arra volt kíváncsi, hogy Rosemary-nek milyen volt a kezelés, de ő félreértette a kérdést és egyesével megkérdezett minket. Van aki szerette, van akinek kellemetlen volt, mert hogy túl intim, van aki küldött reikit, amit a tanár nem szeret, mert hogy interferálhat a zajló folyamattal, van, aki egy áldott pillanatnak élte meg, Rosemary meg csak jelen volt, ahogy ő leírta. Remélem egyszer én is eljutok ide, mikor nem rántanak be az érzelmek, csak jelen vagyok, és a jelenlétemmel képes vagyok megtartani egy csapat embert.

Miután ezt megbeszéltük áttértünk a cranium, a koponya részletezésébe, a koponyacsontkra, hogy mit okozhat ha ezek nem tudnak szabadon mozogni. Pl hogy a fogszabályozás az egész testbe feszültséget vezet ki, és rengeteg fájdalom okozója lehet. Majd volt egy demo kezelés, fentről meg oldalról kellett tartani a koponya alapot. Nagy mázlim volt, mert egy profi cranio terapeutával kerültem össze. Ő nem ezt a biodimanikus vonalat képviseli, hanem az Upledger Intézetben tanult. Az a rendszer nagyon anatómia alapú és ismeri milyennek kellene lennie a testnek és az kezeltet abba az irányba tereli. A biodinamikus vonal az a jelenlétről szól, nulla maniplulációval. Amit nagyon nagyon nehéz csinálni. A nem csinálást. Szóval délelőtt kaptam egy szuper kezelést, megint bekapcsolt a lépcsős balesetem, szóval nem azt csináltuk, ami a feladat volt igazából. És a gyakorlótársam pedig engedett menni, és asszem nagyrészt kioldódott. Utána ebédszünetben kaptam tőle egy kezelést, az Upledger féle cranioból, ami irányt mutat a testnek, nem csak hagy lenni. Azt hiszem nagyon sokminden kiolvadt a nyakam környékéről. Aztán én tartottam a  teret, szerencsére ő is nagyon boldog volt, azt mondta nagyon finom és biztonságos az érintésem és érezte a figyelmemet. Azt mondta valami ki is roppant a koponyájában belül. Azt hiszem ha valaki sokat gyakorol, mint ő, akkor az öngyógyító folyamatok sokkal előbb beindulnak.

Délután a koponya csontainak a mozgását kellett figyelni. Ez ismerős volt, mert a Parázska Gábornál már vettem részt ilyen hétvégén. Nagyon izgi volt, mert azt a visszajelzést kaptam, hogy úgy érezte magát a gyakorlótársam, mint egy pórázon vezetett kutya, hogy nem tartottam a  teret, hanem irányítottam a folyamatot. Valószínűleg tényleg így volt, mert a koponya csontok mozgásaival szórakoztattam magam, a kezem mozgatása nélkül. Azt hiszem ez az, amit a biodinamikus vonalban nem lehet csinálni. Utakat keresni, bár azt hiszem, hogy nem volt meg köztünk a bizalom, és ezért nem indult be a folyamat. Mikor én kaptam, akkor meg nagyon erős nyomásokat éltem meg, bár a párom azt állította, hogy alig érintett, én pedig éreztem ahogy kb megfogja és mozgatja a csontjaimat, miközben a csontjaim teljesen mást csinálnának, ha békén hagynák őket. Szerintem ő is ezt érezhette az én kezelésemnél. Csak én a szándékkal meg a fókusszal játszottam, nem fizikailag. Igazából minden érintés rosszul esett. A végén megbeszéltük, hogy valószínű kezdek megint hiperszenzitív lenni, és hogy ne menjek több tanfolyamra hanem pihenjek. Én is azt érzem, hogy ez lesz.

Izgalmas dolgok jönnek elő belőlem, ami a tanár-diák viszonyra vonatkozik. Tanulva az előbbi csalódásokból, a magam által emberi kapcsolatok, tanárok köré épített pátoszról, próbálok most objektív lenni. Látni a tanárt emberi mivoltában. Nincs tejes bizalmam, nem adom át magam teljesen. És igyekszem elfogadni, hogy így működöm. Általában nagyon lassan kezdek el megbízni, és nagyon gyorsan történik, mikor elveszítem a bizalmat a másikban. Óriási jelenlétet, és erőt igényel, hogy az ember elfogadásban és szeretetben létezzen. Azt hiszem a kulcs a felnőtt típusú szeretetben van. Bár senkit nem ismerek aki nem a gyermekkorból hozott mintái alapján szeret, hanem a szeretet elvoluciójában magasabb szinten jár. De ha már felmerült bennem az igény valószínű belebotlom a válaszba is.

A tanfolyam végén Rosemary megkérdezte hogy mi a véleményünk arról, hogy duplájára emeljék a tanfolyam árát. Érdekes volt az emberek reakciója, köztük magamat is figyeltem, mi zajlik bennem. Legtöbben azt mondták hogy megérné. Mert olcsó a képzés. Ami tényleg így van, bár ezért járnak az emberek ide, mert elérhetőbb áron kínálják a tanulási lehetőséget. Én mikor láttam, hogy mennyibe kerül, arra gondoltam, hogy wow, én is ilyen szeretnék lenni, mert egyértelmű hogy magát a képzést nagyon olcsón tartja, de a kezelést már jóval piaci ár fölött árazta be. És hogy mennyire menő, hogy valaki megosztja a tudását, és nem igazán érdekli a pénz. Ha dupla ennyi lenne, akkor én szerintem nem lennék itt. És nem jelentkeztem volna be a Cranio 2-re sem. De most még abban a pillanatban vagyok, mikor megengedhetem magamnak. Lehet egy hónap múlva már annyiba kerül majd, hogy nem.

