Utazó Blog. Hasmasszázs, cranio, thai yoga masszázs

Thaiföldi tanulmányút

Thaiföldi tanulmányút

Triggerpontos csuda masszázs

Avagy mitha átment volna rajtam egy úthenger

2023. december 11. - Kriszti_thailand

Ébredeztem, csiseregtek a madarak, viszonylag hűvös levegő áramlott be az erkély ajtaján, már kelt fel a nap. Megnéztem az időt, de túl korán volt. Gondolatban készültem a bevándorlási hivatalba, illetve azt álmodtam, hogy sorban állok. Mikor felkeltem s az órára néztem, már elkéstem. )-kor nyitnak, fél 9-re akartam oda menni, és már 8 elmúlt.. És minimum félóra séta innen a Central Festival-nál levő hivatal.

Elkészültem, iratok nálam, már csak ragasztót kell szereznem. De a tulaj néni sehol. 10 perc volt mire elértem, mire megtalálta a ragasztót, mire rájöttem hogy a lejárt ragasztóval hogy tudok ragasztani, aztán sietve elindultam. Négány perc sietés után esett le hogy sietek. Nem vagyok jelen. Rápillantottam a telefonomra, és a tulaj néni írt hogy nincs nyitva a hivatal mert ünnep van. Hát, megspórolt nekem minimum egy óra sétát. Visszakanyarodtam reggelire vadászni, szerencsére a közeli zöldséges nyitva volt, mindig van nekik némi felszeletelt gyümölcs, megvettem egy zöld körtére hajazó valamit, amibe semmi vonzót nem találtam, elég jellegtelen íze volt, ami túlérett volt annak volt izgi bukéja. A szobám előtt összefutottam a tualj nénivel, megkínáltam, ő árulta el, hogy ez guava. Életem első guavája. Nem biztos hogy még eszek.

3-ra mentem Joe-hoz masszázsra, addig ennem is kellett, szóval fél egykor elindultam. Ettem egy kao soi-t és hozzá kértem egy kókuszt.

A kókusz számomra olyan dolog, mint az oliva régen. Addig kóstolgattam, még rá nem kattantam a kollégiumban. A kókuszért se voltam oda eleinte, de mikor a tavasszal a dzsungelben elkaptam valamit, amitől minden kijött belőlem, csak a kortyonként fogyasztott kókuszvíz nem, hát, valami átfordult bennem a kókusszal kapcsolatban. Útközben betértem egy boltba, vettem egy kis táskát meg egy szarongot, ezkre se kell végre több vágyakozási energiát pazarolnom. Majd elsétáltam a tanáromhoz a kezelésre.

Azzal kezdődött, hogy mondta hogy nekem a félelem a témám, és hogy az lenne a feladatom, hogy tudatosítsam, hogy mitől félek, és ismerjem meg a félelmem tárgyát, akkor majd oldódik. És mivel családi karma, akár abba is hagyhatom a hagyományt. (Ennyi.)

A két és fél órás kezelés arról szólt, hogy triggerpontok kezelésével megpróbált egy új egyensúlyt kialakítani a testemben. Nem is gondoltam, hogy ennyi fájdalom elfér egy testben. Nem energiavonalakat kezelt, és nem használt se tenyerezést, se nagyujjbegyes nyomásokat, egyszóval igazából fel sem ismertem volna, hogy ez thai masszázs. Kezelte a hugyhólyagomat, a tüdőmet, a szívemet. Csinált olyan fogást is a bordáimon amire már nagyon régóta vágytam, de senkit nem tudtam megkérdni rá, hogy megcsinálja. Rengetegszer röhögtem fel, hogy ezt nem hiszem el, hogy azért fizetek hogy valaki megnyomja az összes fájó pontot a testemen. Volt, hogy azt éreztem a karom kezelésekor, hogy pengeti az idegeimet mintha egy gitár lenne. Vagy a nyakamnál volt egy pont, amikor azt éreztem hogy ki fog nőni a szarvam a szemem felett, ha azonnal abba nem hagyja. Mikor kérdeztem, hogy ezzel a technikával ugye meg is lehet ölni valakit, azt mondta hogy igen, a thai boxban is használják. Hamasszázst nem kaptam, mert hogy érzékeny most a pocim.

Miután vége lett, elmondta hogy mostantól ne tusoljak le 3 órán belül és ne igyak hideget. Megtanított két légzéstechnikára, ami erősíti a tüdőmet, és mondta hogy valami könnyűt egyek, ami savanyú. Pl tésztalevest. hazafele hála és öröm volt bennem, azt hiszem tényleg rengeteg fájdalom kioldódhatott.

Elsétáltam az Aroy Dee-be, a hosztesz lány mondta hogy nincs hely, a tulaj aki főz elöl, ő meg elkapott, hogy de ott van. Mivel tészta leves nem volt, ettem tésztát.. Közben figyeltem, mennyire lenyűgöző, hogy mekkora jelenlét van itt, a tulaj bácsi személyében, milyen szépen működik az étterem. Feláltamí, itt a fizetés hátul van, sorba kell állni. Oda akartam lépni a pénztároshoz, mert az előttem levő bácsi kiállt a sorból, mire mondták hogy várjak, a bácsi meg arogánsan beszólt valamit. Angol volt, vagy amerikai? Nagyon fura volt az arognacia ebben a térben, ahol az emberek kedvesek, előzékenyek és türelmesek. Kb olyan meglepő, mint az utakon a dudálás.

Holnap viszonyt nyitva lesz a Bevándorlási hivatal, szóval időben fel kell kelnem, és nem álmodni hogy sorban állok, hanem jó lenne ha a testem is ott lenne.

