Az éjszakai vonat egy igazi luxus dolog, ahol az ember jobb ellátást kap mint egy repülőn. Legalábbis én így éltem meg. Először még kényelmes üléseken ültünk, aztán jött egy fiú, kihúzta az ágyakat, felhúzta a fehér párnát és lepedőf, felakasztotta a szőnyegeket, és mindenki kapott bordó takarót. Az idegrendszerem nem hagyott aludni, de beugrott Wera melatoninja amit Jatlag-re adott, bekaptam egyet, és tényleg nagyobb nyugalomban, de nem aludtam. Fél hatkor jött a fiú ébreszteni, kb fél hétkor értünk be az állomásra.

A vonatállomás óriási, sehol egy információ. Kitereltek minket az allomás elé, ahol egy csomo taxis, tuktukos ugrik az emberre. Az egyik végre elarulta hol a buszmegálló, a kis száz literes zsákommal meg a kis hátizsákkal átmásztam néhány sínen, mire cégre megérkeztem egy buszmegállónak tűnő helyre. Összebarátkoztam egy japán lánnyal, aki ugyanarra a buszra várt, mint én. Bevillant az első utam, mikor megtapasztaltam, hogy mennyire nyitottátesz az egyedül utazás. 21 voltam és egy hárlemi hostelben összebarátkoztam egy izraeli fiúval, meg egy franciával. Együtt jártuk a várost. Akkor még nem tudtam, hogy ezek a kapcsolódások csak azokra a pillanatokra szólnak.

Kb. másfél órát zötyögtem a bankoki buszokon. A végén csak 5 percet kellett gyalogolnom a szállásig, egy airbnb, ahol engedték hogy lerakjam a táskáimat. Meg hogy a nappaliba leüljek meg megmosalkodjak a fürdőben. Kb 8.30-ra értem oda és 15-től foglalhattam el a szállást, így kicsit megpihentem, majd elindultam sétálni. De annyira fáradt voltam hogy másfél óra bolyongás után visszajöttem, kb délre. A fiú megint beengedett. Aztán elkezte takarítani a szobákat, én meg felajánlottam hogy melocsolom.a.virágokat, mert rengeteg haldokló virág van alakásban meg az erkélyen is. Szerintem legalább fél óra volt mire mindent meglocsoltam. Aztán mondta hogy beköltözhetek, és hogy az erkélyes szobát kapom, mert segítettem locsolni. Ledőltem, próbaltam magamhoz térni. Annyira fáradtnak éreztem magam, hogy órákig tartott, mire sikerült letusolnom és hajat mosnom. Utána elindultam a Tops Supermarket-be hogy vegyek gomba szószt meg tamarind szószt. De a Tops negyedakkora volt mint a 7eleven, így inkább oda mentem be. Vettem chips-et meg lóbab ropogtatnivalót fehérjének. Szemét kaja napot tartottam. Majd visszasétáltam és a tulaj srác csinált egy vacsit a vendégeknek. Este 10-kor kezdtünk enni. Csirke, kimchi, párolt.pak.choi, tavaszi tekercs. Az asztalnál ült egy tajwani fiú, a koreai lány, és Alice a tulaj és a tesója. Mindketten vendéglátósok, nagyon szociálisak, könnyedek, a vége az lett hogy egy barátjuk hozott bort és az erkélyen énekeltek, gitároztak, olyan volt az egész mint egy álom.Alice 40 éves de 20-nak néz ki, a tesója 43, Arti, művész, zenész, dj. Dalokat ír. Nagyon felszabadult nyitott emberek, valószínű ezért is ilyen jók az Airbnb-zésben.

Éjfél után bementem a szobámba és nagyon gyorsan elaludtam. Pedig valószínű ők még tovább buliztak. A nagy csomagot ott hagytam, mikor repülök haza náluk fogok aludni és felszedem. Malajziába egy 5 kilós hátizsákkal és egy 2 kilós kézitáskával megyek.

Még a hűvösben ébredtem 6.30-kor. 7 körül keltem ki, csodás luxus napra számítottam. És így is alakult. 41 perc gyalog a szuper masszőr, 41 perccel korábban sikerült elindulnom. Azaz ha mázlim van pont beesek. Azonban egy tuktuk-os megállított 15 percre a célomtól, és ajándékba elvitt a masszőrhöz. Ez több okból is csodás, egyrészt még sose tórtént velem ilyen, még sosem ültem tuktuk-ban, és ráadásul ez a legdrágább taxi féleség. A legolcsóbb a Bolt s Grab robogó, aztán az autók, aztán a tuktuk. A fiú még félálomban volt, nem engedte hogy lefotózzam, azt mondta álmos az ábrázata. Szóval megérkeztem ChiChaihoz. Akiröl eddig csak jókat hallottam, olvastam, kivéve egy google minősítés ahol végül hazaküldte a vendéget kezelés nélkül. És a hölgy iszonyat mérges volt. De ahogy leírta a történetet, az volt bennem hogy mennyire menő már hogy ki tudja mi miatt, de csak úgy elküld egy vendéget. A le lényeg hogy kíváncsi voltam.