Kismultan ébredtem. Nem tudom itt milyen fajta szúnyogok vannak, de olyan mintha sokkal előbb elpusztulnának miután teleették magukat. Eddig két éjjel volt, amikor küzdöttem velük, és másnapra eltűntek. Szóval nem olyan hosszú életűek, mint az otthoni társaik.

A mai nap folytattuk a "rekesz" sorozatot. Tegnap a medencefenékkel foglalkoztunk, ma délelőtt fellifteztünk a valódi rekeszizomhoz, délután pedig a kulcscsont - T7 és onnan az öreglyuk és a garat volt a téma. A délelőtti modellnek volt elakadása a rekeszizom területén, és csodás oldódás történt a bemutató alatt. Azt hiszem az ilyenek miatt is izgalmas tanfolyamokra járni, az ember betekintést kaphat abba, hogy valakienek a gyökérproblémája hogy kezd el kiolvadni. Bár azt is hiszem, hogy az hogy 10 ember néz egy folyamatot, az óriási támogatást, és biztonságot is adhat, hogy a modell mélyebben bízzon, nyíljon, és gyógyuljon. 

A gyakorlás alatt a vietnámi lánnyal voltam, Rosemary végigcsiripelte a gyakorlást a fejemtől egy méterre, így elég nehéz volt koncentrálnom, mikor én voltam az adó. Aztán amikor kaptam, az nagyon erős volt. Rengeteg dolog történt a testemben, beaktiválódott és kiolvadt. A mozgólépcsős baleset maradványai is elkezdtek beaktiválódni, de nem volt rá elég idő, hogy kioldódjanak.

Volt szó róla, hogy az oktatásban nem szerepel az, hogy van ez a keringő folyadék az agyunkban meg a gerincünkben, meg hogy az agyrázkódás nagyon sokszor vezet demenciához meg hirtelen halálhoz, és hogy egy csomó sportot beszüntetnének, ha ez egy alap tudás lenne hogy milyen lenyomatokat hagy a testben az a sok ütés, ütközés, rántás, rándulás. Ogazából ez gyakran eszembe jut, hogy mi az az általános műveltség, és hogy ki dönti el, hogy mi legyen benne abban a tudáscsokorban. Pl. anyukám mindig kivolt tőle, hogy nem nézek tévét és lövésem sincs mi történik a világban. De az természetes számára, hogy semmit nem tud a testéről, és orvosok kezébe ad minden felelősséget és döntést az egészségével kapcsolatban. Hogy is van ez? Mi is az az alap műveltség?

Jeremy meghívott ebé

A délutáni bemutató is csodás gyógyulást hozott. Látszik a tanáron, hogy profi. Azt éreztem, hogy játszik az alannyal, közvetítette hogy mi történik mi meg mind izgultunk, hogy sikerüljön a kapónal belazulnia, megadnia magát. És sikerült. A végén úgy éreztem, hogy úgy néz a kezelt Rosemary-re, mint a kisbaba az anyukájára. Azt éreztem, hogy az illető még sosem kapott ilyen elfogadó jelenlétet életében. Felszakadt a fájdalom, volt sírás, majd nyílás. És nagy elégedettség.Mikor körbenéztem a kezelés alatt, azt láttam hogy majdnem mindenki őrült csodálattal követi az eseményeket. Már láttam, hogy van egy-egy ember, aki nagyon felnéz a tanárnénire, de ez egy picit rémisztő volt. Bár figyelmeztettek, hogy nagyon karizmatikus asszonyról van szó.Bevallom, hogy tényleg van a néniben rengeteg tudás meg bölcsesség, meg tapasztalat, de nekem mindig necces, ha valaki bekapcsolja reflexszerűen az emberekben a csodálat gombot. Voltam nála kezelésen, és itt a tanfolyamon sokkal intezívebb élményeim vannak, mint mikor tőle kaptam. Illetve azt is érzem, hogy valószínűleg nekem nem csillog úgy a szemem, ezért ha kérdezek vagy kérek tőle valamit, sokszor lecsapja a labdát vagy elegánsan visszautasít.

A gyakorlás alatt egy ismétlővel kerültem párba, én adtam először, az is nagyon erős volt. Többször abba kellett hagynom, mert nem akartam fulldokolni vagy köhögni a kezelés közben. Aztán mikor én kaptam az is nagyon erős lett. Éreztem, hogy tér keletkezik a torkomban, és a mellkas tetején, éreztem a kapcsolatot a torok és a medencefenék között. Lazult a nyakam és a vállam a bal oldalon is picit. Mikor sétáltam hazafele, éreztem hogy beütött a kezelés, gyenge voltam és mintha belobbant volna a torkom. Letusoltam és éreztem hogy fázom. Lefeküdtem az ágyra, a torkomra raktam a kezem és éreztem hogy folytatódik a kezelés. Úgy látszik a testem öngyógyító folyamatai most kapnak au alkalmon.