Menstruáció utazás alatt

Gondolkoztam megírjam-e mivel töltöttem a napomat. Először gondoltam megírom, aztán nem posztolom. Utána pedig élesen belémhasított, hogy még ma is, 2023-ban is a szégyen irányít, hisz tabuként kezeljük a női lét egyik legtermészetesebb dolgát, a menstruációt. Miért baj ez? Olyan, mintha a levegővételt kezelnénk tabunak. És ami tabu és nem beszélünk róla, arról keveset tudunk. Ez pedig azt jelenti hogy az egészségünk, a női lét egyik legalapvetőbb mechanizmusa tabusítva van. Semmit nem tudunk a saját működésünkről, és teljesen kiadjuk a felelősséget az egészségünkkel kapcsolatban valakinek, aki legtöbbször nem menstruál. Mert férfi. Szóval megszületett ez a poszt. 

Napok óta késett, így nagyon örültem, hogy végre megjött. Ha utazom, nekem mindig késik, az alváskimaradás, a stressz miatt. Mikor 21 évesen 3 hónapot voltam Amerikában, egyáltalán nem jött meg. Viszont híztam vagy 3 kilót amitől úgy néztem ki mint a kötözött sonka. És nem sima zsír volt. Mikor hazajöttem fél évig tartott, mire lement rólam az a valami.

Utána olvastam, hogy ez végülis teljesen normális, hogy utazáskor késik. És próbáltam ennek szentelni az egész napot. Ha már bezavartam magamnak azzal hogy nem tudok aludni utazás alatt, ha már nem kezeltem okosan a jet lag-et, akkor legalább most tartsam tiszteletben a testemet.

Nem találkoztam senkivel, csak ebédelni mentem ki, és direkt olyan kaját választottam amiben van zöld, meg magas fehérjetartalmú, és csak picit csíp.

Mikor hazaértem lefeküdtem a hideg kőre, felraktam a lábam az ágyra, élveztem hogy hűsít a kő, hisz kint 32 fok van, és ilyenkor egyébként is rengeteg hő van a testünkben. Kerestem olyan gyakorlatot amivel finoman tudom nyújtani a lábamat, erőlködés nélkül, és nem hosszan kitartott pózban, hanem lassú, dinamikus mozgással kerestem a feszültség határát. 

 Aztán megcsináltam egy menstruációhoz kapcsolódó "meditációt". Végiggondoltam mibe, kibe raktam energiát az elmúlt hónapban, és mindezt megpróbáltam elengedni. Még sosem csináltam ilyet, és nem értem miért. Miért most tudom megengedni magamnak. (Aztán persze egyszerű a válasz, itt teljesen befogadó szinte gyermeki állapotban vagyok, nem kell főznöm, hisz olcsó és finom az étel, nem kell takarítanom, mert naponta jön a takarító hölgy, és tanulni vagyok itt, nem dolgozni.)

Mivel mélyen megérintett a medi, kerestem filmet a menstruációról, hogy még mélyebbre menjen az élmény. Hát még minidíg elkeserítő a helyzet, hogy mennyire nincs igazából olyan film, ami ennek a teljesen természetes folyamatnak a szakralitásához vezet vissza minket. Szerencsére van egy dokumentumfilm, aminek az utolsó harmada viszont eljut oda, amit nézni vágytam. Nézzétek meg: The Moon inside you. 

 Aztán megnéztem, hogy mit mond az ayurvdikus tudomány a mentruációról, mert valahogy mindig logikusabb volt nekem, mint a tudományos verzió, mondjuk ezt se árt tudni:

menstruacios-hormon-szintek.jpg

Az ayurveda szerint a menstruációnk egészsége tükrözi az egész lényünk jóllétét. Ezért a menzesz alatti tünetekből következtethetünk a dósánk egynesúlyvesztésére. Az emberi ciklusok követik az univerzális ciklusokat, a női ciklus pedig a Hold ciklusait. Az ayurvéda szerint a ciklusunk egy lehetőség, hogy kapcsolódjunk a minket körülvevő világ ritmusához, hogy megadjuk magunkat neki, elengedjük amit kell, és egészséges áramlásba lépjünk.

Menstruáció alatt időt kell szánnunk a mély pihenésre, le kell lassulnunk, hiszen a testek nehezebb megtisztulnia, ha folyamatos rohanásban vagyunk. Ebben az időszakban egyébként is gyengébbek vagyunk, vért, méreganyagokat és hőt ontunk magunkból. Igen, régen a nők a Vörös sátorban együtt pihentek, de manapság ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Mégis érdemes a lehetőségeinkhez képest a pihenést választani. Például kerüljük ilyenkor a komolyabb edzést, mondjuk le az olyan tevékenységekről ami nem létszükséglet. Ilyenkor a női intuíció felerősödik. Érdemes figyelni a gondolatokra, álmokra. Akár érdemes naplót is vezetni.

És hogy lássuk az egész képet, ha ilyenkor befele figyelünk, mentruáció után az ovulációig érdemes új dolgokba belevágni. Ovulációkor kihasználni a kirobbanó erőnket, és utána meg elkezdeni a visszahúzódást lassan. Az egész annyira logikus. Miért is nem figyelünk magunkra és használjuk ki ezt a csoda ritmust ami együtt tud lüktetni a Holddal? Egyik tanárom azt mondta, hogy a ciklusunk nem csak azért van, hogy gyerekek foganhassanak, a természet nem követ el ilyen pazarlást. Ajánlom az ő írásait és programjait is: https://gaborjanireka.com/2017/03/31/menstruacios-gondok-tipusai-es-kezelese/

A nagy kérdés, hogy ezeket a dolgokat miért nem az anyukámtól tudtam meg mikor először megjött a vérzésem? Az iskolábana, ahol annyi időt töltöttem az éleltemből majdnem 20 évet, miért nem volt benne a tananyagba úgy, hoyg értsem, inkább tudományos köntösben amiben semmi logikát nem találtam és nem tudtam hozzá kapcsolódni? Jelenleg úgy áll a dolog, hogy minden nőnek egyéni felelőssége, hogy megtanulja ezeket az alapokat, összegyűjtögesse a tudásmorzsákat, és átadja leendő gyermekének, hogy az ne ugyanabba a tudatlanságba ússzon a saját működésével és egészségével kapcsolatban.