Nagyon kedvesen fogadott, megkérdezte van e valami a testemmel, sérülés, csak spiri hablagyot toltam neki, hogy a jobb oldalam sokkal erősebb mint a bal, a bal meg érzékeny, de hogy egyébként nagyon jól vagyok, csak szerettem volna kipróbálni nála egy kezelést. Kérdezte hogy teljes test masszázs szeretnek-e, mondtam hogy igen, de azt csinál amit gondol. Igazából nagyon jó érzéseim voltak vele.

A kezelés ágyon kezdődött. Hason feküdtem. Minden pont amit érintett, fájt, a hátamon meg a vállamnál, a lábnál nem. Szerintem egyetlen vonalat kezelt, de nem a klasszikus sen-eken dolgozik. Aztán a matracra feküdtem a földre, oldalsó pozícióban. Miegint a hátamat kezelte, egyelen vonalat. Na itt deréktájnál már ugráltam. Kérdeztem tőle hogy mi ez, mondta hogy a félelmed. Na ez megnyugtatott, mert Joe ugyanezt mondta nekem, a tegnapi PiJem-es womb liftingről nem is beszélve. Nem tudom miért fájt utána kevésbe, talán mert megnyugtató, hogy tudom hogy tudják hogy mi van velem. Plusz van összefüvvés a torok és az állkapocs feszültség, és a félelem között, mert azonnal bekapcsolt. Utána háton feküdtem, kaptam egy pici hasmasszázst, még jó hogy nem reggeliztem és hogy az elmúlt 4 napban is a hason dolgoztunk, így nitottab volt a pocim. Plusz tudtam, hogy tudja hogy ki vagyok. A végén egy óriási hangtálat rakott a szívcscakrámra, és zengette, majd átdolgozta középvonalat a koponyán, és mintha imádkozott volna. 90 perc volt.

Telejsen földelt voltam a végén, nem volt a szokásos mindenhol vagyok érzés. Megkínált teával, azt mondta hogy jó gyógyító leszek az emberek szeretni fognak, és hogy nagyon erős a maszkulin oldalam, amivel nagyon szerencsés vagyok mert mért meg tudja tartani a feminin oldalamat, aki így tud kapcsolódni. Azt már régóta éreztem, hogy erős bennem a maszkulin, viszont ezt nem előnyként könyveltem el. Megkérdeztem tanít-e, azt mondta év végére megépül a háza a természetben és majd ott, mert itt nem jó. Buli helyek a közelben, meg város. Ha még visszajutok, szeretnék tőle tanulni.

Utána elslattyogtam a pedikűröshöz és lilára festették a körmöm. Most voltam életemben harmadszor, ugyanott, ugyanarra a színre festettem. Valószínű legközelebb akkor lesz megint kifestve ha visszajövök. A lányok a szalonban nagyon kedvesek, az ember királynőnek érzi magát ott. 

Aztán a piacra sétáltam, vettem egy gyümölcs salátát joghurttal meg műzlivel. Meg egy thai teát. Ez a búcsú reggelim. Aztán még találtam szépséges szári szoknyákat meg nadrágokat a piacon. Szóval teljes elégedettséggel hazasétáltam. Útközben találkoztam Rosemary egyik asszisztensével, a nevét se tudom. Csillagszemű törékeny 50 körüli nő. Megállt a robogójával, meséltünk egymasnak ki merre tart, ajánlottam neki a masszőrt, megölelgettük egymást, és mindenki útjára indult. Érzem, hogy van bennem egy nagy belső mosoly, és nem tudom otthon meddig tudom majd tartani, de remélem azért egy ideig meg tudom osztani másokkal.

Két órám volt pakolni. Hajat is akartam mosni. De a nagy csomag méregetésben elment az idő, a kedvenc padthai-osomhoz se tudtam beugrani. Hívtam egy taxit, de 20 perc múlva jött volna szóval lemondtam. Hívtam egy robogót. A tegnap éjszakai sofőr nagyon nem volt oké, de a mai egy tündér volt. Nem is voltam biztos benne hogy enged felszállni a robogóra mert van egy 100 literes 20 kilós hátizsákom meg a 25 literes pici meg az oldaltáska. De a fiú csak mosolyogva lepattant, azt se engedte hogy megemeljem a táskát, felerősítette hátulra. A másik hátozsákot a.lábához rakta. És épphogy de én is felfértem. És még a fejemre is ügyelt mert azonnal adott egy jó bukósisakot. Gondoltam ennek a fiúnak odaadom a taxi árát, ami majdnem kétszer annyi mint a robogós ár, de megérdemelte. Az állomason segített a csomagjaimmal a vendéglőig érni, ahol elvitelre kértem egy padthai-t így az ehhalál se fenyeget. 13 órányi vonatozás vár, alvó kocsiban.