Holnap a koponyával fogunk foglalkozni. Szóval izgalmas nap lesz.

Éjszaka egy szúnyoggal küzdöttem, a levendula olajamat nem találtam, így befújtam magam az anyukámtól kapott kemikáliával, becsuktam az ablakot, feltoltam a légkondit, és elbújtam a szúnyog elől a paplan alá. Nincs benne semmi természetes vagy környezettudatos, de sok óra szerencsétlenkedés után ezt találtam ki. Reggel ennek megfelelően keltem, azt se tudtam hol vagyok, kinyomtam az ébresztőt. Nem sikerült eljutnom enni, így éhesen kezdtem a tanfolyamot és félájultan.

Rosemary ma többet mesélt, én ezért többet unatkoztam, rajzolgattam a füzetembe, és próbáltam elég éber lenni ahhoz, hogy tudjam mikor hangzik el valami fontos.

A mai napon bevezette a CSF (cekebral spinal fluid) fogalmát, amit magyarul agyvíznek, vagy agyi gerincfolyadéknak fordítunk. Délelőtt azt gyakoroltuk, hogyan érzékeljük ezt a pumpálást ugyanazokon a pontokon, amit tegnap gyakoroltunk, azaz a lábfej, comb, csípő, bordák, váll. Én egy japán masszőr fiúval voltam, és sokmindent éreztem de a CSF pumálását nem. Ettől függetlenül a srác mélyre ment, és éreztem hogy valami történt. Délután bevezette a "rekeszizom" fogalmát, még nem teljesen tiszta hogy pontosan miről beszél. Ahogy értelmeztem, a medencefenék az első, aminek figyelnünk kellett a mozgását.

Az egész dolog még elég kuszának érződik, olyan mintha egy szobában lennék, ahol mindenki beszélget mindenféle nyelven, de én semmit nem értek, csak hallom a zsizsgést, a hangokat, de nem tudom elkülöníteni egymástól a őket, nem tudom, hogy ki beszél, és hogy mit mond. Csak annyit érzek hogy nagyon nagy a nyüzsgés. Kíváncsi vagyok hogy hova jutok 6 nap alatt. Igazából az a kérdés, hogy beránt e annyira a dolog, hogy annyit gyakorlok, hogy megtanulom ezt a nyelvet is. 

Beszélgettünk a láthatóságról is. Hogy van olyan, hogy az ember megbízik valakiben és engedi látni magát, és bekövetkezik a változás az egészségben, és van olyan, hogy nem. És hogy egy emberen látszik, azon, hogy hogyan öltözködik, mozog, beszél, hogy látható akar-e lenni, vagy láthatatlan.

Beszélgettünk arról is, hogy a kezelő jó, ha nem ugrik bele az érzelmi levesbe, ami azt jelenti, hogy teljesen semleges megfigyelőnek kell maradnunk. Mert ha valaki minden vendégével belemegy az érzelmi viharokba, hozzászól, együttérez, véleményt nyilvánít, akkor megszűnik a jelenlét. És kérdésessé válik, ki az adó és ki a kapó. Szóval az egész az érzékelés fejlesztéséről és a jelenlétről szól. Arról is szó volt, hogy az érzelmek a múlt tapasztalatain alapulnak. Tehát egy érzelem mikor megjelenik, az nem e jelenre való reakciónk, hanem a jelen mint trigger előhív egy érzelmet, ami a múlthoz kötődik. Ha ezen mélyebben elgondolkozunk, akkor az alapvetően megváltoztathatja az életszemléletünket.

6 körül keltem, de még ágyban maradtam mert a nap 7 körül kel. Volt idő jógázni, lélelgezni, meditálni, és még enni is tudtam valamit. Nem kaptam semmilyen levelet a tanfolyamról, ezért 9-re mentem és késtem, a többiek már ott voltak, én voltam az utolsó.

Volt néhány beszélgetős gyakorlat, párokban valaki egy nagyon jó vagy nagyon rossz nyaralásról beszélt, a másik hallhatta. Majd az egyik egy szomorú élményt mesélt, a másik meg közbeszólás nélkül csendben hallgatta. A hallhatási képességünket teszteltük, mennyire vagyunk jelen és mennyire ugrálunk ki a figyelmünkkel. 

Aztán megmutatta hogy kell hozzáérni a másikhoz. Első körben figyeltük a talpnál, combnál, csípőnél, bordáknál, vállnál. Először én kaptam és nagyon jó érzés volt ahogy a testem örvendezett a figyelemnek, éreztem ahogy megnyílik. Olyan érzés mintha a másik segítene fókuszálni a meditációban. Kezelés után kimentem kezet mosni és láttam hogy az arcom szép és nyitott. Azt hiszem még sose láttam magam ilyennek. Aztán én adtam, ott kevésbé tudtam kapcsolódni de igyekeztem nagyon jelen lenni. Aztán együtt ebédeltem a gyakorló társammal, aki egy svájci hippi, Olaszországban él, a nyarat végig dolgozza aztán utazgat, egyébként meg a barátaival egy pwrmakultúrás farmot épít.