Mindennapok

Reggel frissen keltem, meditáltam, és a testemnek jól esett a jóga, mintha kezdene felpuhulni. Lustálkodós napot terveztem. Hétfőtől minden napra van valami kötelezettségem, el kell intéznem a vízum meghosszabbítását, kezelésre megyek a tanáromhoz, maj cranio gyakorlásra, utána haladó hasmasszázs tanfolymra, és mikor az véget ér közvetlenül másnap kezdődik majd a cranio1 tanfolyam. Szóval szeretném a hétvégét nyugalomban tölteni.

Elkezdtem részleteket fordítani a thai masszázs könyvből, amit majd lassan kirakok az oldalamra. Ebédre valami újat ettem, tom yum levest, mikor megkérdezték szeretem e a csípőset, mondtam hogy persze. Hát, még jó hogy kértem hozzá rizst, mert egy tonna chilit raknak ebbe a levesbe.

Thai citromfű, galangal és kaffir lime levél adja a bukéját, persze van benne kókusztej  meg rengeteg chili. Gombával, és az eredeti garnélával van, én tofuval kértem. Korianderrel spékelik meg. Majd kipróbálom máshol is ahol nem silk tofuval készítik.

Utána hazajöttem, és lementem Thomas-hoz hogy nézze át a vizum hosszabbítási papíromat, majd a tulaj nénihez is lementem, hogy ellenőrizze le, mert a TM30-as nyomtatványt ami kell tőle, érelemhez thai-ul töltötte ki, nekem meg angolul kell ugyanazokat a szavakat leírnom a TM7-es nyomtatványba. Ha bármi eltérés van, akkor sokkal tovább tart az egész procedúra.

Mivel az ebédem nem volt túl laktató, elindultam vacsorát keresni, de a hely amit kinéztem necces sötétedés után gyalog. Itt nincsenek járdák, és este kivilágítatlanul 2 méter alatt ketten is ledudáltak, gondoltam igazuk van. És visszafordultam. Vettem egy zacskó chips-et egy kisboltban, holnap majd jobban választok ételt.

Cranio és hasmasszázs

Könnyen keltem, mert megleptem magam egy kezeléssel Rosemary-től. Nála voltam a Tanatológia tanfolyamon. Elég ritka, hogy valaki ennyi idősen még dolgozik, tanít és kezel is. Azt hiszem ő is aközé a kevés bölcs asszony közé tartozik a világban, akikből óriási hiány van. Én vagyok olyan szerencsés, hogy többet is ismerek otthon, ha két mondatot váltok velük, máris kisimulnak a ráncaim. :) És az, hogy léteznek bölcs idős nők, óriási hitet ad, hogy nem kell úgy megöregedi, ahogy elvárja tőlünk a társadalom. Lehet úgy öregedni, hogy a testünk elhasználódik de a lelkünk és a tudatunk annyira fényes, hogy a külvilág tiszteletében is tükröződik.

10-re mentem hozzá, fél órát beszélgettünk, izgalmas, hogy mennyire rá van ő is kattava az itteni enrgiákra, amit már nem először hallok. Az ember szinte fellélegzik, mikor idejön, sokkal könnyebb elérni a nyugalom állapotát, mert az emberek is nyugodtak. Nagyon ritka, hogy feszültség érezhető a levegőben.

A beszélgetés után 60 perces kezelést kaptam. A cranioszakrális terápia elnevezés a cranio (azaz koponya) és a sacrum (a szív alakú csont a gerinc végén) szavakból alkották meg. A kezelés egy olyan mélyreható gyógyító folyamat, amely képes befolyásolni a mélyen rejlő - fizikai és pszichológiai - betegségmintákat, amelyek az élet során sérülés vagy betegség következtében felhalmozódnak, és később a test szöveteiben rögzülhetnek, ami rossz egészségi állapothoz és diszfunkcióhoz vezet. Képes a korlátozások és az ellenállás mintáinak alapvető szinten történő átalakítására, ezáltal olyan környezet kialakítására, amelyben az egészség helyreállítható.

craniosacral-system.jpg

Nem volt semmi új, amit megtapasztaltam, igazából ugyanazok az érzetek jöttek, amit meditációból ismerek. Viszont ami izgi volt, hogy megkérdezte, hogy volt-e olyan balesetem, ami magyarázatot adna, hogy a jobb lábamtól a bal vállamon át a nyakamig fel a fejemen van egy nagyon erős húzás. Előszőr egy gyerekkori baleset ugrott be, majd leesett, hogy talán 2017-ben? mentem a Telekomhoz stresszkezelő légzéstechnikákat tanítani, metróval, és a mozgólépcsőn az előttem levő bácsi elkezdett hátradőlni. Két lehetőség volt, vagy elállok és komolyan megsérül vagy meghal, vagy megtartom. Két kézzel tarottam, de sokkal nehezebb volt mint én. Ahogy körbenéztem, mindenki a telefonját nyomkodta, senki nem látta mi törénik, szval hátrapillantottam hogy akkor repülünk ketten hátra nagy ívben, vagy lefele húzom magamra. Ezt választottam, jobb kézzel tartottam a hátát hogy védjem a fejét, a ballal landoltam, ráesett a jobb térdemre, ami reccsent egy nagyot. A mozgólépcső leállt, felsegítettek minket, majd elindultunk felfelé, a bácsi hátra se nézett, elsétált, én meg mivel várt a megrendelő, elbicegtem a Telekomhoz. Ha utánozom a mozdulatot, ugyanazt érzem mint a cranio alatt és meditáció közben. Kell ennél jobb bizonyíték, hogy a test mindent, de mindent megjegyez?

A kezelés után elmentem enni egy levest, majd hazajöttem pihenni.