Nagyon hálás vagyok a mai napért, mindenkinek aki ma támogatott hogy megélhessem ezeket az élményeket.

Amennyire sokat feszültem az első egy hónapban a vízumon, most annyira lazára vettem a szervezést. Ami azt jelenti, hogy holnap indulok Bangkokba és nincs jegyem.

Reggel kétszer csörög az óra, de a melegtől nem tudok mélyen aludni, ezért sokáig hallgatom a gondolataimat, meg a madarakat, és a háttérben érzem a város zúgását. A megtartó, gyógyító városét, ahol 200 templom van, a város tele könnyedséggel, tudással, lélekkel, gazdagsággal, szegénységgel. Rengeteg túristával.

Miután ébredezés közben rájöttem, hogy holnap indulok, hogy nem vagyok összepakolva, hogy nincs jegyem, megnéztem a vonatot, és olcsóbbank tűnik online mint a busz. Szóval írtam Elisabeth-nek hogy elsétálok a vonatállomásra, a szállástól kb 45 perc. Mert ha nem teszek valamit, egész nap agyalhatok hogy vajon lesz e jegy. És az rengeteg energia. És nem tudok jelen lenni a tanfolyamon. Szóval pakolásztam, elindultam, beültem a reggeliző helyre, rendeltem 2 tojást és rizst. Majd írt Elisabeth hogy neki is kell vonatjegyet vennie és hazafele beugorhatunk az állomásra. Attól, hogy elindultam a cél felé, és eldöntöttem hogy elgyaloglok, vagy ha nem lesz elég idő hívok egy Bolt-ot, és az állomástól a jeggyel a zsebemben már nyugodtan hívhatok egy másik Boltot hogy elvigyen PiJem-hez, szóval attól hogy nem pörögtem a gondolataim körül mint egy búgó csiga, hanem konkrét terveim voltak, és el is indultam időben. Ettől lenyugodtam, és teljes lelki nyugalommal megyek majd délután jegyet venni.

Nem volt új anyag a tanfolyamon kettőnket már megnézett PiJem, és ketten maradtunk, így előkészítették a pocinkat a méh emelő gyakorlathoz. A pontok az egész testen, a gyógynövény párnás masszázs, olajos, majd végül a has pontjainak kezelése. Először a görög lány méhét nézte meg, aztán az enyémet. Szóval elérkezett a nap amire vártam. Nehéz volt a szembesülés, de azért megtörtént. PiJem nekem külön letolt még egy adag bemelegítő lazító masszázst, megfogtuk a méhemet, de nem próbálta a helyére rakni, azt mondta előbb érzelmi oldásra van szükség. Alapvetően azt hiszem tudtam, hogy mi a helyzet, de megérinteni az egy másik dolog. Azért szeretek megérinteni embereket, mert egy érintés, egy ölelés többet tud mesélni mint több órányi beszélgetés.

Utána körbe ültünk, azt mondta amiről eddig tanultunk az egy szent tudomány és hogy úgy és akkora tisztelettel érintsük meg a méhet mint ami kijár az élet forrásának. Mesélt a tanáráról, hogy a tanárának nagyon erős kapcsolata volt a spirit teacher-rel. Azt hiszem a thai medicinának ez az a része amiről nagyon keveset tanítanak, hogyan kapcsolódnak ezek a tanárok a nem testben levő mestereikkel. Számunkra teljesen kínai. De azért vágyunk rá, hogy ennyire megtartva meg vezetve legyünk.

Jó volt látni, ahogy PiJem napról napra erősebb volt. Azt hiszem jót tett neki a munka, ez volt az első képzése miután megműtötték mellrákkal és elkezdte a kemót. És jól néz ki, élettel teli. Hálás vagyok, hogy tanulhattam tőle, nem azért mintha olyan sok új tudáshoz jutottam volna hozzá, hanem azért, mert a vágyam valóra vált, és egyre jobban képben vagyok arról, hogy mit tudok.

A tanfolyam után Elisabeth elvitt a vonat állomásra, megvettem a holnapi egyetlen maradék vonatjegyet az éjszakai vonatra, (hogy lehetek ennyire mázlista???) És hazamentünk, majd be a belvárosba. Weronikával vacsiztam. Csodás volt látni az ő szemével, hogy friss szemmel művészként mire figyel. Izgalmas volt hogy megosztotta csalódásait és elvárásait. Elmentünk egy eldugott étkezdébe a Chiang Mai Gate-nél levő piacon, pad thai-t ettünk. Miközben egy patkány szaladt át a lábunk alatt. Utána megpróbáltunk bejutni néhány templomba de mind zárva volt. Hálás vagyok nagyon ezeknek a csoda embereknek, hogy ismerem öket, élvezem a bizalmukat, látom őket boldogan, teljesen az erejükbe állva. Wera közülük való. Inspiráló energiabomba, aki áttranszformálja a világot és nem ismer kompromisszumot. Elbúcsúztunk. Ki tudja látom-e még őt.