Délután is volt egy kör, akkor Rosemary már mondta hogy mire figyeljünk. Sajnos én elég könnyen el tudom képzelni hogy érzek valamit, így nem annyira tudom hogy valóban éreztem e. De a gyakorló társam bealudt. Egy tahi nő volt, ami nagyon ritka az ilyen tanfolyamokon. Aztán cseréltünk, és a csípőig kb semmit nem éreztem, aztán a bordáknál mintha alám gyújtottak volna. Izgalmas volt. Mikor vége lett tűzpiros volt a fejem. 

Amit itt tanulunk, az az hogyan legyünk képesek érzékelni olyasmit amit a mindennapi életben nem annyira használunk tudatosan. Hallgatni a test különböző rezgéseit, mozgásait, amire egyébként nem nem szoktunk figyelni. Én azt érzem, hogy a test nagyon örül, ha valaki validálja, hogy igen, ez történt, vagy történik, ettől a rendszer bemozdul egy egészségesebb irányba. Rosemary azt mondta erre hogy nem a test örül hanem az elme. Remélem a.tanfolyam után majd jobban értem a dolgot.

Reggel 6 körül ébredtem. A levegő kellemes volt és hűvös, csicseregtek a madarak, a nap még nem kelt fel, de a felhők már látszottak. Volt időm enni egy kis gyümölcsöt. Aztán elindultam, át a városon, a folyón, a belvároson, a Chiang Mai Gate-nél leültem reggelizni, ettem két lágytojást meg egy thai teát. Próbáltam megfigyelni a rendszert, 3 ember dolgozott, az egyik intézi az italokat meg a tojást, a másik az ételeket meg a pirítóst, a harmadik mosogat. Mert itt rendes pohárból kapjuk az italokat, nem műanyagból. Teljesen lenyűgöz a hely. Aztán egy thai bácsi leült az asztalomhoz. Beszélgetett az italos hölggyel. Kávét ivott meg két lágytojást evett.

Úgy csinálja a hölgy a lágytojást, hogy egy egy liter körüli kis lábosba rakja a tojásokat és leforrázza őket a vízzel, majd állni hagyja. Amikor valaki tojást kér akkor meg feltöri, és kikaparja a kis műanyag csészébe. Megettem a tojásokat, és be kellett fejeznem a mozizást, mert indulnom kellett a tanfolyamra. Innen kb még 15 perc. A többiek biciklivel meg robogóval járnak ki, én vagyok egyedül aki gyalogol. Ami errefele nem szokás.

Joe rendelt nekem teát a szülőfalujából, amivel reggelente meg szokott minket kínálni. Meg a szantálport, ami 5 féle szantál keveréke, amit a teába rak, hogy kiegyensúlyozza a fekete tea hatását. Aztán megmutatta hogy kell megpirítani a tea leveleket. Addig kell pirítani még az egész.fel nem forrósodik és el nem kezd füstölni. Ettől a tea lágyabb ízű lesz és nagyon illatos. Ezt fogom inni mostantól reggeli italnak.

Ma a hát kezelését gyakoroltuk, meg az oldalsó pozíciót. Joe lefotózott, mert szórakoztatta hogy próbálok a 90 kilós csupa izom taivani masszőrnek nyomást adni. Majd meg szakadtam, ő meg nem érzett semmit. Én is csináltam egy fotót a pózról. Hát az enyém még nem ilyen laza.

És én ugyanezzel próbálkozva, mondjuk mentségemre szolgáljon hogy nem volt hely. A faltól próbáltam eltolni magam hogy nagyobb nyomást tudjak adni izompacsirta barátomnak.

Vicces volt, hogy ma is én kaptam a nagydarab modellt, a magas hölgy pedig a cingár urat. Valószínű van dolgom a nehéz emberekkel, mert szinte csak ilyen típusú vendégek járnak hozzám. A tanárnak kb mindent meg kellett mutatnia még egyszer, mert a testem egyáltalán nem emlékezett, hogy mi a teendő az egyes fogásoknál. Fel is ajánlottam a tanárnak hogy segítek egy új munkafüzet készítésében mert ez használhatatlan. Azt mondta 17 éves jegyzet. 

Joe ma okosított minket, hogy milyen gyógynövényekkel lehet tisztítani a tüdőt, az akut hasmenést, meg hogy kell kezelni a térdet. A térd kezelése is a hasból indul ki. A föld pontokat is kezeljük illetve a térdhajlat 3 pontját. Izgalmas ez az új megközelítés.

A tanfolyam véget ért, még vissza fogok jönni gyakorolni, mert egy csomó dologra nem emlékszik a testem. Remélem tudok majd a cranio tanfolyamról.vállakozó szellemű modelleket vadászni. Thomas tegnap reggel hazament, azt hiszem halálra unta magát. Utoljára őt kezeltem, és totál kikészült. Ezzel az új technikával olyan feszültségeket érint az ember, hogy nem tudom elképzelni, hogy van olyan akinek nem fájdalmas. Persze a második kezelés már sokkal könnyebb, mert valahogy a test tudja, hogy ami történik az jó. Kérdeztem a.tanárom hogy nem volt e olyan hogy valaki fejbe rúgta véletlenül, amikor belenyúlt egy-egy trigger pontba, de még nem. 