Beígértem Tomas-nak, az amerikai tanfolyam társamnak, hogy adok neki egy hasmasszázst. Szval kapott egy két órás kezelést. Azt mondta hogy ez legalább olyan erőteljes tecnika, mint amit Rosemary csinál, aminek nagyon örültem. Mondjuk nem véletlen, hogy rá vagyok kattanva.

cnt.jpeg

A hasmasszázs fajta a Chi Nei Tsang, amit tavasz óta tanulok és gyakorlok, taoista tanokon alapul. Ők évezredekkel ezelőtt felfedezték, hogy az érzelmek hatással vannak a belső szervekre. Tapasztalatuk szerint a betegségek fő okozói a szervekben maradt megrekedt energiák, feszültségek. Olyan érzelmek, mint például a harag, a szomorúság, a félelem, a féltékenység, mind egy-egy szervhez kapcsolódik, és megzavarhatja az adott szerv működését. A Chi nei tsang jelentése: a belső szervek energiáinak megmunkálása. Nagyrészt a hasi területen dolgozik, mély, de lágy és gyengéd érintésekkel. A kezelés célja, hogy támogassa a belső szervek hatékony működését, hatással van az emésztőrendszerre, a légzőszervrendszerre, a szív- és érrendszerre, a nyirokrendszerre, az idegrendszerre, a hormonháztartásra, a reproduktív szervekre, az izom-és csontrendszerre, és segíteni tud a fel nem dolgozott érzelmi tartalmak megemésztésében.

Holnapra semmi terv, éljen a spontenaitás.

 

 A tanulmányutam után márciustól Budapesten kezelek, ha hasmasszázs kezelést szeretnél:  https://minczerkriszti.com/hasmasszazs/

Vegan society és szúnyogkérdés

Ma megint mentem modellnek a tanáromhoz a tanfolyamára, és kétszer is kaptam kezelést, egyszer megmutatta rajtam, aztán a megint a tajvani masszőr gyakorolt rajtam. Psoas gyakorlatok voltak, meg limphatikus masszázs, úgyhogy most a két oldalam egyensúlyban van. A tanár megmutatta, hogy lehet palo santoból víz segítségével krémet csinálni, hogy hűsítse az embert, mindannyiunk alkarját bekente vele. Nálam öt percig tartott, azt mondta hogy túl sok a tűz bennem ez azt jelenti. (A thai medicína is elem alapú: szél, tűz, víz, föld.)

Aztán a tanárom megmutatta a helyet ahol vásárolni szokott, a neve Vegan Society. Három robogóval mentünk öten, én a litván lány mögé kerültem, és azt hiszem ez volt az első alkalom életemben, hogy nem féltem valaki mögött ülni. Érezhető, hogy itt az emberek nem idegbetegen vezetnek, figyelnek a másikra, akkor is, ha gyalogos vagyok, akkor is ha robogóval megyek, érzem hogy látva vagyok, és bennegednek, udvariasak egymással. Nagyon ritkán hallani dudálást, és elég meglepő.

A szuper bolt egy biobolt szerűség, gyógynövényekkel, gyógynövény tablettákkal, teákkal, kenőcsökkel, masszázscuccokkal. Vettem magamnak egy vitamint, és egy masszázs krémet, de lehet még visszamegyek csemegézni.

Utána a litván lánnyal elrobogtunk ebédelni, beszélgettünk, kiderült hogy nem masszőr, hanem évente 6 hónapot tölt Thaiföldön, és online dolgozik. Tavaly elvégzett egy talpmasszázs meg egy toksen képzést Joe-nál, most pedig benevezett egy tradicionális thai tanfolyamra. Néhény hónapot Chang Mai-ból, aztán lemegy KohPahan-ra. Azt mondta inkább ott próbálkozzak a robogózással, ott kevésbé veszélyes és anélkül nem is lehet közlekedni.

Majd hazaslattyogtam.

Útközben fotóztam néhány példát arra, hogy itt hogy oldják meg a szúnyog kérdést. Nem mindenhol a legszebb a látvány, de működik.

 

Kis medencékben, tavacskákban, vagy nagyobb kaspóban vízzel és növényekkel halakat tartanak, én csak a guppikat ismerem fel. És a szúnyog belepetézik a tóba, a halacska meg megeszi a lárvát. Nincs kémiai szúnyogirtás. Otthon és is megcsináltam, és működik.

 

 

Hasmasszázs, csoda vegán húsleves, és ananász

Korán kellett kelnem, mert a hasmasszázs tanárom kb 80 perc innen gyalog. A meleg miatt viszont nehezen alszom, szóval kialvatlanul ébredtem, semmi gyakorlás, csak a reggeli gyalogtúra át a városon. Már majdnem odaértem, mikor a google elvitt ide és még bizarabb helyre, amit teljes jogú útnak tüntet fel. 

Végül mégis rábukkantam a tanárom rezidenciájára, ahol a ház előtti udvaron kialakitott egy pódiumot ahol tanít.

Egy eredeti thai tanár, egy iráni masszázs modell, és egy lett és egy tajvani tanonc, és egy magyar maszázs modell. Szerencsém volt, mert tegnap rám írt hogy el akarja tolni a kezelést későbbre, de inkább átraktuk jövő hétre. Tavasszal még egy Wat Pan Whaen-ben tanított, de mivel azt most felújítják, hazaköltözött. Igazából sokkal izgalmasabb egy igazi thai ember valódi házánál tanulni, mint egy templomban vagy egy masszázs iskolában.

Nekem a tajvani masszőr jutott, aki nagyon erősen kezelt, sokszor összerándultam tőle ahogy érintett, kérdezte h fáj e, mondtam hogy nem, csak nem bízok benne. Aztán árnyaltam neki a dolgot, hogy attól hogy erősen és gyorsan kezel, nem tud a testem megbízni benne. Akkor belassított, és sokkal jobban figyelt, ekkor éreztem hogy egy nagyon tapasztalt masszőr lehet. Volt olyan is amit hiába mondtam nem értette meg harmadjára sem, de olyan is amikor kértem hogy erősebben nyomjon egy pontot és az ott levő energia csak erre várt hogy valaki ekkora figyelemmel megérintse. Szval alapvetően örültem a kezelésnek.