Majd hívtam egy Bolt-ot és hazajöttem. Nem volt jó érzésem a sofőrömmel.

• Holnap lesz az utolsó fél napom Chiang Mai-ban. Reggel elmegyek masszázsra, aztán egy búcsú pedikűrre, meglátogatom még a piacot egyszer, majd hazajövök összeszedni magam és elmegyek az állomásra az óriás csomagommal. Jody azt mondta hogy nem láttam még semmit a városból, pedig 2,5 hónapot töltöttem itt. Ha visszajövök valaha, akkor nem a kurzusokra fogok koncentrálni, hanem a létezésre, a nyelvre, a kultúrára, a buddhizmusra, a templomokra, vipassanára, craniora, a dzsungelre. 

Megbeszéltük, hogy reggel gyakorlunk Elisabeth-tel, aki a szomszédom a vendégházban. Viszont ma én ébredtem későn. 9.15-kor kezdtünk, arra volt idő hogy én gyakoroltam rajta, félálomban, azt se tudtam hol vagyok. Leterítettünk 2 jógamatracot és azon toltuk a földön. Majd miután megkezeltem, megbeszéltük, hogy 10.30-kor felszed a reggeliző helyen, ő otthon akart enni. Írtam neki 10.40-kor hogy hol van, semmi. 45-kor hívtam, nem vette fel. Elindultam a szállás felé, hogy ránézzek, mikor írt hogy bocsi. Mire visszaértem a szállásra addigra ért le a parkolóba. Vicces volt, hogy megbeszéltük, hogy 30-kor indulunk, és ő mondta hogy túl korán érkezünk. Viszont PiJem azt kérte 15 perccel előbb érkezzünk de ezt senki nem tartja be. Szóval mondtam hogy nem gond ha korábban érkezünk mert gyakorlunk. És rábólintott, de akkor indultunk el végül ahogy ő eredetileg szerette volna, 20 perces késéssel.

Ma már jött a holland lány, az orosz meg a 4 éves fiával érkezett, mert ma nincs suli. Imádkoztunk, gyakoroltunk, bemelegítettük a pocakokat a gyógynövényes párnákkal, olajjal, majd vettünk 3 új technikát. Végre ma éreztem hogy egyre közelebb kerülök a célhoz. Már 3-ra végeztünk, ezért PiJem megnézte a holland meg az orosz lánynak a méhét. Hogy jó helyen van-e. Az orosznak tökéletes helyen volt pedig két gyerekreket szült. A holland lányak a bal oldalon volt hátrafele csavarodva. Először meg voltam picit illetődve, mert azt hallottam hogy a méh visszahelyezése nagyon fájdalmas. De PiJem nagyon lágy finom technikát használ. A méh a helyére került, a lány érezte hogy jobban lát meg hogy visszakerült a központjába. Minta a nézése is megváltozott volna. Mosolygott.

Így jöttünk el. Holnap először végiggyakoroljuk a tanultakat aztán megnézi majd hogy a mi méhünk hol van és visszarakja a helyére.

Hazajöttünk. Én Jodyval vacsiztam, Bori kötött össze minket. Egy ős thai masszőr zenész. Nő. Nem tanít masszázst, pedig akikkel együtt tanult, mind tanárok. Mondta hogy minden tanára halott már, és hogy lehet van kapcsolat a munkájuk meg a haláluk között. A thai masszőrök akkor 50-60 éves koruk körül halnak? Asakonanda 50 évesen ment el, Pichet 65, Chaiyuth 61 évesen. Mondtam Jody-nak hogy Rosemary 82 és jó bőrben van. Mondjuk ő nem thai masszázst tanít.

Jody-nak még jelenése volt, nemsokára hazarepül, így az összes barátjával találkoznia kell, így 8-kor elbúcsúztunk, mindenki ment az útjára. Nagyon furi volt találkozni vele, aki valószínű legalább annyira képzett és nagy tudású, mint bármely tanárom, mégse tanított masszázst soha. Nem sikerült eljutnunk odáig, hogy rájöjjek miért alakult így.

Nem lett semmi abból, hogy megbeszéltük Elisabeth-tel a reggeli gyakorlást. Későn ébredt. Szóval elmentünk reggelizni, mert az orosz lány miatt 11-16-ig lesz a tanfolyam hét közben, így nem tudunk ebédelni. Kb időben, és elsőként érkeztünk PiJem-hez, és azonnal elkezdtük a tanfolyamot, nem vártunk az orosz lányra, aki mindig késik. Imádkoztunk, hoztunk felajánlást is a virágpiacról. (A holland lány rosszul lett előző éjjel, mert Lahu village-ben benyalta a hányós fosós cuccot. 4 főből 3, akik elmentek a faluba végighányták az éjjelt.) Szóval ma hárman toltuk. Folytattuk az oldalsó poszícióban a csípő és a láb pontjaival, plusz volt gyógynövény párnás és olajos pocakmasszázs is. Lassan halandtunk, mert nem párosan voltunk.