A tanfolyam után elmentem a CoConut shell nevű helyre, és piros curry-t ettem rizzsel. Remélem legközelebb emlékezni fogok hogy zöld curry-t egyek. Mivel nem volt hely odaültettek egy portugál lány asztalához. Aki egyébként 2 hetet nyaral itt, két munkahely között, és 10 nap alatt megjárta Sukothai-t, Pai-t és Chiang Mai-t, holnap indul Bangkok-ba.

A womblifting tanfolyam is alakul. Az ismerősök végre eldöntötték, hogy visszalépnek, így kell minimum 3 embert szereznem. Nagyon fura volt megtapasztalni, hogy a két férfi masszőr ismerős mennyire nem nyitott a tanfolyamra, pedig nem mondhatom egyikről se hogy nem érdeklik őket a női nemi szervek. Azt hiszem, megint egy tabu témába ütköztem. Pedig nagyon sok nő jár hozzájuk, valószínű irtó hasznos lenne nekik ha tudnák hogy kell kezelni a méh területét. A másik amin elszomorodtam, hogy ha nem jön egy férfi sem, a prosztata kezelést se tudjuk majd gyakorolni. Pedig rengeteg férfinak szintén blokkolt az alhasi terület. Viszont jó, hogy legalább tisztázódott, és tudom hogy kell embereket szereznem, és mennyit. És hálás vagyok nagyon hogy a tanárnéni vállat minket.

Korán sikerült lefeküdöm, szerintem 11 előtt elaludtam, így viszonylag pihenten ébredtem. Ettem egy kis banánt reggelire, és megígértem maganak, hogy eszem két tojást a piacon, hogy figylejk a fehérje bevitelre. A narancs csészében vannak a lágy tojások.

De előtte elmentem a cipész bácsihoz és leadtam neki a cipőmet.

Mire odaértem a tanfolyamra, már mindenki ott volt a tanfolyamon, csak a tanár nem szerencsére. Mikor megjött, kértem hogy mondja el megint mi a köszönés szimbolikája, mert nem írtam le tegnap. "Sawadee Ka" a nőknek szóló verzió, és "Sawadee Krap" a férfiaknak. És össze teszik a kezüket és meghajolnak. Joe azt mesélte, hogy az összetett kéz a lótuszt jelenti, és emlékeztet arra, hogy mind lótuszok vagyunk, csak más stádiumban, és meghajunk egymás előtt.

4 féle lótusz, ember, tanítvány van:

• Aki az iszapból se jött még ki,
• Aki már az iszap felett van, a vízben,
• Aki a vízfelszín alatt van,
• Aki pedig a víz fölött tündököl, ez a lótusz nem iszapos már, hanem kész befogadnia  tudást. a Napfény szimbolizálja a tudást.

Egyik se jobb vagya rosszabb a másiknál, hanem a tudás felé vezető út különböző szintjein vannak éppen. És a tanár feladata például, hogy azon a nyelven beszéljen, ahogy a tanítvány tanulni képes. Olyan példákat hozzon a magyarázatoknál, hogy értse az illető. Kérdeztem tőle, hogy én melyik lótusz vagyok, azt mondta az aki a víz alatt van, mert a testem még tele van nagyon öreg energiákkal, az elmém meg már máshol akar járni. És türemesnek kell lennem. Hogy a test utolérhesse a többi részemet.

Mindig, mikor köszönnek egymásnak és mutatják az ima tartást, (ami igazából a lótusz) meghajolnak egymás előtt, akkor az illető emlékezteti az embert a 4 féle lótuszra, a tudás felé vezető útra, hogy mind úton vagyunk, ez előtt hajlunk meg. 

És valóban, itt sokkal jobban látják egymást az emberek, jobban észreveszem a  csöviket is, köszönnek, és én is a szemükbe nézek és köszönk. Lehet, hogy a köszönés szimbolikája már sokakban elveszett, de maga a gesztus, az ima tartás és a meghajlás megmaradt, amit ha az ember naponta sokszor csinál, sugároz egyfajta attitűdöt, ami otthon hiányozni fog. Ha belegondolok milyen más lenne, ha otthon is így köszönnénk, meghajolnánk egymás előtt, nem lennének hülyék, betegek, öregek, nők vagy férfiak, csak lótuszok. A thaiok is veszítik el a kultúrájukat, de még mindig sokkal közelebb vannak hozzá, mint a legtöbb nyugati nemzet, valószínűkeg a templomok meg a rengeteg szerzestes miatt.

A tanfolyam mai napi anyaga a hát kezelése volt. A mai sorozatban volt a leglustább thai masszázs fogás, amit eddig életemben tanultam, viszont a testemnek még meg kell tanulnia, hogy mi a feladat, mert fél perc után éreztem, hogy fárad. Főleg könyökkel meg alkarral dolgoztunk. A tanfolyam után felszedtem a cipőmet, 80 baht azaz 800 forint volt az ár, a bácsi nagyon mogorva volt, de a cipőm meg most egy jó ideig fog még funkcionálni.

El akartam sétálni acro jam-re, de annyira fáradtnak éreztem magam, inkább hazasétáltam a nagy hőségben. Szerintem akkor van esélyem, hogy eljutok, ha nem leszek épp tanfolyamon.