Utána elsétáltam egy csuda vegán helyre, ahol a tésztaleves (húsleves) teljesen olyan ízű, mint az eredeti húsleves lenne, de a hús gomba benne. Nem tudom milyen fajta gomba, de a rágós húsra emlékeztet. Zseniális.

32 fok körül volt, és alig vonszoltam magam. Kitaláltam hogy azért a helyiek tudják itt mi a dörgés annyi jeges italt isznak, szóval kértem a vizeskulacsomba thai teát, és tényleg sokkal jobban lettem, és sikeresen átsétáltam a városon haza. A ház előtt összefutottam az amerikai ismerőssel, szerintem nagyon unatkozott mert 3 órát beszélgettünk az utcán. Megígérte hogy megtanít robogót vezetni. Majd meglátjuk.

Végre hazaértem, és mangót meg ananászt vacsiztam, ez is egy újdonság, még sosem vettem ananászt.

Holnap megint megyek valószínűleg modellnek, és! Rosemary adott nekem péntekre kezelés időpontot, ami egy igazi csoda. Az amerikai srác azt mondta két hetes várakozási idő van. És ami még csodás, hogy a szállásom 2 percre van a kezelőhelytől, szóval nem kell majd átkelnem az egész városon, utána meg majd megyek a craniósokkal gyakorolni a masszázs suliba. Reméljük mindenki jól fogadja majd hogy én nem vagyok craniós.

Jelenlét és az elvesztése

Ez az első nap, hogy 8 előtt keltem, ami jó jel. Lustán indult a nap, meditáltam egy órát, majd elindítottam egy pilates-jóga videót, de 15 perc után reccsent egy nagyot a nyakam. Próbáltam nyújtani, masszírozni, de nem reszkíroztam, hogy folytatom a gyakorlást. Gondoltam, akkor valami olyan teszrésszel foglalkozom, ami egyébként is fontos de nem kell hozzá a nyak, vagy lazán tudom tartani. Elkezdtem nyújtani a lábfejemet, kitaláltam egy új pózt, hogy tudok mélyebbre menni úgy, hogy az egész testemet el tudom lazítani. És elégedett voltam.

Nekiindultam a városnak, hogy megcsináltassam az igazolványképet a vízum hosszabbításhoz, és éreztem, hogy a testemben vagyok, érzékelem a lábamat, a változást, amit a nyújtás okozott, hogy máskép tartom a lábfejemet, ettől rotálódik a csípőm befele, és éreztem hogy jelen vagyok, és nyugodt. Bevillant, hogy lehet nem kéne elköltöznöm onnan ahol vagyok, mert minél többet gyaloglok, annál többet gyakorolhatok, ha tudom tartani ezt a jelenlétet.

Éreztem, hogy megfigyelő módban vagyok. Észrevettem egy csomó dolgot, amit előtte nem, hogy hol vegyem majd meg a mangót, meg az ananászt hazafele, láttam helyeket, amik mellett már sokszor elmentem, de még sosem figyeltem meg. Figyeltem, ahogy figyelem a robogósokat, hogy mi az amitől félek a vezetéstől. Amitől félek, az az, hogy hogyan reagálnék, ha valamilyen "helyzet" lenne, hogy ha nem vagyok jelen, és döntést hoznék pánikból, lehet hogy valakinek az életébe kerülne. Ettől félek. Meg attól, hogy megsértem a testemet, és megint lelkiismeret furdalásom lesz hogy nem vigyáztam rá eléggé.

Megérkeztema  ebédelős helyre. Innen elvesztettem a jelenlétet.

 

Az ételen járt az agyam. Figyeltem, mi történik a helyen, és elfeledkeztem arról, mivan atestemben. Curry-t rendeltem rizzsel, meg zöld tea latte-t, hátha itt jobban készítik. A curry igazából egy rántotta volt tofu darabokkal, a tea az meg sokkal jobb, mint a tegnapi, és külföldieknek készítve, mert épphogy volt benne cukor, pedig nem is kértem, hogy ne rakjanak. De maradok a thai tea-nél. A pocakom elégedett volt, az elmém nem annyira.

Majd megtaláltam a Három király szobor mellett a fotós helyet, ahova a tanárom, Luck hozott a tavasszal. Sose csináltak rólam még ilyen jó képet mint akkor. Szerencsére most se. De a vízumhoz jó lesz. Utána elmentem egy dizájn vásárra, mert Chiang ami Dizájn Hét van a városban. Csodásabbnál csodásabb kézműves műalkotások, az evőpálcikától a táskákig, ruhákig,ékszerekig.

Éreztem, hogy a jelenléthez nem jó fáradtnak lenni, igazából fáradtan jelen lenni nem tudom lehetséges-e. Már 5 órája gyalogoltam, és még a piacon se jártam. Hazafele megvettem a vacsira való mangót, ananászt, majd hazavánszorogtam. Csináltam egy 10 perces jóga nidrát, majd egy barátnőmmel beszéltem 3 órát, aki szerelmes, és boldog, és nem tudtam betelni a belőle áradó energiával, nemoskára érkezik Chiang Mai-ba életében először.

Holnap egy tanáromhoz mentem volna masszázsra, de áttettük jövő hétre. De megkért, hogy menjek be alanynak holnap reggel a tanfolyamára. Szóval kénytelen leszek most 7-kor kelni mert 1,5 óra az út ha gyalogolni akarok.

Igazából 10 napra volt szükségem, hogy megérkezzek lélekben, hogy ne rohanjak, hogy belőjem, mire van szükségem, remélem tudom tartani. Úgy, hogy napi egy feladatot adok magamnak, (persze nem ennyit csinálok meg, mert útközben spontán még hozzárakok) de az az egy, amit vállaltam, annak meg kell lennie. Ma a fotó. Szóval ehhez, kell egy óra medi, hogy kapcsolódjak a lelkemhez, és fél óra mozgás minimum, hogy kapcsolódjak a testemhez. És a kiszemelt feladat teljesítése. Úgy, hogy most nulla felelősséget vállalok, ennnyi kell az egyensúlyhoz.