Mégis elégedettebbnek éreztem magam mint előző nap, mert nem egy órás késésel keztük, nem vártunk a későkre, és haladtunk.

A nap gyorsan eltelt, hazamentem Elisabeth-tel és este is otthon maradtam. Jól esett az egyedüllét.

Éjszaka egy szúnyoggal harcoltam, sokáig nem tudtam elaludni. A meleg és a szúnyog együtt sok.

Elérkezett a nap, amikor végre eljutottam PiJem-hez a Lifting the womb tanfolyamra. 13-kor kezdtünk, szóval előtte ki tudtam pihenni magam, mert a cranio 2. után megint bedurrant a torkom. Írtam is neki, hogy mehetek-e így.

Késve kezdtünk egy órával, én érkeztem először, pedig 10 perces késésben voltam, mert azt kérte 15-20 perccel korábban érkezzünk. A görög lány 10 percet késett, az orosz 45 percet. A holland két órát, de ő két nappal korábban már szólt a tanárnak.

Fura volt a nap. A tanárnak ez volt az első tanfolyama, mióta elkezdte a mellrákos kezelést. Kicsit bizonytalan volt, fáradékony, és hagyta hogy a fejére nőjünk. Az anyaggal alig haladtunk. A demonstráció alatt állandóan kérdeztünk, ezért azzal se haladtunk. A végén volt gyakorlás, amitől megnyugodtam, meg mondtam a többieknek, hogy holnaptól hagyjuk már szóhoz jutni a tanárt.

Azt hiszem nehéz, hogy új a tanár, új a hely, új a csoport, nehéz eljutni a tanárhoz, mind taxival jöttünk. Ráadásul pályán kell jönni, és sokkal lazább vagyok mint mikor megérkeztem Thaiföldre, de akkor is van bennem félelem a pályán motorozástól. Persze próbálok lazítani.

Mázlim van, mert a görög lány ott szállt meg ahol én, és van robogója, szóval hazamentünk, zuhany, aztán elvitt a többiehez, a Goodsouls Kitchen-be beszéltük meg a Wera szülinapi sütijének megevését, ahol csodás vegan hamburgereket meg sütiket árulnak. Igazából minden finom. A vendéglő előtt raktak ki, és nagyon jól éreztük magunkat. Werával elfeleztünk egy hamburgert, mert vacsira túl nagy az adag. Meg négyen feleztünk két sütit. Azok is isteniek voltak. Ez ebben az országban elég ritka, hogy európai léptékkel finom sütit áruljanak. Csacsigtunk fecsegtünk, rengeteget nevettünk, Wera viszi igazából a show-t. Aztán elsétáltunk a motorig, onnantól Carlossal sétáltam. Volt egy randija, elkísértem, majd hazasétáltam. Egy kitya majdnem megkapott, éreztem hogy hátulról nekem akar jönni. És bekapcsolt, hogy valaki hetekkel ezelőtt megkérdezte, hogy nem félek e a vad kutyáktól éjjel. Azt válaszoltam akkor hogy nem. De ezen az éjjelen 3 kutya is elindult felém és morgott, fura volt. De egyben hazajutottam. És arra gondoltam hogy mennyire tökéletes a lét, tanulhatok egy tanártól, aki csoda hogy tanít, gyorsan és ingyen hazajutottam robogóval, gyorsan és ingyen eljutottam az étteremig. Csodás és könnyed estét töltöttem az ismerőseimmel. De vajon hogy kezelnénk, ha lenne köztünk feszkó? Akkor is vajon mindenki ilyen könnyed meg vicces lenne? Meg tudnánk oldani intelligensen? Reménykedem, hogy majd mikor lesznek feszültségek már egy magasabb szinten tudunk rájuk reagálni.  Nem a szokásos szőnyeg alá söprős módon. De majd hozza az élet. Könnyű jól lenni a könnyedségben, könnyű élvezni ezt a végtelennek érződő megtartottságot. De kell erőt merítenem a könnyedségből. Vizsgálom magam most. Ritkán érzem magamban a könnyedséget. Hogy mi a recept.