Közben meg elfogadták a jelentkezésem a jógaközpontba Koh Pangan-ra, szóval az utam végén egy hónapot ott töltök majd, messze a thai masszázstól. Már csak a vízumot kell valahogy megoldani az utolsó egy hónapra. Gondolkodom hogy mégis lenne értelme elmenni Malajziába, mert akkor a legkönnyebb a bejutás az országba, ha repülővel érkezik az ember. Csak nem stimelnek a dátumok, mert jan 22-éig van az utolsó pecsétem, és februáár 20-án a repjegyem, a kettő között pont 30 nap van. Kíváncsi vagyok melyik megoldás lesz a legegyszerűbb.

Ma is feltöttem a tanárom csatornájára a mai tananyagot, ill láthatjátok a videókat: Joe Khum Lee

Időben keltem, időben indultam, teljes magabiztossággal mentem már végig az egész városon, hogy odaérjek a tanfolyamra. A folyó túlpartján van egy piac, amin minden reggel átsétálok. És a zöldségés gyümólcskavalkádtól mindig ámulok-bámulok. A piacon megszólítottt egy két méteres ember, hogy mérges vagyok-e. Mondtam hogy nem. Erre beszólt, hogy mérgesnek nézek ki. Mint egy tipikus turista. Így kezdődött a napom.

A Chiang Mai gate melletti reggeli piacon találtam egy helyet ahol kávét, thai tea-t meg tojást szolgálnak fel reggelire. Az ital üveg pohárban. Mindez fillérekért. Szval megvan a reggeli torzshelyem. Kár hogy egy óra tőlem gyalog.

Ez a kék szoknyás hölgy működteti a helyet. A thai tea meleg, csak némi sűrített tej van benne, a másik ital víz ízű volt és meleg, szerintem valami tea féle lehet. Holnap kipróbálom a tojást is, mert a tanárom megnyomott rajtam egy pontot és azt mondta gyenge vagyok, egyek több proteint. Ami egyébként igaz, gyengének érzem magam, csak a nagy melegben nem annyira kívánok enni, reggelire gyümölcsöt szoktam meg este is ha éhes vagyok, ebédre meg egy levest. Annyira gyümölcs hiányom van, otthon minden annyira drága, itt meg nem, és ráadásul minden annyira finom.. Szóval még nem találtam ki hogy tudnék többet enni. Holnap kipróbálom itt a tojást reggelire.

A tanfolyam izgi volt. Mint mindig. Gyakoroltuk a tegnapi anyagot, meg mesélt arról, hogy 4 féle tanuló van, mint ahogy négy féle lótusz is van. Van az a tanuló aki még az iszapban van. Neki hiába mond valamit nem megy be. Nehéz vele. Van az, aki már a vízben van. Ő picit könnyebb eset. Aztán az aki a vízfelszín alatt van. Neki csak időre van még szüksége. És aki pompázva virágzik a felszínen. Ennek a tanulónak bármit tanítanak, azonnal bemegy.

Én a vízfelszín alatti típusnak érzem magam jelenleg. Remélem egyszer elérem a felszínt.

A mai tananyag az oldalsó pozíció volt. Könyökkel és alkarral dolgozott a csípő és a hát vonalain. Holnap fogjuk gyakorolni. Nem tűnik bonyolultnak.

Gyorsan végetért a tanfolyam, elmentem megkeresni a cipész urat, holnpa majd otthagyom nála a cipőmet viszek másik papucsot. A piacon vettem pörkölt lóbabot, protein gyanánt, meg valami izgalmas gyümölcsöt egy nénikétől, aminek nem tudom a nevét de az íze a datolya és a körte között van.

Tegnap megint ment a kavarás a Womblifting tanfolyammal, lehet hogy kell majd szereznem még 3 embert, ha az ismerősök nem akarnak jönni. Azt érzem megy a háttérben a huzavona. Nehézkesen alakul sajnos. Hiába vágytam rá annyira, hiába van időpont a tanárnénihez, lehet hogy nem fog összejönni. Eddig bárki akire gondoltam hogy szívesen jönne, elmegy Chiang Maiból addigra.

Miután hazaértem, pihentem picit, és lementem Thomas-on gyakorolni a sorozatot, amit most tanulunk. Ez a terapeutikus vonal nagyon fájdalmas. És nem is tudom hogy lehetne finomabbá tenni, mert idegek és inak stimulálása a legnagyobb része. Viszont érzem hogy nagyon hatékony. Remélem azért rájövök hogy lehet felpihítani.

Reggel korábbra húztam az órát, hogy nehogy megint rám várjanak. Se reggelit (banán) nem sikerült berakonom, és a thai tea helyemen se szolgált ki a leány, mondta hogy majd 5 perc múlva. Azért ezt irtóra csodálom bennük, hogy simán elküldött, pedig nem egy népszerű hely. Azért is jó reggel a thai tea, mert van benne cukor, tej, és sűrített tej, így ha tudtam volna inni, hozzájutottam volna némi energiához. De nem. Joe mindig a szuper teával vár minket, de abban csak jóság van, kalória nincs. Így egész nap alig bírtam szusszal. Igyekszem holnap ezt jobban csinálni. Ha csak 10 perccel korábban elindulnék..

Mikor megérkeztem feltöltöttem Joe youtube csatornájára az előző napi tananyagot. Az alap hasmasszázs tanfolymáról is van egy anyag fent és nagy segítség a gyakorlásban.