 

Elégedettség

Szerető kedvesség (Metta) thai módra

Tanfolyamokra járni könnyű, mert az embernek van feladata. De mi van a szabadsággal? Mi van akkor, mikor az a feladat, hogy bármit megtehetsz. Szoktam ezen gondolkozni, mit tennék, ha bármit megtehetnék. Attól tartok, hogy a jelen elmém a jelen körülményeimet alakítaná ki, mert az "én" nem képes végtelen lehetőségben létezni. Ez az, amiről most a napjaim szólnak. Min vagyok képes változtatni, hogy új dolgokat engedjek be.

Miután felkeltem, lementem kévéért a Seven Eleven-be, itt ez a multi minden sarkon ott van. Közben elkapott a tulaj néni, a víz miatt, hogy nyugodtan igyam a kispalackos vizeket, mondtam neki, hogy olyan rosszul érzem magam a palaskok miatt, majd megoldom, csak a közeli víztöltő állomás nem működik. Illetve kérdeztem hol lehet kávét venni. MOndta h a Seven Eleven-ben, de nem szeretem azt a kávét, amit ők adnak? Mondtam, hogy csak akkor volt a szobában, mikor beköltöztem. Mondta akkor majd rak be. Meg hogy "csak szóljak ha valamie szükségem van, vagy ha nem látom, írjak."

Elmentem, vettem egy zacskó Nescafet, mert a kék tea valahogy nem egy ébresztő típus. Mire feljöttem, volt a szobában kávé, és 10 perc múlva szegény takarítónő, a 38 kilójával felhozott nekem egy rekesz vizet, ami vagy 20 kiló. A helyiek sokan házhoz rendelik a vizet, meg vannak azok, akik pet palackos vizet isznak, gondolom jó itt is a pet marketing, mint otthon... Szóval egycsapásra megoldódott a kínom, és tényleg csak szólnom kellett. Tudom, hogy a néninek érdeke, hogy itt legyek, de attól még nagyon jól esik, hogy intézett nekem vizet meg kávét.

Így már képes voltam meditálni, meg letoltam egy 30 perces jóga&pilates videót, majd jóga nidráztam, mikor felkeltem azt éreztem, jó, most már képes vagyok elmenni a Bevándorlási hivatalba.. de azért előtte ebédeltem, van egy tikkelős néni, akihez járok, nem tudom miért őt találtam szimpinek a soron. Asszem azért mert érti azt hogy vegetárniánus. :) és mindig mosolyog, mikor meglát, de figyeltem, hogy a helyikenek nem mosolyog így. Beült két tahi lány, azegyik egy fehér alapon mintás selyem pizsamában, a másik egy hosszú nadrágban, és a hosszú kapucnis pulcsiban. (32 fok van.) De ez itt igazából általános dolog, vastag polár pulcsit is hordanak.

A szomszéd stand egy kávés, és láttam hogy vmi jeges macha latte szerűséget hoz neki a szomszéd lány, azonnal elkeztem rá vágyni. Gondoltam, holnap ez lesz amit kipróbálok.

Majd elgyalogoltam a Bevándorlási Hivatalba, ami a Central Plaza-ban van, az fél óra séta tőlem. Ekkora plázát még nem láttam. Ekkora parkolót sem. A pláza tele amerikai meg európai márkákkal. Valahogy itt hasított belém, hogy hogy tömegek vesztették el a kultúrájukat, és hogy mi is úgy vesztettük el, hogy észre se vettük.

Mivel az amerikai srác a tanfolyamról részletesen elmondta mire lesz szükségem, meg utána is olvastam, ezért fél pillanat alatt megtaláltam a hivatalban a nyomtatványt, amire szükségem lesz. TM7 Application for extension of temporary stay in the Kingdom, avagy "a Királyságban való ideiglenes tartózkodás meghosszabbítása iránti kérelem" MIután megszereztem a papírt azonnal ki is menekültem a plázából, útközbenbeszereztem 2 mangót vacsira, majd elhoztam a jegeskávés poharat amit még Bankok-ban kaptam, és kértem abból a zöld tea latte-ból, kevés cukorral. Nos. Iszonyú volt. Ez nem zöld tea hanem valami színre hasonló szörnyűség, mint amit gyerekkoromban epres tej néven ittunk. És a lány azt se értette hogy kevés cukor.

Ma még letoltam egy jóga órát, még egy nidrát, és meditáltam, szeretném kikísérletezni, mennyi mozgás és mennyi meditáció kell most ahhoz, hogy minden nap jobb legyen. Hogy elégedett legyek, hogy megtettem mindent, amit aznap kell. Mennyi tevékenység, menyi tett, mennyi újdonság, mennyi élmény szükséges ehhez?

A holnapi feladatom a fotó elkészítése lesz, meg ha találok fénymásolót, akkor az útlevél, meg az útlevél pecsét lefénymásolása.

Szóval, hogy a nyitó gondolatból induljak ki, mi az ami az, ami új szivágott be ma: szólnom kell, ha valamire szükségem van. Tegnap például ráírtam az egyik tanáromra hogy január helyett lehetne-e idén a Haladó hasmasszázs tanfolyam, monta hogy valaki tanul tőle 25-én, akkor jöhetek. Mondtam hogy oké, de ki az az illető, meg elég gyakorlott-e, mert tavaly nagyon sok rossz érintést kaptam, és egy kicsit félek hogy becsatlakozzak. Erre azt mondta, hogy akkor jöhetek 13-tól. Nem is értem miért ennyire jó fej... És itt a szálláson, naponta takarítanak, adnak vizet, olyat amilyet szeretnék nem olyat amilyet nekik könnyebb intézni. Meg megkérik a takarítólányt hogy rakja be hozzáma  kávét, mert az jár.