Ma volt az összegzés. Délelőtt Rosemary még mutatott néhány fogást, mert kihagytunk két csontot. Az orrcsontot és a járomcsontot. Ginával voltam, aki thai de amerikában él. Nagyon jó meg biztonságos vele gyakorolni. Majd volt egy bemutató, hogy ketten kezeltek egy embert. Volt egy nő a csoportba mindenféle kontakt táncos mutatvánnyal tolta végig a kezelést össze-vissza nyújtózkodva rugdalva. Még tegnap kérdezte hogy lehetünk e együtt. Egy részem ki akarta próbálni, egy másik részem meg maradt volna konfort zónán belül. Mikor leesett, hogy most 3x 90 percet fogunk kezelni, úgy döntöttem hogy nem kínzom magam. És azonnal elfogadtam, hogy a két magyar lánnyal leszek. Akiket ismerek és szeretek és a testem megbízik bennük.

Volt egy kapó, és a két adó közül az egyik volt a főnök. Az első kör könnyen ment, mert a profi craniós lány volt a főnök. Én az, aki az ő utasításait követte. Azt hiszem ez volt a legteljesebb kezelés. A következő körben én voltam a főnök, de annyi érzés feljött a testemben hogy teljesen elvesztem. Szerencsére a kapó teste viszont biztonságban érezte magát, szóval nagyon szép folyamat volt, de nekem legtöbbször lövésem se volt mi történik. 

Én voltam az utolsó, hát a kezelésemet egy vergődésnek éltem meg nagyon lassú oldódásokkal és beragadásokkal. Utána még némi érzelem is kijött önsajnálat formájában. De mennünk kellett a teremből, szóval néhányan feltettek kérdéseket aztán vége lett ennek a csoda 6 napnak.

Végigölelgettem mindenkit, majd rohantam haza, mert ma van Weronika szülinapja, és együtt vacsiztunk, Wera, Chris, Carlos. Most láttam őket először együtt, külön külön már régóta ismertem őket. Nagyon szép pár lettek. Igazán csodás, mikor két ilyen jó meg széplelkű ember egymásra talál. Tökéletes pár.

Ma reggel már jazzes hanggal ébredtem. Az első tanfolyamon is így ütődtem ki az ötödik nap körül. Nem komoly a dolog, és folyamatosan változik, de ma azt éreztem hogy vlami bennem ragadt, és hogy nem tudok tovább menni.

Megint a fogakról volt szó, hogy fizikai és mentális nyomai lehetnek egy egy fogászati beavatkozásnak, és nem csak arról beszélek, hogy traumatikus a fogorvosi élmény, és hogy lasan gyógyul, lassan szokjuk meg. Hanem hogy egy adott bevatkozás nyomai, az általa ejtett vágás, vagy a fogszabályozás, a pótlások, a protkó konkrétan fizikai fájdalomhoz vezethet, pl. ha egy gyereknek esztétikai okból fogszabályzót visel az vezethet gerincferdüléshez, migr3nhez, vagy depresszióhoz. Azaz kb bármihez.

Ma délelőtt a sphenoidale fölött levő csontot érintettük, ami a koponya közepén van. Szájpadcsont magyarul. Azt hiszem nekem ez a terület akkora feszültségben van hogy ma nem oldódott. A kedves thai fogorvos lánnyal voltam, szóval eléggé mázlim volt. 

Utána volt egy beszélgetés arról, hogy egyesek milyen mozgásokat végeznek kezelés közben. Mert mikor körbenéz az ember sokszor olyan mint egy cirkusz. Van aki jóga gyakorlatokat tol,van aki rázza a lábát, van aki kontakt tánol. Van olyan, mikor a testből kiszakad egy mozdulat, ami irányíthatatlan. Egy remegés, egy idegi rángás. De ezek a mozdulatok amiket sokan csinálnak egy begyakorlott.ismert mozgás, és amikor történik valami a testben, az illetőnek biztonságosabb kimozognia magából egy ismert mozgással, mint hogy hagyja ami van. És ez érezhető, hogy a mozdulat honnan jön, a testi intelligencia megnyilvánulása, vagy egy beragadt mozgásminta ismételgetése. Rosemary azt mondta hogy fontos hogy beszélünk erről, mert mint kezelő, ha előítélettel vagyunk, az hat a kezelésre. Szóval ha valaki letol egy táncművészeti előadást az asztalon, akkor a feladat, hogy lekövessük, és teljesen előítélet és ítélet mentesen együtt játszuk a játékot az illetővel.

Izgalmas volt, hogy a délutáni kezelés alatt tíz százalékra csökkent a performanszok száma a délelőtthöz képest. Mintha az hogy egy kis tudatosság került a témába, kioltotta sok mozgás forrását.

Ebédidő alatt Biankától kaptam egy kezelést, eredetileg azt szerettem volna ha tartja a shenoidale-t. De az lett belőle hogy bekapcsolt a szokásos nyak feszültség. Nagyon hálás vagyok neki hogy szán rám időt, szerintem rengeteg dolog mutatta meg megát, még ha nem is oldódott ki.