Utána Joe légzőgyakorlatokat tanított, hogy erősödjön a tüdőnk, mint kiderult Muay Thai alapgyakorlat. Nem is tudtam hogy a thai box az egy ilyen energia varázslós rendszer. Mindíg nézegettem otthton, van egy terem a kezelőhelyem mellett.

Aztán egyszer elgyakoroltuk a tegnapi tananyagot. Ketten tanulunk és van két modellünk. Joe mindent kijavít. Az, hogy nem tudom remegtetni a kezemet most is azonnal kiderült. Még 100 év és megtanulom. A has pontjait vettük át, csípő, végig, majd felfele a törzs oldalán, a mellek körül egészen a felső szélkapuig. Ma pedig tovább folytattuk a tananyagot a lábakon, egészen a lábujjakig jutottunk. Ma megint azt éreztem hogy amit csinálunk nem is thai masszázs, hanem a thai orvoslásba kapunk némi bevezetést. Végig krémmel dolgoztunk.

13-kor van vége, utána elmentem kipróbálni egy új éttermet. Kat's Kitchen. Papaja salátát kértem omlett levessel. A papalya saliba nem volt papaja. A leves meg valami sűrű zsíros húsleves volt omlettel. Kiettem belőle a tojást, a levéből is tudtam enni néhány kanállal de nem sokat. Nem nagy szám a hely kaja ügyileg. De kedvesek.

Elmentem a Warrot market-re a teámért, és lassan hazaindultam. Itt nagyon meleg van. Napról napra melegebb. Új útvonalat találtam hazafele, a folyó mellett. A várostervezésbe ezt nem vették bele, hogy az emberek ott sétálnának, így úttalan utakon másztam a két híd között. Mégis úgy éreztem, mintha a természetben lennék messze az emberektől. Onnan tudtam hogy szoktak ott emberek járni, hogy mindig láttam szemetet. Szeretek itt lenni, de hiányzik a természet. Lassan így is hazaértem.

Közben a háttérben megy a szervezés, jelentkeztem egy jóga központba Koh Pagan-on önkéntesnek, és még itt Chiang Maiban szeretnék womblifting-et tanulni. Régi ismerősökkel zajlik a tanuló csoport megtervezése, de mintha széthúzna a csapat, nem össze. Szóval kíváncsi vagyok sikerül-e.

Vacsira vettem egy chipset meg valami neonzöld krémmel tóltött muffinszerűséget. Valami igazán egészségtelenre vágytam.

A holnapi extra feladatom, hogy a Chiang Mai Gate-nél levő piacon megtaláljam a cipész bácsit, mert annyit gyaloglok itt, hogy kilukadt a 5fingers talpa.

Éjjel sokáig beszélgettem egy barátnőmmel, ezért nem tudtam felkelni időben. Izgalmas volt hogy felhívta rá a figyelmem, hogy mivel most egyedül vagyok itt, sokkal nyitottabb vagyok arra ami körülöttem történik,  észreveszek sok dolgot amit tavasszal nem, olyan helyen lakom ahol 99 százalékban thai-ok, szinte csak thai ételt eszem, érzem a thai emberek nyugalmát, figyelmességét, kedvességét, az otthoni feszkó meg idegbaj hiányát. Ha valami agreszív vagy arrogáns megjelenik a levegőben, lehet érezni hogy fura ebben a térben. Találkozom vele, látom hogy mennyi szegény ember van itt, a legtöbb embernek nincsen szekrénye, vállfákon tartják a ruhákat vagy a szobában vagy az eresz alatt. De szinte mindenhol van a kertben oltár. És bevallom abban reménykedem, hogy annak köszönhetően hogy itt nyugalom van bennem, hogy rengeteg gyümölcsöt tudok enni, hogy megtartva érzem magam, remélem kicsit lazulok, olvadok, könnyedebb leszek.

Késve indultam mert elaludtam, és késve érkeztem meg a tanfolyamra. Ketten vagyunk a képzésen, meg két modell. A csapat igazából annyiban változott, hogy most van egy angol úr aki már korábban elvégezte ezt a tanfolyamot, meg a tajvani úr  meg a litván nő.

Joe minden reggel teával vár minket, amit Pai-ból hozat, egy nagyon izgi föld ízű fekete tea szantálporral, hogy kiegyensúlyozza a fekete tea hatását. Joe azt is magyarázta hogy 5 féle szantál van és mindegyik másra jó.

Az alap tanfolyam amit tart igazából a Montak Chia féle Cni Nei Tsang protokol. Ez a haladónak nevezett tanfolyam meg a thai hasmasszázs. Magyarázott a thai elemtanról, a 20 föld elemről a testben, majd megmutatta a pontokat. Utána pedig elkezdett egy sorozatot tanítani ami a talptól egészen a kulcscsontig tartott. Nekem nagyon tetszik, mert a tradicionális thai masszázs oktatásban ezeket a részeket elhanyagolják, nagyrészt technikát, és nem igazán tudjuk, hogy mit miért csinálunk, csak azt, hogy nagyon jó hatása van. Illetve a medence belülről, a törzs oldala, a mellkas, a mellek területe, és a kulcscsont alatti terület, a bordák is eléggé háttérben van. Ennek ezer oka lehet, például kulturális, például hogy kinek mi intim. Valljuk be egy átlagember nem vágyik rá hogy mélyen a hasába nyúljanak, vagy hogy a melle körül matathasson valaki. Pedig ezeken a területeken (is) rengeteg feszültséget vagyunk képesek magunkba zárni. Szóval személy szerint én nagyon szeretem a mély hasmasszázst, vagy amikor a törzsem oldalát kezelik, meg a kulcscsont alatti területet. Óriási gyógyulási potenciál itt is.