Az az alapreflexem, hogy ha valami nem oké, majd én megoldom. Erre kondicionáltak, hogy mindent egyedül kell megoldanom. Itt viszont, tök idegen emberek segítenek, igaz tényleg mindkettőjüknél vendég vagyok, de attól még otthon, hasonló körülméynek között ez elég kis eséllyel működne így.

Vajon mi lesz a következő lecke?

Thai vízum, thai tea, és az ivóvízhelyzet

Már második napja ébredtem kipihenten, szóval azt hiszem túl vagyok a jet lag-en. Lustán telt a nap, elmentem inni egy thai teát, ami számomra valami csoda.

A teát lefőzik mint egy presszót, felöntik tejjel, raknak bele sűrített tejet, ami az édességét adja, és kész. Én reggelente melegen iszom. A helyen ahol rendeltem furán szolgálták fel, egy nagy csésze tea, mellete csak a sűrített tej. Viszont nagyon elégedett voltam az ízével. Otthon nem szoktam tejet inni, de itt annyira elalélok az ízektől, hogy nem tudom megfosztani magam ettől az élménytől.

tt3.png

Ezt a verziót talán majd otthon is meg tudom csinálni. Aztán ettem, és hazajöttem, annyira meleg volt.

Elfogyott a vizem, és Tahiföldön nem iható a csapvíz. a szállásomon adnak vizet, fél literes műanyag palackokban, ami viszont kikészít. Ez az ország is komoly szemét gondokkal küzd, mert mindent műanyagban adnak, és nem megszokott hogy az ember a saját poharába kéri az italokat. Szóval elslattyogtam az első automatáig, amiben nem volt víz. A környéken meg nincs több. Szóval kinyitottam egy fél litereset ésholnap szerzek vizet majd a városból. Elkeztem utána olvasi ezeknek a vízautomatáknak, kár volt, elég rémisztő dolgok vannak fent a neten, úgyhogy inkább elengedtem a dolgot hogy majd holnap megoldom a problémát.

Már második napja nem tanulok, és lazulok, és elég erősen bekapcsolt, hogy akkor hogy teszem magam hasznossá. Milyen programokat tervezzek, milyen feladataim vannak. ENnyirenehéz átadni magam a pihenésnek? Azzal nyugtattam magam hogy a héten megcsinálom a víza hosszabbítást, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen.

Ha az ember békében van azonline ügyintézéssel, akkor otthonról tud magának vízumot intézni. Ehhez bekérnek egy csomó adatot, a bankszámládat, egy repjegyet amikor lehagyod az országot, és 35 euróba kerül. EZ az a folyamat, amit én elmulasztottam. Az ilyen bürokratikus dolgokat mindig is sikerült magam előtt tolnom. Illetve azt láttam mikor tavasszal itt voltam, hogy az egész dolog könnyeden megy. A visa on arrival magyaroknak 30 nap, azaz ha 30 napnál kevesebbet tartzodsz az országban, nem kell vízumot intézned előre.

Viszont a magyarok Ferihegyen nem akartak felengedni a repülőre olyan repjegy nélkül, ami kimegy az országból 30 napon belül. Így vettem jegyet Malajziába. AMit nem fogok használni mert épp cranio tanfolyamon leszek.

Bankokban akkora sor volt a reptéren az útlevél ellenőrzésnél, hogy semmit se kértek vagy kérdeztek tőlem, rám se néztek, csak bepecsételték a 30 napot. Szóval a magyar hatóság jobban betartja a thai törvényeket, mint a thai. Pecsételés előtt kötelezően lefotóznak, és leveszik az ujjlenyomatod!

Majd már Chiang Maiban kinyomoztam, hogy egyszer meghosszabíthatom a 30 napos vízumot. Ehhez be kell mennem az Immigation office-ba,

  • TM30 nyomtatvány a szállásadómtól
  • TM7, fotóval
  • A hotel címe,
  • az útlevél száma
  • egy fénymásolat a pecsétről ami már az útlevelemben van
  • es 1900 Baht, ami 19.000 Ft most kb. Kápében.

visa-extension-form-2.jpg

ha ezeket hiánytalanul beadom, akkor 30 perc alatt végezhetek, ha nem akkor 6 óráig is eltart a dolog.

A harmadik hónapomat meg úgy tudom lefedni, hogy elhagyom az országot. Ez vagy egy utazás valahova repülővel, nekem Vietnám a legolcsóbb, de nem tudom megoldani hogy azonnal vissszajöjjek, ott kéne lennem egy hetet. Vagy fizetek egy "visa run" szolgáltatásért, kimegyek egy szervezett busszal Laosba, ami szintén a visummal együtt ugyanannyira jön ki. Azért érdemes szervezett útért fizetni nem csak elbuszozni Laosba, mert az új törvény szerint 15 napos pecsétet adnak a határon. Ha fizetek a szolgátatásért, akkor meg reményeim szerint megkapom a 30 napot, legalábbis a visarun-os illető azt állította, és a szolgáltatás a google, ben 4.8 csillagos.

Szóval ha valaki spórolni akar, érdemes az e-visa-val foglalkozni, benyújtástól 2 héten belül kiderül. De akkor is kell 2 hónapon belülre repjegyet foglalni ki az országból, amit elbukik az ember, ha tovább akar maradni.

Ismerek olyat, aki egy éve van itt visa on arrival-el. Ebből kb 8 hónapot töltött Thailföldön, mert 30 naponként el kellett hagynia az országot. Most pedig fizetett a student visa-ért ami több, mint fél mila, de decembertben így is haza kell majd mennie Kanadába, és nem jöhet egy ideig. Szóval örülnek neki ha itt vagyunk, csak fizessünk. :)

ÍA héten ezt fogom intézni komótosan, bemegye az Immigration-be a TM30-ért, elmegyek majd igazolvány képet készíteni, és pénteken igyekszem megszerezni a pecsétet január 23-ig.

Illetve sikerült lefixálnom a következő képzést, az egyik tanárt elengedtem, furán hisztérikusan reagált egy levelemre, és nem szeretnék most olyan tanártól tanulni, akivel még a kurzus szervezés is nehézkes és a kommunikáció is feszültséggel teli.