1. Délután a maxillát kellett távolítani a Shenoidale-től, és megfogtunk minden fogat. Nagyon izgalmas, hogy vannak fogak, amik erősek mint a kőszikla, vagy gyenge, vagy mozgékony, vagy csavarodik, vagy nincs jelenéte. Azt hiszem ez a nap is a tabudóntögetésről szólt, hogy integrálunk egy olyan testi területet, amihez félelem, undor, szégyen kiszolgáltatottság kapcsolódik. 

A mai nap a fogakról szólt. Rosemary két órát beszélt róla, mi történik a fogakkal, milyen beavatkozások lehetségesek, implantátumok, hidak, operációk, amik teljesen megváltoztatják a test struktúráját, és óriási feszültséget hagynak maguk után és betegségeket okozhatnak. Fogszabályozás. Balesetek, ahol sérülnek a fogak. Korona, híd, implantátum. Azt vettem észre ahogy mesél, sztorizgat, egyre jobban be vagyok feszülve és parázom hogy én ezt nem akarom. Szóval mikor megkérdezte hogy ki lenne a modell akkor azonnal jelentkeztem. Szerencsére a többiek is féltek szóval én voltam az első. Éreztem hogy irtóra félek, ahogy közeledtem az asztalhoz, a testem mindenfélét elkezdett termelni.

Rosemary bemutatott egy sorozatot, amit már gyakoroltunk:

• a 7-es csigolya kulccsont kör,
• az occiput és a nyelvcsont kör, ami a palyzsmirigy porc fölötti kis csont.
• Occiput (nyakszirtcsont)
• Frontale (a homlokcsont)

És ezután jött 2 fogás gumikesztyűben:

• Maxilla, (felső állcsont)
• Ethmoidale (rostacsont)

Teljesen be voltam parázva hogy benyúl a számba és megfulladok. Szóval mikor Rosemary bemutatta rajtam a kezelést, nagyon finoman érintett, és egy részem tudta hogy biztonságban vagyok, de a másik részem hullámokban fuldoklott csendben. Közben próbáltam lazítani. Nem tudom meddig tartott a kezelés, rengeteg minden oldódott. Ki tudja mi.

Aztán én kezeltem a belga nőt, aki szétparázta magát, volt egy nagyon durva fogászati élménye 10 évesen. Szóval kb semmit nem éreztem csak próbáltam a lehető legfinomabban és leglasabban tartani-mozgatni a kezem. Sokat instruált, sokat javított, de éreztem hogy így jó ez az egész. Ő irányított, nem csak energetikaliag de szavakkal is. Ettől ő is feloldódott, hogy ő a főnök, meg én is, hogy könnyű együttműködni, nem fogom túltolni, mert azonnal visszajelzést ad. Közben a szomszéd asztalon valaki rengeteget mozgott, a terapeutája le tudta követni, de örültem hogy az én páciensem nem ugrál. Volt akinek sírógörcse lett. Nem csodálom, annyi trauma kapcsolódik az embernek a szájához, a fogorvoshoz. Azt hiszem talán a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, a leuraltság a legszörnyűbb az egészben. Hogy nem lehet elmenekülni.

Van a csoportban két thai fogorvos. Ezért még izgalmasabb, hogy ők is ennyire rálátnak hogy mit tesznek nap mint nap. El is mondta az egyikük, hogy őket arra képzik ki, hogy megjavítsák a dolgokat, és nem tanulják a dolog pszichologiai aspektusát, illetve azt, hogy vannak igazából nem szükséges műtétek, pl egy bölcsességfog kiműtése, vagy idős korban az implantátumok, amik nem szükségesek, de szépészeti szemponból nagy biznisz van benne, és nagyon egészségkárosító.

Ebédelni egy új japán helyre mentünk, én miso levest és krumpli salit ettem. Olyan pici adag volt hogy utána hazamentem gyümölcsöt enni.

Délután én voltam a kapó, és nagyon érdekes volt hogy nem volt bennem semmi félelem. Hihetetlen felszabadító volt a kezelés. Persze rengeteg feszkó van bennem még, de akkor is éreztem hogy a lehető legjobb dolog történik épp velem ami ezen a kurzuson történhet.

Olyan volt, mint mikor az ember elmegy egy hang ébresztö, integráló, ének workshopra, amiből szerencsére már sok van otthon is. És azokat a hamgokat, amiket nem merünk kiadni, mert félelmetes nekünk vagy másoknak, vagy csak szégyen kapcsolódik hozzá, hogy nem elég jó a hangom, vagy csak egyszerűen az adott kultúra kitagadta az adott hangot, hogy undorító, vagy nem illik, szóval minden egyes ilyen hang kiadása integrálja egy énrészünket.

Ugyanígy, ha a testnek vannak olyan részei, amihez félelem kapcsolódik, mint a száj, és megérintik, tisztelettel és figyelemmel, akkor a félelem, a szégyen, a fájdalom leomik, a rész integrálódik. Ezt éltem meg ma. A torkom persze be van durranva nagyon, remélem gyorsan kimegy. És nagy kíváncsisággal várom a holnapot, bekuckózva.