Az egész ma tanult flow a szél áramlását támogatja, megmutatta a szél kapukat, meg próbálta átadni az egész kezelés hátterét. Sokat mesélt a betegségekről, bennem főleg a mellrák ragadt meg, hogy a thai medicina szerint azért alakul ki mert túl sok a tűz a testben, és a szélkapuk blokkoltak. Kénytelen leszek rendesen utána olvasni a thai elemtannak.

A tajvani fickó volt a modell, aztán bemutatta a sort a litván nőn, hogy érezze milyen kapni, én közben felvettem videóra hogy majd fel tudjuk tölteni Joe youtube csatornájára. Aztán rajtam is bemutatta, hogy érezzem. A két nappal ezelőtti kezelésből nyomai még érezhetőek voltak a testemen így sokkal jobban fájt. De izgi volt, hogy ő a saját kezelésében igazából ezt a technikát használja. Triggerpontoknak nevezi, de hívhatjuk terápiás pontoknak vagy reflexzónáknak is, ahogy kezel. Utána megint nagyon elégedettnek meg boldognak éreztem magam, ahogy sétáltam hazafele.

Útközben készítettem fotót az egyik boltról, hát sok thai háztartásban ilyen a tűzhely. Meg a csuda kis seprűkről, ki fedezi fel miből készült a képen szereplő lapát?

Majd elmentem a Warrot market-re venni egy hajcsattot, amin egy hawai rózsa van.

Holnap lesz a tanfolyam 2. napja, nagyrészt szerintem a ma tanultakat fogjuk gyakorolni. És remélem holnap nem kapok masszázst, a testemnek kellene egy hét hogy rekonstruálja magát.

Reggel időben sikerült felkelnem, és elindulnom a vízum hosszabítása végett a bevándorlási hivatalba. Olyan mázlim van, hogy nyílt egy új iroda innen 23 perc gyalog. Az utat már ismertem, és azt is tudtam, hogy a parkoló felől kell megközelíteni az irodát. Fél órával nyitás előtt 45-en álltak (ültek) sorban. Ilyen békés sort szeretnék majd megtapasztalni otthon. Majd megjelent 3 hölgy, végigmentek a soron és mindenkinek sorszámot osztogattak. Mivel minden papírom megvolt, azonnal kaptam sorszámot.

Az első sorszám a rózsaszín 17-es volt. A hivatal nyitásától kb 40 percig tartott mire szólítottak. Minden megvolt.

• TM 7-es nyomtatvány kitöltve, minden oldal szignózva, fotó felragasztva. Csak a lakhelyem gps koordinátái hiányoztak.
• TM30, amit a vendégház tulaja adott, és igazolja hogy ott van a szállásom.
• az útlevelem fotós oldalának fénymásolata, szignózva
• Az útlevél pecsétes oldalának fénymásolata, szignózva
• 19.000 Baht, ami most kb 19.000 Forintnak felel meg.
• És még alá kellett írnom két oldalt, ami thai-ul van és arról szól hogy tisztában vagyok a büntetéssel, ha tovább maradok az országban.

Miután ezeket összekapcsolták, leellenőrízték, kaptam egy másik sorszámot. Ezzel a belső térben álltam sorba kb 3 órát. Itt állítólag leellenőrzik, hogy bűnöző e az ember. Jeremy-vel kanadai tanatológiás társammal itt futottam össze. Ő tavaly december óta van Thaiföldön, mindig visa on arrival vagy visarun-nal kapja a 30 napos pecséteit. Remélem ezt olvassák Ferihegyen azok akik nem akartak felengedni a repülőre. :) )

Aztán végül itt is szólítottak, csináltak egy fotót (ezt imádják a thai-ok) és már január 23-ig maradhatok Thaiföldön. Nagyon megkönnyebbültem, hogy most egy ideig ezzel sem kell foglalkoznom.

Jeremy elvitt a masszázs iskolához, ahol egy kis csapat craniot gyakorolt éppen. Én is csatlakoztam. Ami abból állt hogy kaptam egy kezelést amitől még jobban kisimultam. Aztán elmentünk egy igazi kávézóba, ahol ittam egy macha latte-t. Na ez igazi. De kétszer annyiba kerül, mint máshol. Mondjuk így is fele annyiba, mint otthon. Ami izgi, hogy még egy menő helyen is műanyagba adják.

Szóval amint kihozták az elsőt a pulthoz ugrottam hogy rendes pohárba kérem. Kíváncsi vagyok, Ázsiában mikor fogják majd fel, hogy az a rengeteg műanyag nem szükséges az életben maradáshoz. Egyébként nagyon rugalmasak, eddig mindenhol adtak a kulacsomba thai tea-t.

Holnap kezdődik a haladó hasmasszázs tanfolyam, kíváncsian várom milyen izgalmakkal leszek gazdagabb.