Fogyasztói napos őrület

Pihenés, bevásárlás és sok sok gyaloglás mára

Nagyjából egy hét kellett, hogy átálljak, és most már éjfél után el tudok aludni, és 8 után ébredek, bár boldog lennék ha még korábban sikerüle az alvás hogy korábban kelhessek. Meditáltam, jógáztam, most először mióta ittvagyok, elégedettre gyakoroltam magam. Majd elindultam a közeli étkezdébe, ahol csak thai-ok vannak, senki nem beszél angolul. Azt értik hogy Kha Soy, no chicken. :) A belvárosi helyeken ahol beszélnek angolul, a vegáknak tofut raknak a levesbe. Ez egy tésztaleves, a leve pedig kókuszos curry-s citromfüves chilis csoda. A tetejére szoktak rakni ropogósra sütött tésztát, lime-mal tálalják, újhagymával. Az eredeti vagy csirkével vagy marhával van tálalva. Ezen a csak helyiek által látogatott kifőzdében szerintem többszáz, akár ezer embert etetnek meg naponta. Állandóan tele van. És fele annyiba kerül, mint ahova a külföldiek járnak.

Az ember leül a számozott asztalokra, kijön egy végtelenül dolgos 40 kilós tahi lány, felveszi a rendelést, egy másik jéggel teli poharat rak az ember elé, a víz az asztalra van készítve. Kb 2 percet vártam, és 2 percre rá kijött a leves, úgy, hogy vagy 100 ember ült a helyen. Azt nem értették, hogy kérek egy thai teát, szóval külön el kellett kapnom a sürgő forgó italos lányt, és mutogatni a szomszéd asztalra, hogy azt szeretném. Azonnal ki is hozta, de mivel nem tudtam elmondani neki hogy pici cukrot kérek csak bele, ezért a hagyományos verziót hozta, ami egy cukorszirup. A teát lefőzik, mint a presszót, felöntik tejjel, raknak bele cukrot, kondenzált tejet, majd ráöntik a jégre. Ami számomra nagyon izgi volt, hogy ha otthoni cukrot iszom ekkora mennyiségtől cukorsokkot kapok, itt meg nem lettem rosszul. A khao soy-t pedig savanyúsággal tálalták, amit máshol nem tapasztaltam, pedig nagyon megy hozzá.

images_2.jpeg

Az ebéd után indultam a piacra. Alig hoztam cuccokat, dirket.  Egy rövidnadrág, egy halásznadrág, 3 trikó, egy leggings, egy polárpulcsi, 3 bugyi, meg egy lábszárvédő jött velem otthonról. Ebből a pulcsi, a leggings meg a lábszárvédő az utazáshoz kell, ezeket nem tudom használni, túl meleg van, 30 fok körül. Egyébként is teljesen elalélok az itteni ruhák színeitől, szóval mindig vágyatam rá hogy vegyek valamit. Viszont azok az anyagok amiket itt hordanak, egy nyugati embernek nem opciók. A legtöbb cucc neylon, vagy ha szövet akkor vastag, vagy durva anyagú. Azt hiszem el vagyunk kényeztetve a lágy, könnyű, pihepuha anyagokkal otthon. Szóval hiába vagyok oda a színektől meg a fazonoktól, a tapinás után elmegy a kedvem a vásárlástól.

A Warott market-re mentem vásárolni, aminek jó anyaga volt az drága, vagy sokszor van olyan hogy nincs ott az eladó, vagy nem tud angolul és emiatt csúnyán néz. Találtam egy vetőmagos standot, rengeteg szuperizgalmas maggal, biztos hogy viszek majd kipróbálni. Majd a főépületbe bebentem a felső e meletre, és az első boltnál találtam finom anyagú dolgokat. Csak a finom tapintású cuccok nagyon furi szabasú nadrágok voltak. Találtam egy durvább anyagból egy lila nadrágot, azt fel is próbáltam, de kicsi volt. Az eladónő adott egy nadrágot, aminek jó volt a mérete, és hajaz a tradicionális thai mintákra, persze külföldieknek van varrva, nem láttam még thai embert ilyenben, meg ők sokkal apróbbak. Szóval mivel nincs türelmem a vásárláshoz, és érzésre elégedett voltam, mondtam hogy megveszem, meg egy szoknyát is felpróbáltam, gondoltam ez otthon is hasznos lesz. Mondtam a néninek hogy mutasson felsőket, mind furán állt. Széles a vállam és vékony a derekam, szval ami a helyi XL az jó vállban, csak furán áll. Mondtam a néninek hogy alig hoztam ruhát azért szeretnék néhány pólót is, de mindegy, mert nem jók a szabások. Megkérdeztem, ha veszek 10 thai nacit mennyi kedvezményt ad majd. Mert csak most érkeztem, de szeretnék hazavinni néhányat mikor hazamegyek.

Na ettől annyira belelkesült hogy előtúrt nekem 3 blúzt ajándékba. Szóval azonal megoldódott a ruha ügy, egy helyen letudtam a vásárlást, és így nem kell majd mindennap mosni.

Még vettem egy evőpálcikát otthonra, mert ha azt használom nem tudok gyorsan enni. Ezt a trükköt tavaly találtam ki még Lahu village-ben. Utána hazafele a piacon vetem narancsot, mangót meg avokádót vacsira,meg egykókuszt.

Hazaérve kidőltem, kb 5 órát sétáltam. Majd beszéltem anyukámmal, meg egy barátnőmmel, és igyekszem most korán aludni menni. Most lesz majd két hetem, amit úgy használok fel, ahogy jól esik, két hasmasszázs tanárhoz is bejelntkeztem jövő hétre tanulónak, de még egyik sem fixálta le. Azon is gondolkozom, hogy keresek egy tanért, aki megtanít robogót vezetni, így több helyre eljuthatnék. Mert parázok a vezetéstől, jó lenne ha oldódna. De még semmi nem biztos.

 

 

süti beállítások módosítása