A mai nap témája az os sphenoidale volt. Magyar művészneve, ékcsont. Az állkapocs kivételével az összes koponyacsont kacsolódik hozzá. (Bocsi ha ez nem igaz.) Ez a csont egy szupercsont. A kezelése ezért elég intezív tüneteket produkált a csoportban. Valaki sírógörcsöt kapott, van aki rángatózni kezdett. Én szerencsére a szuper bizalmatlan japán fiúval voltam, aki a 40 perces kezelésnél fél óra után kezdett belazulni, így nem produkált meglepő hirtelen tüneteket, de benne volt a térben, hogy most valami szuperizgalommal játszunk. Olyan ez, mint nekem a hasmasszázs. Belenyúlsz a legizgalmasabb izgalom közepébe. Sok olvadást érzékeltem, a srác szerette volna ha folytatom amikor neki kell adnia, de mondtam hogy maximum utána. De ahhoz nem volt kedve. A kezelés után azt éreztem, hogy ezzel a csonttal még nagyon sokat kell foglalkoznom. Szünet után én kaptam, izgi volt, a srác szokott kezelni, és bár nem volt tökéletes a kezelés, túl sok nyomást adott, túl sokat gondolkozott, próbálkozott, de mikor végre abbahagyta, az utolsó 10 percben, akkor beindult a dolog intezívebben. Nagyon izgalmas megtalálni a fókusznak azt az erősségét, amitől a test inteligenciája még biztonságban érzi magát, de nem túl sok. A végén megbeszéltük, hogy akkor volt a legjobb mikor elkezdte a fákat bámulni.

A furi ír fiúval ebédeltem, kiderült hogy 40 éves, hogy thai barátnője van, hogy cripto biznisszel szórakoztatja magát. Nekem ő nagyon nem biztonságos, kezelő partnerként. Ő volt az, akitől teljesen befeszültem. És a testem azt mondta hogy nem. A japán srác azután lett rosszul, hogy kezelést kapott tőle. Szóval érdekelt hogy mi annyira NEM bennem ezzel az emberrel kapcsolatban, de nem jöttem rá. Rosemary szinte mindig odamegy hozzá gyakorlás közben, szval valószínű nagyon bírja. Általában ha van férfi a csoportban, akkor őket kiemelt figyelemmel kezeli.

Délután is ugyanez volt a téma. Jó is, mert totál le volt zsibbadva az agyam. Iszonyat mennyiségű feszültségvan a fejemben, a koponyámban, a nyak és koponya körüli izmokban. A furi lengyel lánnyal voltam, aki azonnal azzal kezdte, hogy neki 2 napja semmilyen mozgást nem produkálnak a koponya csontjai. És hogy nagyon érzékeny a shenoidale, az occiput az még ok. Nagyon lágy kezelést adtam kb meg se érintettem az csak az elején. Amiért nagyon hálás volt. Arról lövésem sincs hogy volt e craniális pulzus, mert annyi mindenféle mozgást olvadást érzékeltem. Utána tőle kaptam, nem volt rossz. De jó lenne egy igazán jó kezelést kania ennek a résznek. Igazából még most is összevissza zsibbad a fejem és a nyakam, szóval még van a területben rengeteg elengedési potenciál. Viszont a térdem és a csípőm nagyon nagyon sokat javult. Igazából meg is feledkeztem róluk az elmúlt 3 napban.

Korán, 4-kor végeztünk, ezért volt lehetőségem megkérdezni, hogy ki hogyan érzékel, 3 ember kivételével mindenki megosztotta. Nagyon izgalmas, hogy senki nem mondja meg hogyan "hallgassuk a testet" mégis mindenki tudja érzékelni. És a legtöbben hálásak voltak, hogy van egy megosztó kör. Volt aki nem, de ők kimaradtak. 

Utána volt egy nagyon szép gyógyítás. Az egyik thai lány megosztotta, hogy mi számára az, hogy azt tanulta a szüleitől, hogy ő erős és mindent meg tud csinálni. És rájött, hogy ez nem így van. Azt hiszem a mondat, amitől kipukkant a buborék az volt, hogy gyenge aki érzi a fájdalmat. Vagy valami ilyesmi. És előtört az érzelem. A jelenlét gyógyító ereje manifesztálódott. Csak annyi, hogy "Látlak." Nem tudom értelmesebben leírni sajnos. Sokáig csend volt. Aztán Rosemary intett h menjünk és a legtöbben felálltunk és haza indultunk.

Ma nem szocializálódom, ez a sphenoidale egy kicsit sok volt mára. Csak pihenek otthon, ananászt meg sárkánygyümölcsöt és kígyógyümölcsöt ettem vacsira. Fel kell töltekeznem vitaminnal mert otthon nem nagy a felhozatal.